Finy Petra: Iskolások kézikönyve fiúknak
Alapvetően a gyerekeknek biztos tetszene, mert a kisfiam, amikor nálam meglátta, más ismerős könyvként tekintett a könyvre. Azt mondta, hogy ő ezt már ismeri, mert a tanítónéni felolvasta nekik az osztályban. Viszont azt nem mondta, hogy tetszett-e neki.
Én sem tudtam eldönteni. Az ötlet, ahogyan a kissrác felfedezte, hogy egy-egy tantárgy hogyan kap szerepet, sőt továbbmegyek, hogy van jelen az életünkben és mindennapjainkban, az tetszett. ("…észrevétlenül beköltözött az életünkbe.")
Mindenesetre arra nagyon jó, hogy a sulitól tartó „kiselsősök” kapjanak egy képet arról, hogyan is és mi is történik általában a suliban. Hátha nem zúdul annyi izgalom rájuk, és barátságosabbá teszi számukra a komor iskola falai mögött rejlő titkot.
Aranyos volt az iskolatáskáját féltő gonddal szerető és dédelgető kisfiú.
DE! Teljesen kiakadtam ezen a mondaton: 8. oldal: „Először a füzeteket vettük meg anyával (…) Szépen bekötöttük őket fiús csomagolópapírba, és húztunk rájuk egy nejlonhuzatot is. Ez a huzat olyan, mint az esőkabát: megvédi a füzetet a köpködéstől, a kiborult teától, a feldőlt festőtálkától.” – Mivan? Köpködéstől??? Ezt már aztán mégsem…
Ugyanígy kiakadtam a béna ruhák témáján a 28. oldalon: …"egy fiú akkor is megmondja a barátjának, hogy béna a ruhája, ha tudja, hogy az sírni fog."
ÉS – 10. oldal: … „már csak a tornafelszerelés maradt. Ezt is megvettük.” És a szöveg alatt egy pár Convers tornacsuka illusztrációként. (Jó lenne…)
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: