HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2016.06.03. 00:46 Gelso

Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

siklo.jpg

 Mit is írhatnék egy ilyen szimpatikus könyvről?
Sok jót tudnék felsorolni a könyv mellett, pl. azt hogy vidám hangvételű, sokszor megmosolyogtam és nevettem vicces helyzeteken (pl. hogy a denevért Vlad-nak hívják). A gyerekeknek oly kedvelt környezetben és állatokban gazdag közegben játszódik. Kedves, idilli környezetben – kedves történetek olvasása közben észrevétlenül tanulhatunk, tudhatunk meg érdekességeket – amelyek nem feltétlenül létfontosságú dolgok, de nem baj az, ha vki tudja pl. hogy a sikló levedli a bőrét, vagy hogy a mókus feledékenységének köszönhetően gyarapszik az erdő (amúgy ezek a mókusok mindig ilyen „agyamramenő”-ideges állatok?), egyszer mindenki rácsodálkozik, hogy a lenyűgözően csodás, kecses, színes pillangó csúnya szőrös hernyóból alakul ki, vagy hogy a vakond nem lát túl jó, de segít helyette a szaglása, hogy a gekkó nem gyík, de neki is leválik a farka, majd visszanő, vagy hogy a pókhálószövéshez a potrohból jön a pókfonál…
Ja igen, én innen tudtam meg, hogy a kékcinkék a fészkük kibéleléséhez kakukkfüvet használnak.
Kedves dolog arról írni, hogy még egy állatnak is kellenek és fontosak a barátok, ilyenkor a kisgyerek is elgondolkozik, hogy ez nála is így van-e, és hogy melyik barát miért fontos neki? Az is tetszett – bár ez nem túl természetes egy természeti környezetben – hogy nincsenek ellenségek. Ellenben inkább segítenek másokon: pl. a sikló segített a rövidlátó Sün Samunak nagybátyjától, a pápaszemes kígyótól szemüveget szerezni, vagy a nyúlmentő akcióban megsérül nyúlbundát a rigók felhasználhatták fészkük kényelmessé béleléséhez. öreg Hangya segít a kisebbnek, hogyan is cipeljen haza okosan egy nagy levelet? Nagyon kedves a Katica története, aki megfosztottam magát a pöttyeitől, de segített a barátai problémáján. Igen megható és kedves volt még a Dugó kincset keres, Dugó egy kisméhecske, akinek a tánc megtanulásában felderítő nagybátyja segít, viszont ő is tud másokon segíteni jó megfigyelőképességével, szorgalmával.

Egyik kedvenc történetem a Vakond és az északnyugati átjáró, jól megmosolyogtam a tanácstalan, lakodalomba siető vakondot, és hogy a tolvaj szarka segít neki egy iránytűvel. Másik kedvencem a Kis szekund amely Rigó Ricsi, akinek az énektehetsége járult hozzá a kis pacsirták megmentéséhez. Nagyon kedveltem a Katica világgá megy, aki (hét) különféle esetben segíthetett társain. Vagy A cinege fészke, ahol az egész erdő felkerekedett a kakukkfű keresésére.

Szőnyi Gergely rajzai nem az én világom, de a kötet végére rá kellett jönnöm, hogy igen, nagyon is passzolnak a könyvhöz és meg is szerettem az állatfiguráit. Megtetszettek.

Szerettem és élveztem olvasni, önálló olvasásra 3. osztályosaknak ajánlom, bár vastagság miatt riasztó lehet, de a ritkás sortávolság segítségével haladós az olvasás – és humoros történeteteket biztos, hogy könnyen befogadják a gyerekek.
Kíváncsi lettem a következő részre is, a Tekergő bőregérre.
Természetismeret órákon ajánlom felolvasásra alsós osztályokban.

(Egy kérdés felmerül bennem, miért szerepel külön megjegyezve, hogy Hegedűs Öcsi és Hegedűs Marci meséje?)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

 

 

 

 

komment


2016.06.02. 23:24 Gelso

Csapody Kinga: Jó gyerek lettem!

Csapody Kinga: Jó gyerek lettem! - Avagy miért és mire jó a felnőtt?

jogye.jpg

 

Jópofa kis könyv arról, hogy egy felnőttek által rosszcsontnak vélt vagy nevezett kisgyerek rájön és elhiszi azt, hogy ő rosszcsont – és megjavul.
Csak azt hiszem, ez nem így megy – egy kisgyerek – kisgyerek és ennyi – nem filozófus, vagy pszichológus, hogy elemezze saját magát és feltételezett jótanácsokat osszon saját magának a megjavulás érdekében.
Amúgy egy másik párhuzamos életben//dimenzióban el tudom képzelni hogy van/lehet/akadhat ilyen – de szerintem, a földünkön nem – ráébreszt azért erre a könyv…
Egyszóval a gyerek azért gyerek, hogy felfedezze a világot, rácsodálkozzon és ha eközben csintalan, jó, rossz, esztelen, érthetetlen, hajmeresztő, meglepő, szívhezszóló stb. dolgokat tesz – teljesen érthető, és logikus. A felnőtt pedig azért felnőtt, hogy ebben a felfedező folyamatban segítse gyerekét, kinyissa a szemét, rámutasson jelenségekre, visszahúzza, hogy elmélyültebben szemléljen, hogy saját szintjén legyen lehetősége a gyerkőcnek minél több dolgot befogadni, megérteni, megtapasztani, újra kipróbálni, vagy netán legközelebb elkerülni.
Pásztohy Panka rajzai ismét tetszettek, nagyon aranyos, érdeklődő, nyílt tekintetű Zsombit alkotott. Egyik kedvencem az ovi kerítésén a csigákat szemlélő Zsombi és szundibarát Milli Nyuszival együtt lévő Zsombi. Jót mulattam az uszkáros rajzon, és jó ötletet kaptam a nagyi szendvicsarcáról. Aranyos volt az úsznitanuló-úszósapkás Zsombi és jó kis játék a nagypapival „játszott” nem-nem-nem-játék … A kis kuktaként segédkező Zsombitól pedig megkívántam a kókuszgolyót…
Jó ötletnek tartom – akármennyire is didaktikus, de fontos és nem elég elmondani – a könyv végén a tanácsokat a felnőttek dolgairól – azok tényleg felnőtt dolgok (konnketorba ki-bedugni, gyógyszert kiválasztani, forró edények közelében lenni stb.)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.06.02. 17:24 Gelso

Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában (Idődetektívek 1.)

Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában (Idődetektívek 1.) 

idodetektiv1.jpg

 Egy 10, de inkább 12 év körüli gyereknek izgalmas, tartalmas, kalandos olvasmány.
Biztosan tudja bárki élvezni, de azt gondolom, azoknak okoz megfelelő és kellemes olvasmányélményt, akik történelmet kezdtek már tanulni, vagy mint rétegolvasók, és -érdeklődők, vmi okból érdeklődnek Egyiptom, a fáraók,a piramisok és az ókor iránt.
Szimpatikus a három gyerek kaland-, és a történelem adta tudásvágya, a barátságuk, összetartásuk, és az is jó ötlet, hogy könyvtárból indul az egész történet.
Az már csak egy jó pont, hogy egy törifeladat tökéletesebb megoldására való törekvésük végett, egy másik dimenzióban rejtélyt oldanak meg, sőt, jót cselekszenek vkivel, aki nem is tud róla, és nem is számít rá.
Az volt leginkább számomra érdekes – hogyan boldogulnak a gyerekek egy idegen helyen. De talpraesettek és kifejezetten bátrak voltak.
Biztos, hogy kezébe adnám a gyerekeimnek a többi részt is.
Pedig csak kóstolónak hoztuk haza, úgy, hogy én nem kifejezetten rajongok a töri iránt, de talán inkább azért, mert a Ropi első része nem jött be…
Szóval meglehet, lesz szerencsénk a sorozat más epizódjaihoz is.

 

komment


2016.06.01. 00:18 Gelso

Miklya Zsolt: Végtelen sál

Miklya Zsolt: Végtelen sál

sal.jpg

 Ez is kellemes meglepetés, több vers tetszett.
Leginkább az anyához szóló, anyát idéző versek (amik számomra olyanok, mintha inkább fiúk mesélnék) Anya két keréken (24-25.o.), Nagy, csíkos felleg (17.o.), Csálémese (17.o.), tetszettek azok, amik egy kerek történetté álltak össze: Gombolós mese (20-21.o.),Fordulatszintek (26-27.o.),
Picit filozofikusak, vagy klasszul lelkizősek: Bóbitaszárnyak (38.o.), Végtelen sál (42-43.o),Álom nyitott szemmel (44.o.), Patakiskola (49.o.)
Vidámak, szellemesek, viccesek: Annahal (50.o.), Brokkoliének (53.o.) és Három égető kérdés(54.o.)
Nagyon megfogott a vége felé egy szerelmes vers, az Életvonal (60.o.)

Hangulatilag közel állt több vers is hozzám, Schall Eszter illusztrációi teszik tökéletessé, légiessé, az álom és valóság határán állomásozó érzetünket.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.05.31. 19:00 Gelso

Dániel András: A kuflik és a nagy eső (Kuflik 2.)

Dániel András: A kuflik és a nagy eső (Kuflik 2.)

kufl.jpg

Annyira aranyosak, egyszerűen öröm volt most rábukkanni a könyvtárban és hazahozni.
Mindig az elején lévő csoportkép-nézegetéssel kezdem, nézegetem őket egy darabig.
Elolvasom a történetet, de nekem a ki-mit leltár a legfontosabb – kihez-mi tartozik, ki mit őriz. Melyiküknek mi a fontos? Kinek milyen esernyője van? Ki melyik növény mögé rejtőzködik a bújócska alkalmával…

Nem is tudtam, hogy Hedvig padlizsán szeretne lenni…

UI: Eldöntöttem, hogy elkezdem gyűjteni az új fajként jelentkező egyedeket, és rendszertani besorolási listát készítek, Dániel András félét – sok érdekesről tett ma is említést, többek közt: a vicsormókussal, borostapókkal, csőlakó kavicskukaccal, nagy rétizselével, sárga mézköpőfűvel vett le a lábamról…

Tanulság:
Az igazi fák sosem horkolnak

Továbbra is odavagyok ezekért az élőlényekért…

 

komment


2016.05.31. 18:58 Gelso

Finy Petra: Iskolások kézikönyve fiúknak

Finy Petra: Iskolások kézikönyve fiúknak 

fiuk_1.jpg

Alapvetően a gyerekeknek biztos tetszene, mert a kisfiam, amikor nálam meglátta, más ismerős könyvként tekintett a könyvre. Azt mondta, hogy ő ezt már ismeri, mert a tanítónéni felolvasta nekik az osztályban. Viszont azt nem mondta, hogy tetszett-e neki.
Én sem tudtam eldönteni. Az ötlet, ahogyan a kissrác felfedezte, hogy egy-egy tantárgy hogyan kap szerepet, sőt továbbmegyek, hogy van jelen az életünkben és mindennapjainkban, az tetszett. ("…észrevétlenül beköltözött az életünkbe.")
Mindenesetre arra nagyon jó, hogy a sulitól tartó „kiselsősök” kapjanak egy képet arról, hogyan is és mi is történik általában a suliban. Hátha nem zúdul annyi izgalom rájuk, és barátságosabbá teszi számukra a komor iskola falai mögött rejlő titkot.
Aranyos volt az iskolatáskáját féltő gonddal szerető és dédelgető kisfiú.

DE! Teljesen kiakadtam ezen a mondaton: 8. oldal: „Először a füzeteket vettük meg anyával (…) Szépen bekötöttük őket fiús csomagolópapírba, és húztunk rájuk egy nejlonhuzatot is. Ez a huzat olyan, mint az esőkabát: megvédi a füzetet a köpködéstől, a kiborult teától, a feldőlt festőtálkától.” – Mivan? Köpködéstől??? Ezt már aztán mégsem…
Ugyanígy kiakadtam a béna ruhák témáján a 28. oldalon: …"egy fiú akkor is megmondja a barátjának, hogy béna a ruhája, ha tudja, hogy az sírni fog."
ÉS – 10. oldal: … „már csak a tornafelszerelés maradt. Ezt is megvettük.” És a szöveg alatt egy pár Convers tornacsuka illusztrációként. (Jó lenne…)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.05.31. 18:46 Gelso

Borbáth Péter: Sündör és Niru - Sündör nyomában

Borbáth Péter: Sündör és Niru - Sündör nyomában

sundor_1.JPG

 

Nagyon különleges és csodálatosan mélyreható könyv – felnőttként írom ezt, és egy molytársamtól vett gondolattal még kiegészítem; @stippistop írta: „Ez már szinte szépirodalom!” És milyen igaza van!
Első helyen emelném ki az írás magas színvonalát, válogatott, esszenciális szavakból épül fel ez a kis kalandregény, egy egészen különös, talán tőlünk távol lévő, de a fantáziánkban oly közeli helyet foglaló vidékre kalauzol bennünket.
Számomra egészen különös élmény volt olvasni – egyszerre kaland, izgalom, féltés, meghatottság, szeretet, rácsodálkozás váltakoztak bennem olvasás közben. Érzelmileg nagyon feltöltődtem a Csillanó Fény Birodalmában tett kalandozásom során.
A könyv különlegességei közé sorolom még azt, hogy az olvasó valamennyi érzékszerve működésbe lép: Sündör fényjelenségeket gyűjt, vagy Tivonul hajában neonzöld hernyók világítanak (látás), Niru hangjelenségek gyűjtője (hallás), Mirminyó ételkülönlegességei* (ízlelés) – bár igen különleges alapanyagokból készülnek, de akaratlanul is eszünkbe ötlik, mi lenne, ha megkóstolnánk ezeket? A fémes környezetben zajló Sündör utáni kutatás során óhatatlanul kezeden érzed a fémkőzetek felületét, végül ha mást nem, de érzed Tivonul Buffogót körüllengő szagot.
Végül pedig ez a kis könyv, a barátság könyve is – Niru, amellett, hogy elszánt és bátor, igazi hőssé is válik, amikor barátjáért és a barátságért cselekedni készen leereszkedik a Felejtés Katlanába. Egészen elérzékenyültem ennél a résznél, vagy akár a zajkereskedővel való találkozásnál.

Már az első fejezettel az író stílusa elvarázsolt, egészen különleges és sajátos, ötletes szóalkotásaival egyértelműen megvett magával.
Megpróbálok pár szót kiválasztani ízelítőül, hogy másokat se fosszak meg a rácsodálkozás élményétől. (gombakorong, csikarfaerdő, genyőtepite)
Már az első fejezet alapján megadtam a (bizalom)pontot ennek a 2015. évi Merítés-díj / gyermekirodalom c. könyvversengésben részt vevő műnek.

A rajzok kissé komorak és első látásra talán hűvösnek tűnnek; nagyon kifejező Zazilt, Tivonul Buffogót vagy a zajkereskedőt ábrázoló rajz, és hát Ushguli pedig egyértelműen: a Vörös Tér csodálatos látványát idézte fel bennem Moszkvából! Figyeljetek oda Remsey Dávid művészetének alakulására…

8 év körüli komolyabb gyerkőcöknek, és általában 10 év körüli gyerekeknek ajánlanám; fiús téma, de a stílus és a különleges szavak miatt lányoknak is bátran kezébe adnám; továbbmegyek: nyelvtant, szépkiejtést, mesemondóversenyeken szereplők, igényes és tartalmas önkifejezésre törekvő gyerekeknek feltétlenül! (Kötelezően)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.


A fűtengerről ismét felidéződött bennem egy rövid időre a Magashegyi Underground száma…
És szívesen megnézném (vagy inkább meghallgatnám?) a csöndszőnyeget, vagy a mézcsepp zuhanásának hangját, és a visszafojtott lélegzet csendjét…

Kedvenc szereplőm Niru, és a zajokkal/zörejekkel kapcsolatos részek.
Bárcsak több ilyen könyvet olvashatnék! Szeretnék egy saját példányt!

                        __
* mészkőfőzelék, dinsztelt kova, csillámpor desszert, rozsdalé, genyőtepite, cseppkőfagyi

 

komment


2016.05.26. 23:40 Gelso

Döbrentey Ildikó: Móna Manó barátai (Móna Manó mesék 4-7.)

Döbrentey Ildikó: Móna Manó barátai (Móna Manó mesék 4-7.)

mm.jpg

Lényegesen jobb és színvonalasabb volt, mint az első rész.
Engem mindenekelőtt Levente Péter gyerekeket bevonó, szerepjátszós játékaira, és főleg szavaira, szövegszövésére emlékeztetettek a szövegek/történetek. (pl. Móna Manó tüzet rak címűben a süteménysütés, vagy Ábris sokzsebes nadrágzsebeinek tartalma)
Sokkal tömörebb és informatívabb, összetettebb szövegek ezek, mint az előző rész történetecskéi. A Móna Manó varázsol történeten jót nevettem, jó a varázsszöveg: Irgum-burgum szódabikarbóna, hova tűnt a Móna?
A Móna Manó gyöngyöt fűz tetszett leginkább, mert benne volt a gyerek, a természet, növények, termések, volt története, szépen haladt előre és szép vége volt. A giliszta is tudott aranyos lenni. A gyolcsvirág elnevezésen igen meglepődtem: http://www.nyest.hu/hirek/a-tavasz-elso-hirnoke
Szóval ez sokkal inkább tetszett, mint az első kötet. És állandóan Levente Péterre gondoltam… ;-)

Sajnos még mindig nem értem a betűk színekkel való jelölésének és a szótagolás jelentőségét.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.05.26. 18:52 Gelso

Döbrentey Ildikó: A világ manó szemmel (Móna Manó mesék 1-3.)

Döbrentey Ildikó: A világ manó szemmel (Móna Manó mesék 1-3.)


mm1.jpg

Bármennyire is szerettem volna több csillagot adni, nem tudtam, mert nem igazán értettem meg a koncepciót.
Őszintén szólva – én nagyon untam.
Sajnos, nem tudtam kipróbálni az elsős fiamon, kedvem lenne hozzá, de szigorúan csak hangos olvasásgyakorlási céllal. Ellentétben a szövegekhez kapcsolódó feladatokkal, amelyek kisovisoknak valók. Már nagycsoportosoknak sem adnám, hiszen a testrészeket akkorra egy-két fokkal magasabb szinten kell tudni – nem fej-orr-száj-kéz-láb, hanem homlok, boka, térd, könyök stb.
A sárgarépás-hóemberes történet tetszett leginkább, általában nem kedvelem a lánc-és ahhoz hasonló meséket, de ebben most elviseltem.
A könyv szerkesztésével, vagy nyomtatásával voltak értelmezési problémáim: nem értettem a rózsaszínnel szedett szavak és betűk jelentését és jelentőségét.
A rajzokkal nem volt bajom, általában kedvelem a vízfestékkel készült illusztrációkat; kellően színesek az ovis korosztályú gyerekeknek, de szegény Móna Manó néha olyan csúnya, pedig kedves szereplő. (Nem értem miért, de mindig Móka Manónak olvastam)
Két dolognak örültem: a „kacsa papó” kifejezésnek, és a Mókamikit idéző „Ádehogy”-oknak…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.05.26. 00:27 Gelso

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész (Ringató-mesék 1.)

 

 

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész (Ringató-mesék 1.

ringato.jpg

Tündéri könyv!
Nagyon kedves, aranyos – Borsi, a tacskólány nagyon édes, ahogyan zenerajongó partnerként beszélget a gazdijával.
Azt mondom, hogy ez lehetne egy olyan alapkönyv, amit minden óvodában, (minden csoportban kettőt: egyet kézbe véve lapozgatva nézegetni a gyerekeknek és egyet az óvónőnek mesélésre) alsós osztálykönyvtárban kötelező tartozéknak írnék elő.
Nagyon fontos a gyerekek zene felé való orientálása, mert a zene szeretete, ismerete és értékének ismerete a későbbiekben csak hasznára lehet a gyerekeknek.
Minden részlete visszarepített a gyerekkoromba: nekünk is volt egy Vackor nevű tündéri tacskófiúnk, akinek szintén lebegtette a szellő/szél a fényes fekete, gyönyörűen (mintha olló vágta volna) formált füleit; és a Cimbora műsoraihoz, és Sebő Ferenchez – akit rajongva néztem és hallgattam, a falusi ünnepségekhez, ahol mindig fellépett a helyi citerazenekar, (megjegyzem, csodálatosan szól a citera) Mandel Róberthez, és általa készített hangszerekhez – hányszor kivettem a könyvét a könyvtárból és hittem azt, hogy én is készíthetek majd vmilyen hangszert vagy affélét!), visszavitt a legutóbbi Sebestyén Márta koncerthez, ahol hallhattam tilinkót, és a táncházhoz, ahol sajnos, csak nagy ritkán fordultam meg…
Szóval őszintén és szívből gratulálok Gáll Viktória Emesének, mert felemelt a porból egy rég elvesztett értéket. Remélem, felvette és sosem hagyja újra leesni, vagy ami még rosszabb – örökre elveszni.
A rajzok is igen szépek – általában nagyon kedvelem a vízfestéket gyerekkönyvekben – annyira közel visz az általuk is kedvelt rajzeszköz hozzájuk és kis világukhoz. Szert-Szabó
Dorottya munkáit figyelemmel fogom kísérni.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.24. 23:21 Gelso

M. Kácsor Zoltán: A világ legerősebb buldózere (Garázs bagázs 5.)

M. Kácsor Zoltán: A világ legerősebb buldózere (Garázs bagázs 5.)

buldozer.jpg

Sajnálom a buldózert – így kiközösíteni azért, ami tulajdonképp az érdeme??? 

Ez nem megfelelő üzenet a kisgyerek közönségnek.
Ezzel nem igazán lehet nevelő üzenetet, mintát közvetíteni.
Ha vki vmiben tehetséges, azt nem letiporni és kiközösíteni kell, hanem felemelni – sose tudhatod, hogy azzal az egy kiemelkedő tulajdonságával nem lesz-e a segítségünkre, vagy a közösség előmozdítója?
Értem én a szándékot, de nem jól jött ki a könyvből…
A rajzokkal is hadilábon állok, a kisfiú alakja tetszik (7.old), de a munkagépekkel kapcsolatban sajnos nem tudtam dűlőre jutni abban, hogy ezek igazi gépekként vagy a kisfiú, Vilmos játékautói…pl. a 7. 15. 18. old. játékoknak gondolom, de amúgy meg munkagépeknek… sajnos bajom volt a „hajviseletükkel” is… nem értettem pl. Buldózer Boldizsár brokkoli frizuráját… vagy a kapirgáló csirkepárt…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

 

 

 

 

komment


2016.05.22. 23:38 Gelso

Finy Petra: A darvak tánca - Magyar tájegységek meséi

Finy Petra: A darvak tánca - Magyar tájegységek meséi

 

darvak.jpg

 

Lenyűgözött.
Varázslatos.
A gyerekek is néma csendben hallgatták.
Kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak feltétlenül ajánlom. A történetek rövidségüket és mesés hangulatukat tekintve pont nekik való, biztos sikerélményt nyújt.
Az egyes regék/mondák Magyarország tájegységeihez vannak csoportosítva, és egy-egy növényhez, állathoz, vagy a vidéken élő adott (névtelen) emberhez. Élővé ill. még élőbbé teheti ezeknek a regéknek, mondáknak az életét, ha a gyerekolvasói épp azon a tájegységen élnek, vagy szüleikkel nyaralás erejéig már eljutottak oda, ahová a szerzőnő besorolta a történeteket. Ajánlom tanítóknak is buszos, túrás osztálykirándulásokon, egy-egy közbeiktatott pihenés, utazás alkalmával felolvasásra a könyvben épp ideillő történetet.
Sok szép történet van a könyvben, de párat kiemelnék, ami közel került hozzám, mert megható, szívbemarkoló, szívet melengető, varázslatos, vagy csak egyszerűen szép volt. Ezek: Az árva lány haja, A hiúzfiú, A csillagszalamandra, A fehér vihar, A fehér karú lány, A hóhercegnő és a kislány, A katángtenger, A lány, aki tudott a vízen járni, A virágba borult folyó.
Szép ajándéknak találom az év végi bizonyítvány mellé 1-3. osztályosoknak biztosan tetszene.
Sajnálom, hogy Finy Petra ennyire megosztja az olvasókat, de azt még inkább, hogy konkrétan ez a könyve többeteknek nem nyerte el a tetszését.
Szegedi Katalin illusztrációi mint mindig, most is gyönyörűek. (egyet nem értettem, miért kellett a képeknek címet adni, hiszen mindig amellett a történet mellett kaptak helyet a könyvben, amihez készültek?)
(A belső borítóról ill. a belső lepkék keltette emlékekről pedig már írtam karcban.)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

A belső borító miatt muszáj volt felidéznem (egyik) kedvenc festményemet, mely egyben a barátnőm festménye egyben:
http://www.e-poster.hu/

Gyenes Emese: Lelkem szárnyai (2005.)
(Akril, farostlemez, 137×52 cm)
http://www.e-poster.hu/images/upload/munkaim/67_n.jpg
http://www.e-poster.hu/images/upload/munkaim/238_n.jpg

Kapcsolódó könyvek: Finy Petra: A darvak tánca

 

komment


2016.05.21. 22:51 Gelso

Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai (Cicakalandok 3.)

Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai (Cicakalandok 3.)

marcsi.jpg

Jót mosolyogtam a kisgazdihoz így ragaszkodó, emberi tulajdonságokkal rendelkező, bátor kiscicán.
Aranyos, kedves kis könyv, cuki – kb. nagycsoportos, elsős kislányoknak ajánlanám, meg kiscicára nagyon vágyakozó kicsiknek.
Ovisoknak általában azért ajánlanám, mert módszeresen végigveszi a téli évszakhoz kapcsolódó ünnepeket – az ünnepek megismerésükben, felelevenítésében, arról való pici beszélgetésekhez, ünnepi ráhangolódáshoz segítségül vehetik ezt a könyvet az óvónők, szülők.
De nemcsak az ünnepek, hanem a téllel kapcsolatos egyéb fontos dolgok is említésre kerülnek, pl. a madarakról való gondoskodás télen – az egyik legkedvesebb történetem aMadárházikó ezt teszi előtérbe. A másik kedvencem pedig a Kirándulás meglepetésekkel, megható amikor Marcsi találkozhat szüleivel és újabb kistestvéreivel. (meg vagyok győződve arról, hogy a gyerekek jó része, akárcsak Borka, "érti az állatok nyelvét"). A harmadik történet, ami leginkább tetszett a Szilveszteri kavarodás – jófejeknek tartottam a macskákat, (meg általában a könyvet, mert nem a kutya-macska ellentétre épített), a petárdától halálra ijedt kutyákat felderítő macskamentőcsapat megszervezéséért.
A kedves kismacska ellenére sem lettem macskabarát – de ez már maradjon az én hibám.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.20. 17:44 Gelso

Marék Veronika: Boribon tojást fest (Boribon és Annipanni 13.)

Marék Veronika: Boribon tojást fest (Boribon és Annipanni 13.) 

borib.jpg

Hamisítatlan húsvéti hangulat…
Kedves, aranyos, pont annyi, amennyi egy 2-3-4 éves kisgyerkőcnek szükséges.
Kislányoknak, kisfiúknak egyaránt.
Biztos nagyon népszerű a gyerekek (és szüleik) körében, mert ebben az évben most először sikerült végre megkaparintanom a gyermekkönyvtárból.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.16. 10:46 Gelso

Zöld Panna: Virgonc Város ünnepel (Kuka művek 1.)

Zöld Panna: Virgonc Város ünnepel (Kuka művek 1.)

virgonc.jpg

Sokadik munkagépmesék témában született mesekönyv.
Semmi baj nincs ezzel, hogy ilyen témában (folyamatosan) születnek mesekönyvek.
Hiszen a gyerekeink általában rajonganak a különféle gépekért, akik gyereknyelven beszélnek és felnőtt problémákba gabalyodnak, de mindig sikerül megoldani a galibát.
Ez a könyv, ahogyan a címe is mutatja, egy vidám, sikeres megoldás azért, hogy a Virgonc Város életében ne dőljön dugába az ünnep. Sok ember fellélegzik a jóságos takarítógépek segítő ötletén. És jól is szórakoznak. A gond megoldódott, aki szórakozni akart, szórakozott – nekem jó volt, csak kevés volt.
Különféle színvonalú, vastagságú, változatos (élet)helyzetekben született történetekből összeállított mesekönyvek ezek a munkagépes könyvek. A szereplőkön kívül a közös, ami összeköt: a borsos áruk.
Ebben az esetben a két kedves történet mellett vidám és kedves rajzokat kaptam – Igor Lazin rajzai igen tetszettek – és nagyon emlékeztettek a Verdák mesefilm alakjaihoz.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.05.16. 10:44 Gelso

Kertész Edina: Az álszakáll (Pötyi és Pepita nyomoz 3.)

Kertész Edina: Az álszakáll (Pötyi és Pepita nyomoz 3.)

alszal.jpg

 Hát nekem ez egyáltalán nem jött be… :-(
Már gyerekkoromban is utáltam az ilyen és hasonló zűrzavaros, bájolós, se füle se farka történeteket…
A nyarat elütni valahogyan – rendben – 1 csillag.
De a gyerekeket magával csaló, sőt, elkábító, hatása alá tévő Bajkötő mester – mínusz 3 csillag.
Na, és a saját gyerekeik nevét sem tudó szülők??? akik egyáltalán nem tűnnek sem zavartnak, de még csak szórakozott professzornak sem….??? háááát – mínusz 1 csillag.
Rémlik gyerekkoromból Csilicsala csodái, na, azon szenvedtem ennyit olvasás közben – az el sem olvastam végig, (ezt meg muszáj volt…)
Nem érte meg az időt, sajnálom, inkább olvastam volna helyette a Sündör és Nirut…
Pedig van még pozitívuma – a kiadás nagysága, szépsége, igényessége – zsebben elfér, könnyű kivinni pl. a strandra, előkapható osztálykiránduláson, buszon, szünetben, kis helyen elfér. Szépek a lapjai, az illusztrálás, és mint könyv tartósnak ígérkezik – de nem tudom, hányan viszik ki a könyvtárból.
Sajnálom, hogy nem tudtam jókat írni, pedig megörültem egy új, kb. 3-4. osztályos gyerekeknek született, nyomozós sorozatnak… :-(
Még a többi részt is elolvastam volna – de így most kételkedem…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.05.15. 10:16 Gelso

Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi

 

Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi

Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséiSzemély szerint engem pár soros szövegekkel megvett magának Mosonyi Alíz, a gyerekek nem tudom, hogy értékelnék, mert ezt most nem együtt olvastuk, de egy korábbit, a Szekrénymeséket igen, ami tetszett nekik. 

nagyon takarékoskodtam az olvasással, mert nem akartam egyből felhörpölni, muszáj nekem egy ilyen laza öreg hölgy, aki kihúz néha a mindennapok taposómalmából, és legyint egyet mindenre, (pl. bolond esernyős, vagy a boltban polcon lévő élelmiszerek, hajótörés) meg lazán beszól másoknak (pl. postásnak, hercegnőnek, biciklis srácnak, de akár a légynek, a szögnek vagy a parkolóórának, régi híreket mondó régi rádiónak, csokor rózsának). Ez számomra egyfajta terápia is, remekül kikapcsol, jókat kuncogok, és én is lazulok. Tényleg nosztalgikus, igaza van @Chöpp-nek, olvasás (és nosztalgiázás) közben pedig eszembe jutott az az életforma, amikor még tudtunk tisztelni másokat, és kicsit többet törődni másokkal – na, és felidézte gimis koromat, amikor olaszul kezdtem tanulni és az olasztanárom behozta Signor Veneranda történeteit, (Carlo Manzoni: Il signor Veneranda – -edito da Rizzoli, 1984) ezek voltak az én első eredetiben olvasott sikerélményeim – annak ellenére, hogy remoto-ban íródtak – a kisasszonyunk te meg én mi ketten ritornelloi ebben így jöttek elő a történetek végén: „Il signor Veneranda se ne andò brontolando…”
Szóval személy szerint rajongója lettem az Öreg Kisasszonynak és Öreg Autójának, legyen ez az én felnőtt mesekönyvem. Bevallom, nem tudom, hogy a fiaim rákerülnének-e a hullámhosszára, ezért (na, meg a többség véleménye miatt) sajnos be kell látnom, hogy nem gyerekmesék ezek. Elgondolkodtatott szinte minden minitörténetben vmi – pl. a fényképezőgépesben – tök haszontalan ilyesféle emlékeket gyártani, mert két generáció után senkinek semmit nem mondanak a képen látható személyek, az meg hogy épp ott mi történt velük, még annyit sem
Mindenesetre az én olvasásom alapján adott értékelésem az én tetszésemet tükrözi – gyerekét, ill. gyerekkorúét nem.

Ugye nektek is hiányzik Hűséges Jóska benzinkutas vidám benzinjével?
Olykor eszembe fog jutni Szegény Gizi Néni Kivert, akarom mondani Elveszett Kutyája…
(…a porcelánkutyák idióták)

„Mi ketten. Te meg én most hazamegyünk és öregszünk még egy kicsit.”
…mert annyira szeretnék magamnak ilyen felhőtlen és szabad, gondtalan Öregkort…
Na, csá!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Storie del signor Veneranda
https://viadellebelledonne.wordpress.com/2010/11/21/il-… – ez így végződik: „Il signor Veneranda salutò con un cenno del capo e si avviò per la strada, brontolando che quello doveva essere una specie di manicomio.”

http://www.poesie.reportonline.it/racconti-per-bambini/…


 

komment


2016.05.12. 18:49 Gelso

Mészáros Bori: Az álomtündér

Mészáros Bori: Az álomtündér

alomtunder.jpg

 

Szeretném, ha ez a könyv minél több kisgyerekhez és szülőkhöz eljutna.
Úgy érzem, hogy bátorságot, reményt, bizalmat közvetít a gyerekeknek, és megerősíti azt a mesékből ismerős üzeneteket, miszerint a jó győzedelmeskedik, a rossz pedig elnyeri méltó jutalmát.
Számomra ezt a legfontosabb kiemelni az értékelésemben.
Tetszett, hogy a könyv gyerek- és tündérszereplői valamennyien pozitív személyiségek; még ha Ármint rossz magaviseletű gyerekként ismerjük is meg az elején, elmondható, hogy jó gyerek. Ármin intelligens fiú, mert a negatív tulajdonságait felismeri, és szembesülve ártómanóival ((Gunyor, Tasli, Tunya és Surranó), kész fokozatosan felhagyni a rossz tulajdonságaival és javulni, változni, és emellett segíteni húgának megküzdeni saját démonaival.
A könyv másik pozitívuma, hogy mindkét gyerek összeszedi nem kevés bátorságát saját, személyes problémájának felszámolásához – Ármin felismeri rossz hibáit, és fokozatosan javít rajtuk, melynek eredményeképp megszabadul tőlük és az ártó manóitól is, Emma pedig szembesül a félelmetes sárkánnyal, erőit és akaratát összpontosítva, mérföldkövenként halad előre és fokozatosan jut el a megoldásig. Ebben a folyamatban Pilla, az álomtündéri cím várományosa segíti őket, Holdfény álomtündérrel, és pár manóval: az öreg Burjánnal, Mustármaggal és ükapja, Sáfrány jegyzeteivel egyetemben). Emma küzdelmét az álmatlanság „démonával” a sárkánykirállyal még bátyja is segíti – ez az azonnali magatartásváltás, (pl. azonnal egy szó nélkül keresi elő mikroszkópját a miniatűr manókönyv elolvasásához) a testvéri segítség és támogatás egy szép példája a könyvben. A gyerekek hősies küzdelmének a jutalma pedig saját maguk egy javított állapota/kiadása – Ármin jobb magaviseletű gyerek lesz, Emma pedig végre végigaludhatja az éjszakákat.
Nagyon tetszett a könyv és mélyen megérintett – örülök, hogy a mai, modern mesék mellett olvashatunk mai modern írótól született mesét hagyományos témákkal, (mint pl. lustaság, rendetlen környezetben létezés, rosszaság, verekedés, csúfolódás, lenézés) hagyományos értékeket (a korábban felsorolt nem igazán jó emberi tulajdonságok elkerülésére és felszámolására ösztönző, és ezekkel szemben a rendet, rendszerességet, jóságot, segítőkészséget, egymás segítését, dicséretét, elismerését) közvetítő meséket.

Kedves MolySzülők, a fentiekben leírtak alapján ösztönöznélek benneteket ennek a könyvnek a megismerésére, akár beszerzésére a házi könyvtárba. Hacsak egy mondatnak lenne belőle jótékony hatása bármelyik gyerekre, már betöltötte küldetését. Én nem éreztem túlságosan didaktikusnak, hiszen anya nélkül maradt és életüket élő gyerekekről van szó, ezt ne feledjük, akiknek az édesapjuk az egyetlen megoldás személyiségük formálásában, problémáik megoldásában, életük irányításában; de a helyzet alapján az ő személye olykor kevésnek bizonyul. Ekkor érkeznek a történetben jókor a tündérsegítők és manótársaik.

Spoiler: Egy dolog zavart és számomra és amolyan elvarratlan szálként tekintek rá: a sárkány legyőzésekor az a bizonyos megrepedt tojás. Ezt a könyvet most egyedül, magamnak olvastam el, de azt hiszem, ha hangos felolvasós esti mese lett volna, a gyerekeim biztosan rákérdeztek volna, mert izgatta volna a fantáziájukat. Úgy érzem, egy mesekönyv vége felé, közel a végső megoldáshoz és nyugodt levezetéshez, már nem szerencsés a szerzőtől feldobni még egy új lehetőséget, és hagyni megoldás nélkül „leesni”. Azzal a tojással most mi lett, ha már meg/felrepedt és megmozdult???

Ezt leszámítva nagyon kedves könyv lett számomra, mindenképpen szeretném a gyerekeimnek is felolvasni. A könyvet a címe ellenére: Az álomtündér – nemtől függetlenül ajánlom a gyerekeknek – nem csajos! Szeretnék még Mészáros Borinevével találkozni más „hagyományos” mesék írása és azok illusztrálása terén egyaránt – várom a jövőben újabb könyvekben/könyvekkel.

A rajzok nekem nagyon tetszettek, főleg a borítókép, arról egy nagyon kedves, szép tündérlány, Pilla tekint le – azért tetszik a borítókép, mert egyből bizalmat közvetít.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

 

komment


2016.05.12. 17:28 Gelso

Mechler Anna: Tóbiás, a kukásautó (Kerék mesék 3.)

Mechler Anna: Tóbiás, a kukásautó (Kerék mesék 3.)

 

tobias-kukas.jpg

 

Aranyos kis mesekönyv, akinek a gyereke szerette Thomas történeteit, annak ez a könyv is tetszeni fog. Kukáskocsi-fanoknak pedig kötelező. Az én nagyobb fiam betonpumpa-rajongó volt kisfiú korában, és azt hiszem, ezt is kedvelné.
Nagyon kedves szemeteskocsi ez a Tóbiás, jószándékú, figyelmes, segítőkész, gondoskodó. Figyel a barátaira, a környezetére és odafigyel a munkájára.
A szemeteskocsi fan-ok minden böngésző kedvüket kiélhetik a könyvben ábrázolt kukáskocsi részleteiben – csapató kar, szánkó, szörf, forgódobos tartály, harácsolóstb… csupa idevágó szakszóóó…
Legrejtélyesebb történet a Tóbiás kincset talál – sehogysem értem, mért nem derült fény a barnakabátos pasi kilétére – én tutira veszem, hogy a tolvaj volt, csak hát rosszul időzített, a kukáskocsi meg pont jókor volt a helyén… jó történet, de mintha nem lenne befejezve.
Legkedvesebb történet az Armandin szelektív hulladékot gyűjt, amiben szembesülhetünk, hogy nemcsak az ember tévedhet, hanem a kukáskocsi is, de akárcsak az ember, ő is számíthat a barátai segítségére.
Legrugalmasabb történet a Tóbiás, a világ legklasszabb kukásautója
Legtanulságosabb történet a Morgána túl lassan halad, télen hagyjunk elsőbbséget a hókotrónak – utána haladni szerencsés…
Legvidámabb történet a Tóbiás és a szánkózó madarak, megörvendeztetni ismerőseinket jeletheti számunkra az igazi boldogságot.
Legmeghatóbb történet a Közeledik a karácsony itt mutatkozik meg Tóbiás végtelen kedvessége, ragaszkodása barátaihoz, és az, hogy parányi figyelmességgel óriási örömet okozhatunk a barátainknak…
A leghihetetlenebb pedig az Állati kaland a játszótér mellett – valahogy nem tudom elhinni, hogy ezt egy kiskutya élve megúszhatta???

Nem ismertem még Hajba László illusztrációit, de igen tetszettek – kedvesek, kisgyerekeknek szépek, kellően színesek, és megfelelően informatívak, részletesek.
Szívesen néztem őket, és szeretnék még vele találkozni a könyvek lapjain.
Még egy kérdésem előjött, egy újabb átlapozásnál: a pöttyös fejkendős gondnok-takarító lány Lekitka (20.old.) vagy Lektika (28. ill. 30.old.) ? (ez amúgy számomra a 40-60-as évek htb-anyáinak plakátjait idézte…)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.12. 00:19 Gelso

Harcos Bálint · Kőszeghy Csilla: Bumburi és a tanya állatai (Bumburi)

Harcos Bálint · Kőszeghy Csilla: Bumburi és a tanya állatai (Bumburi)

bumburi-t.jpg

 

Aranyos - a rajzok is és a versikék is. 2-3-4-5 éveseknek cuki. Mindegyik életkorban más miatt jó. Itt pl. jó ötletnek tartottam azt, hogy az állatoknak nevei is vannak.

Aranyos, tényleg. lapoznám kicsi gyerkőcömmel, ha lenne.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.09. 19:43 Gelso

Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan

Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan

por.jpg

Kellemes csalódás és meglepetés számomra a könyv, amelyben a szereplőket nagyon megkedveltem. Kalandos, humoros, kezdeményező könyv – amelyben egymás után, megállás nélkül történnek az események a szereplőkkel.
Pormanó és számos társa minden épületben és helységben előbukkan, valamilyen„módosulatában” megtalálható, bár számunkra mindegyikük egyforma lenne, mert a Pormanók világában élve láthatóak csak és tapasztalhatók meg a különbségek. Az ő személyiségük igazán kezdeményező, nem riadnak vissza a kalandoktól, sőt kalandok sorától, a veszélyes küldetésektől, a meredek tettektől; készek pl. a magasból leugrani, másikba kapaszkodva lezuhanni, lépcsőkorláton szélsebesen lecsúszni, magasba felmászni. Ismeretlen helyekre vetődve azokat azonnal felfedezőutakra indulni. Lételemük a kaland, a felfedezés, és ezeknek a keresése.
Kedves, de néha túlontúl mozgalmas életük kicsit riasztó lehet a vele kapcsolatba kerülőknek. Nem erősségük a tisztaság sem, de az valójában érthető, hisz a helységek összeporolása az ő hétköznapi feladatuk. Fura is lenne egy hófehér porcica, akarom mondani Pormanó.
Kéményseprű a következő kedves lény a történetben, amely szintén velünk együtt él és vándorol le és fel a kéményünkben, időnként ki-kijön, és szétnéz a lakásunkban, aminek pici kis koromnyomát láthatjuk. Egy végtelenül kedves, szemlélődő, magányos, (de ezek a lényekáltalában magányosak), segítőkész, nyugodt lény, aki nem tartozik a kalandvágyók közé, nem keresi a kalandokat, inkább beléjük csöppen, de ha már ott van, megfelelően át is éli azokat, és úgy tesz, hogy a lehető legjobb, legeredményesebb kimenetelük legyen. Gyümölccsel, kompóttal él, elmondása szerint mert ezeket könnyen megszerezheti az otthonokban járva.
Ereszlakó személyisége nekem túlzó, számomra sok volt a harsánysága, és valójában nem is értettem a szerepét, viszont, ha már őt megemlítették akkor a szemétledobóban élő hencegő, undok, nevenincs lényt is szerepeltethették volna bővebben. talán így teljesebb ismereteket szerezhettünk volna a minket körülvevő házkörüli lényekről…
Vili aranyos, jó természetű harmadikos kisdiák, aki, mint egy gyerek, és ez egyáltalán nem meglepő, véletlenül belecsöppen a kalandokba, és tesz is arról, hogy ott legyen bennük tevőlegesen.
Nagyon mókásnak tartottam az iskolán belül a büfében és az ital automatánál játszódó részeket.
Egyetlen problémám az illusztrációkkal volt, sajnálom, ezeket a rajzokat nem tudtam megszeretni, a könyv végére kezdtem megszokni és aranyos motívumokat felfedezni, de Ráduly Csaba rajzai sehogy sem nyerték el tetszésemet.
(pl. a 19. old. a porszívózó anyuka totál kiverte nálam a biztosítékot; viszont az 52. old. a kéménytetőn szemlélődő vagy a 98. old. a kilincsen csimpaszkodó két lény, de akár a 102.old. szezámos ropival kardozó ábra is aranyos)
Kellemes, jó, kalandos, vicces, szerethető könyv, melyet vaskossága és szövegmegjelenítése (már több oldalon keresztül találunk szöveges oldalakat, és a rajzok ritkán törik meg a nyomtatott részeket) miatt inkább idősebb alsós gyerekek kezébe adnám önálló olvasásra, tőlük kisebbeknek felolvasásra ajánlom.
Ismét el fogom hozni a könyvtárból, mert a gyerekeimmel is szeretném megismertetni.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.05.05. 19:18 Gelso

Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt  

elef.jpg

Kedves kis könyv, úgy gondolom, ez a Pepés könyv lehet a párja Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel c. könyvének; mindkettő az oviba kerülés (nehéz) pillanatairól is és a beilleszkedésről, az ottani élményekről mesél. Bármennyire is jó és aranyos a kislányos, de igazából elég kevés. A két könyv közül a Locsolókannából elefánt tetszett inkább. Méltó és frappáns a címválasztás, bennem is felidézte az „utolsóként érkező csak a maradékból választhat” élményét… (A nagyobb kisfiam még ma is emlegeti, hogy neki „csak” a dobocska jutott. Sajnos, mi sem gondoltuk, hogy amikorra mi megérkezünk az oviba, mindössze 5 jel marad gazdátlanul, ami közül 2 lányos, egyet pedig semmiképpen nem adnék egy fiúnak… így lett a nagyobbik fiam (nem túl egyszerűen lerajzolható, de azért megtanulható) jele a kis dob. Aztán persze megszerette, miután pl. megtanulta lerajzolni, rájött, milyen „fiúsférfias”-jel. Mióta elballagott az oviból mindig azt tudakolja az óvónénijétől, hogy van-e gazdája az ő jelének, sőt, volt olyan eset is, hogy ha megtudta, hogy az ő volt csoportjába jár egy kisgyerek egyenesen megkérdezte, ugye a dobocska a jeled? Bocsánat, ha elkalandoztam, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen fontos, apró dolgok vannak egy gyerek életében, aminek mi felnőttek mondjuk nem biztos, hogy tulajdonítunk akkora jelentőséget, mint ők legbelül.)
A Pepéről szóló könyv már attól is értékesebb, hogy sokkal több és érdekesebb történetet tartalmaz. Szívesen is olvastam. Nekem nem idegen az, hogy egy kisgyerek meséli el – köztudott, milyen cserfesek és talpraesettek általában a gyerekek. (Pl a Tüskevárt sem Matula bácsi meséli el, hanem Tutajos.)
Szívemhez közel került Pepe, aki egy érzékeny kisfiú, hisz nyíltan mesélt a számára fontos ovis eseményekről. Nagyon szellemes és talpraesett megoldásnak találtam az óvónéni leleményességét, hogy nem erőltette a „maradék jelet”, hanem kész voltrugalmasan orvosolni Pepe problémáját, és hajlandó volt másként formázni a locsolókannát. Én örülnék, ha több ilyen megoldást hallanék kisovisoktól.
Őszintén örültem a fiúsírásról szóló Katonadolog c. mesének – ez nálunk is téma, és én nem kezelem olyan mereven (és szégyenteljesen), mint az én gyerekkoromban tették ezt a felnőttek, akik szerint a fiúsírás tabu – és olyat nem lehet..
Némelyik történeten egyenesen el is érzékenyültem, pl. ahogyan eltervezte, hogy az ételérzékeny Tomit meglepi szülinapján, vagy a „lassúbeszédű Béluskánk védelem alá helyezése” – ez a Pepe egy valóban nagy, felelősségtudattal rendelkező gyerek, kis hős; de igazából Nyúl Jenő története csalt könnyeket a szemembe, és eszembe juttatta az én Pirosorrú Manóm eltűnését és megkerülését, meg a kisfiam első rongyijának örök- (máskeze) vadászmezőkre kerülését… De jó lett volna akkoriban nekünk is egy „szigorúszemöldökű, aktatáskás bácsi”! Érzékenységét pedig mi sem igazolja jobban, mint A nyávogó hátizsák – Pepe társat szerzett a nagyinak Kismasni személyében…
A pöttyös hajpánton pedig jót mosolyogtam, még ilyen elmélkedést, hogy a gyíkokat vonzza a türkizkék szín!. Hasonlóan jól szórakoztam Pepe a téli meleg miatt érzett dühén, vagy amikor apa vigyázott a beteg Pepére otthon. Tetszett, ahogyan nem a ballagó nővére, hanem a kis ovis szemszögéből magyarázza el a ballagást.
Szerettem a történeteket olvasgatni. Nem egyszerre fogyasztottam, esténként egyet-egyet. Sajnálom, hogy a két fiam már nem óvódás, mert biztosan felolvastam volna nekik.
Annyi megjegyzésem lenne még, hogy talán Pepe érettebb gondolatokkal rendelkező kisgyerek, mint egy kiscsoportos – szerintem elmenne ő középsősnek is…

Érdemesnek tartom elolvasni és ajánlom is olyan szülőknek, akik oviba készülnek vinni a kisgyereküket – ha nem is pont ilyen, mégis történhetnek hasonló esetek velük, és talán tanulságos is lehet Pepe meséi közül egy-egy. Csupa olyan téma kerül elő, ami az ovis lét velejárója: első nap az oviban, jelválasztás, barátválasztás, aludni-nemakarás, játék a szőnyegen, játék az udvaron, kiközösítés, ebéd, ill. közös étkezés, lányok ijesztgetése, félelem a rovaroktól, bogaraktól, plüssállat-kedvencek, állattartás, állatok iránti vágyakozás…

Horváth Ildi rajzait is szoktam szeretni, és ez most sem volt másként. pl. annyira kedveltem a 19. old. lévő szilvásgombócevős képet, vagy a 21. old. lévő gazdátlan cica arcát, a 24. old. a kuckós képet… valóban sok helyütt négyzetfejűek, de engem ez egyáltalán nem zavart – a 31.oldalon lévő srácok is tök aranyosak. A 38-39. old. képe igazi szomorú esős pillanatokat áraszt. A 45. oldalon lévő kislányt is nagyon kedvelem és az 59 .oldalon a ballagási képet.

„Mi különös van abban, hogy alszunk, játszunk, ebédelünk?”

(Imádom a szigorúszemöldökű, aktatáskás bácsikat és az egerektől sikítófrászt kapó anyukákat)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

 

komment


2016.05.02. 00:29 Gelso

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment) (Kicsibácsi és Kicsinéni 2.)

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment) (Kicsibácsi és Kicsinéni 2.) 

 

kicsi.jpg

 Kedveltem ezeket a rövid, sajátos, fáradt humorú írásokat, amelyek Kicsibácsi és Kicsinéni filozofikus eszmefuttatásait tárják elénk. (sokszor Besenyőpistabácsiéknál éreztem magamat). Szívesen olvastam, jókat nevettem, de egyáltalán nem fáradtam bele! (Azt nem tudom, hogy el tudnám-e viselni őket személyes találkozás alkalmával – ez egyébként a piacos történet során jutott eszembe…)
Jókat szórakoztam rajta, azt viszont nem tudom, hogy kisgyerekek megértenék-e ezt a fajta megközelítésű humort. (Könyvtárosnéni azt mondta, aztán @Futóhomok is azt tapasztalta, hogy igen). A felsős kamaszokról már inkább el tudom képzelni.
Igen kedveltem a Szótár c. írást, ezt a pihent fantáziát! Ezek a Jelentés Nélküli Szavak!
Lunfadér, Kvakorkumoponir, Vurzsavén, Rakatináng, Slanoác stb és stb.
Hasonlóan kedveltem a Kapás c. pecázás közbeni mélálkodást: „lehettem volna bármi, peronőr, sportmasszőr, rágcsálópreparátor, szenior segédpénztáros, vaktesztellenőr, zsánerfestő, tojáskiosztó, húsáru hitelesítő, plombabiztos” – egy csomó képtelenebbnél képtelenebb vélt és kitalált foglalkozást sorol fel… (kedvenceim: a vaktesztellenőr és a plombabiztos)
A Táska c. írásban Kicsinéni filozófiai irányultságába is betekintést nyerhetünk. Táskányi a világ… Gondolatok, amik sehová sem vezetnek, ill. mind a hiábavalóságig… Hol Kicsibácsi van a felhők fölött gondolataiba merülve, hol meg Kicsinéni. És mindig a másikuk rántja vissza az egyiküket a diószínű valóságba…
„Vannak dolgok, amiket sosem lehet egészen eldönteni. Lehet, hogy jobb is így – mondta a bádognyúl. Talán igen, talán nem”.
Szívesen megnézegetném a kék tintaradírmorzsával pettyezett Napló lapjait.
Valahányszor újraolvasom, meg fogok örülni annak, hogy maradt még egy pici a csavaros befőttesüveg alján a nyusziszínből…
Imádtam olvasni a Tiplit. És én is megnyugodtam a Három elolvasása után.

Sok írást kiemelhetnék még, de nem teszem, mert fontos, hogy ti is átéljétek az írások keltette hangulatot és bekerüljetek abba a pihent létállapotokba, amikbe való bekerülést ezek az írások lehetővé teszik. (amolyan lemerülni alfába)

UI: Amúgy legszívesebben Dániel Andrást hasra fektetném és jól elfenekelném pl. aKulcs c. írásáért. Addig fenekelném (remélem, nem haragszik meg érte), amíg elérném azt a hatást, amit jómagam látomásoztam a Kulcs olvasása közben. Olvastam és szemeim már vízszintes nyolcasokat köröztek…
A másik nagy kedvencem a Mese – ami pedig lehetne ennek az egész könyvnek lehetne a kivonata és image-e – ami ebben a mesében le van írva, az egész könyvre ráillik és ráhúzható…

„minden titok újabb titkot szül”

„nem csak ezt-azt, hanem konkrétan bármit” (54.o.)

„hiába, mindent mi sem érthetünk”

„ennél nagyobb bajunk sose legyen”

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.05.01. 14:35 Gelso

Marék Veronika: A kék kerítés

Marék Veronika: A kék kerítés

 

kekker.jpg

Nagyon örültem végül, hogy gyerekkorom kedves Kisdobobostörténeteit kaphattam kézhez, új köntösben. Igazából pont ezzel van bajom, az új köntössel. Nagyon sajnálom, hogy Coffi, Pocak és Paprika elvesztette egykori, nekik sikereket és népszerűséget, közkedveltséget (nekünk néhány perces szórakozást) hozó munkáját és „munkanélkülivé vált”. Olyan sok gyereknek okoztak sokszor és rendszeresen örömet! Igazából tényleg nagyon nem értem, hogy Coffi helyett mért jobb a Réka, Paprika helyett a Bence és Pocak helyett pedig Körmi???
Szívesen olvastam ezeket a sokszínű és színvonalú, változatos témában, a gyerekek hétköznapjaiból, élményeiből keletkezett történeteket, melyek képregénnyé álltak össze.
Gondolom a helykorlátozás végett akad köztük hirtelen befejezett, vagy épp egy kocka híján befejezetlen történet, de a többsége jószívű, baráti, amolyan segíteni másokon történet. Ezekből a helyzetekből, mivel a gyerekek hétköznapjaiból kiragadott minihelyzetek, a mai gyerekek is okulhatnak, tanulhatnak.
A Kék Kerítés csak a hátteret adja – kiemeli a három barát történeteit és a többi gyerek elé tárja. (Párat ragadnék ki, ami most megfogott, ilyen pl. a Lány gördeszkával, a Lufikirály, Xuxu, az Űrváros, Réka és az esküvő, Körmi költözködik, Bolhapiac, Az óriáskép), de meglehet, hogy egy hónap múlva másik öt lenne a választottam
Jó kis könyv, első-másodikos-harmadikos (esetleg negyedikes), ill. képregényszerető gyerekek kezébe feltétlenül beleadnám! És a három gyerek baráti kapcsolata is példaértékű. Jó ilyen barátságoknak tanúi lenni. Akiknek megvan a barátság a saját életében azért jó, mert pl. összehasonlíthatja, ötleteket kaphat, akiknek pedig hiányzik az életéből, azoknak meg talán némileg pótolhatják ezek a minitörténetek ezt a sajnálatos hiányt.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.04.30. 00:24 Gelso

Illés Andrea: Királylányos könyv

Illés Andrea: Királylányos könyv

kir_1.jpg

 Nagyon szép könyv, örülök, hogy mégis felnyitottam, és bár más kaptam, mint amire számítottam – gondolom a cím vitt kissé félre – ezt talán most jobban is élveztem.
Örültem a sok hírességnek, akik közül több is ismeretlen volt számomra, az ismerőseknek is mondhatni a neve volt ismerős, de a történetüket szívesen olvastam. Igazi hiánypótló könyv a kiskamaszok könyvpiacán, jó kezdeményezés, jó lenne folytatni, vagy hasonló tematikus kötetek kiadásán elgondolkodni/szervezni/tervezni.
Alsósok közül inkább csak a felsőbb, pl. negyedikes korosztályú, nagyon kifinomult, érett olvasási ízlésű – főleg lányolvasóknak ajánlanám. Igaz, a könyv címe megtévesztő, nem igazán mesék ezek, hanem inkább mesés történetek, tények rövid, tömör átadására törekvő leírások, ismertetések, rövid élettörténetek. Olyan ismert női egyéniségekhez visznek közelebb, mint pl. Sisi, vagy a rajzfilmből ismert Pokahontasz, vagy a 8-10 éves korosztály körében talán teljesen ismeretlen Börte, Dzsingu, Theodelinde, Mumtáz Mahal. Olyan ismertebb női hírességekhez és velük együtt tőlünk távoli országukba és kultúrájukba kalauzol el, amelyekről ötödikben az új tantárgy, a történelem óra kapcsán is csak kiegészítő ismeretként hallhatnak meg a gyerekek (Szemiramisz, Nofertiti, Árpád-házi Szent Erzsébet, I. Erzsébet). Sok kislány molyolvasó révedezhet el egy-egy ilyen történelmi vagy egzotikus környezetben zajló életről. Jó volt ismét regéket/mondákat olvasni, és érdekességeket egy-egy uralkodónő kultúrájával kapcsolatban. (pl. hennafestésről, egyiptomi szépségápolásról, gésákról, a vaskoronáról, a világ hét csodájáról, lányrablásról, kalózokról, a hálaadási pulykáról vagy épp egy fitt uralkodóról stb.)
Nagyon tetszettek egy-egy híresség élettörténetét bemutató tömör leírások és az azokat kiegészítő ismeret és civilizációtörténetes adalékok. Ezeket mindenki inkább megjegyzi, mint érdekességeket, jelentősen gazdagítja az ötödikes gyerekek történelemtudását ill. megkockáztatom, hogy a történelem tantárgy megkedveléséhez is hozzájárulhat ez a gyönyörű kivitelezésű könyv.
Gazdagon illusztrált, erényének tartom, hogy egy teljes oldalt betöltenek a női nagyságokat ábrázoló rajzok.
Inkább negyedikeseknek és lányoknak ajánlom, és ötödikes gyerekeknek, még szorgalmi vagy kiselőadás készítéséhez is – de érzékeny ízlésű felnőttek, szülők, könyvtárosok is észrevehetik és kézbeadhatják .

@Sicc értékelésében írja, hogy „élvezettel olvastam. Csak egy baj van vele…mindig olvastam volna mégmégmég…” valahogy én is így voltam vele amikor becsuktam a könyvet; és még szerettem volna ilyen különleges személyekkel ismerkedni. De valljuk meg, ilyen korosztálynak ez a 10 könyvben szereplő „mennyiség” ennek a korosztálynak egy egészséges egyensúly. Úgyhogy a könyvvel nincs semmi baj, csak a mi tudásszomjunk növekedett meg… :-D

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

UI. A Theodelinda levese elgondolkodtatott, mert semmi vonatkozást nem találtam róla Monzát illetően olasz területről meg végképp semmit. Pedig a receptet valahonnan biztos előszedhette a szerző. Rátaláltam egy angol változatra,http://www.apathtolunch.com/2011/02/soup-of-theodolinda…
de sajnos nem látom az olasz/itáliai vonatkozást.
A Monzai rizottó viszont létezik!: http://receptmegoszto.hu/monzai-rizotto-risotto-alla-mo…
A levest elkészítettem csemege és csípős cserkészkolbásszal, megéri kipróbálni – finom!

 

komment


süti beállítások módosítása