Galla Miklós: Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége
A nagy szóvicckönyv
Kapcsolatunk Gallával nagyon vegyes, de összességében inkább jó és pozitív, mint rossz és negatív. Ezt a könyvét is a nyáron a nyaralás alkalmával egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg, mert nagyon tetszett a címe: Különbusz Kristóf első olvasásra megvett. és a szavai is, hiába hogy száz csónak, mégis vége…
Nagyon jó is, hogy vége, és nagyon rossz is.
A könyv első felébe bele- és elfáradtam; nagyon fárasztó viccek, ahogy Galla is – imádom és mindig az első kép róla, ami bennem megjelenik a Attiláék zenekarának felkonferálása a Csinibabában megrendezett Ki-mi-tud?-on.
Amúgy jó volt lefáradni ezeken a kép- és szóvicceken.
A könyv fele inkább tetszett, picit többet megtudtam Galláról, érdekes adalékokat: pl. éltek Tanzániában, ő sem szerette az oroszt a gimiben, ő fordította magyarra a Monthy Python minden epizódját, de pályafutását popzenei újságíróként kezdte, még (egyébként egy jóképű fiatalkori) fotót is mutat középiskolás korából. meg voltam győződve Laár Andrással való sziklaszilárd barátságáról, de az őszintén meglepett, hogy majd 18 évnyi mosolyszünet is volt benne. A kötet második felében közölt rövid jelenetek tetszettek (továbbra is nagyon de jó értelemben fárasztóak) legkedvesebb a Fokhagyma – simán előadnám végzősként szalag (vagy gomb-)avatón. A Nem semmi éttermet szintén. Később érdekes kis jegyzetemlékek emlékjegyzetek következtek, amiben megtudhattuk, pl. hogyan lepleződtek le az egykori NDK-sok, akik NSZK-tévéadást nézték, vagy hogy mért dől az egész család a „Feni a kaszát” mondaton vagy éppen hogyan beszélt E r dős Péte r a Hanglemezgyárban, és tetszett a Derrick írás is. a könyv belső borítójára került képek pedig levezetésnek kiválóak – képjóga.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, tetszett, és jól szórakoztam.
Ember(ibb)közelségbe került vele Galla Miklós hozzám.
„A részletekre való odafigyelés egyenlő a tehetséggel.” (Hitchock)
„Petőfiéknél az ajtót az Anyám tyúkja be.”
Ajánlott bejegyzések: