Majoros Nóra: Pityke és prém
Hú, nagyon hosszú történeten és vaskos könyv olvasásán és befogadásán vagyok túl! De sikerült!
Vegyesek az érzelmeim, mert oly sok kérdés és dilemma merül fel bennem, annak ellenére, hogy a könyvet minden könyv- és mesés történetet kedvelőnek ajánlom!
Pl. ilyen dilemma bennem a korosztálybesorolás… Kik olvashatják ezt a könyvet jószívvel, boldogan, megelégedettséggel? Mindenek előtt azok, akiket nem riaszt a vastagsága, az erőszak, a sok háborús, kegyetlen rész.
Sok helyen emlékeztetett a Trónok harcára, de itt nem olyan széles világra kiterjedő, talán inkább kisebbek által is befogadható és elképzelhető világba behelyezhetőek a szereplők és a történések.
Nagyon sok szereplőt felsorakoztat, inkább pozitívak, mint negatívak, vannak kegyetlenek és gyűlölködők – de véleményem szerint a végére a szeretet nyer és vele együtt az elfogadás.
Kevés főszereplő van, annál inkább sok mellékszereplő és mégtöbb kiegészítő szereplő jelenik meg.
Felnőtteknek ez egy új, (felnőttvilágban) játszódó, háború kipattanása előtti kegyetlen időszakot ábrázoló történet, ahonnan végül is lesz remény a kilábalásra, viszonylag kevés veszteséggel, hangzatos követendő tettekkel, például választott, követendő főhőssel.
Gyerekeknek vagy kamaszoknak ez egy új, elképzelt, tündérmitológián alapuló történetből kiserkent mesevilágban játszódó varázslatos mesebeli történet, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik.
Egy történeten belül vagyunk tanúi a kegyetlen harcoknak, aljas öldökléseknek és az idilli, békés, nyugodalmas, csendes, zölderdei környezetben élhető hétköznapi teendőkkel teli életnek; különféle „országok” területeit, lakóit, (fura) szokásait ismerhetjük meg.
Minden hibája ellenére ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, (bármilyen korosztályból való is) akit nem riaszt a rengeteg oldal, és lesz kitartása végigolvasni, túllendülve és ezzel abszolválva a viszonylag egyhangúbb, vontatottabb részeket is; mert ez egy szép történet, egy szép kimenetelű mese, rengeteg erőszakkal, bánattal, lemondással, ahol a szeretet, bölcsesség, bátorság, vakmerőség és a változásra való hajlam és készség mindenen felülkerekedik.
De mindemellett, javasolnám a könyv teljes átdolgozását a tulajdonneveket illetően!
Nem volt szerencsés ezekkel a személynevekkel, de még inkább nem a benne lévő földrajzi nevekkel megjelentetni.
Ezeket bizony jól megfontolnám egy esetleges újabb kiadás esetén.
Borzasztóan hangzó, egyáltalán nem nyelvbarát, sőt mi több nyelvtörő, abszolút nem emlékezetbe véshető, sokszor igen gyermeki és túl hosszú neveket már a végére idegpróbáló volt ismét és ismét el-, vagy-végigolvasni… ezt igen sajnálom.
(meg a király pipogyának történő ábrázolásával is eléggé lehangoló volt szembesülni – holott szerintem egyáltalán nem volt az!)
Említettem már a Trónok harcát – a felnőttek világából, amihez hasonlíthatnám, de ha már kétfelé írtam az értékelésemben, nem hagyhatom párhuzam nélkül a fiatalabbakat sem, a gyerekkönyvek világából Áfonykát és történetét juttatta eszembe – persze az sokkal egyszerűbb és kisebb terjedelmű világban játszódik – alig kell kitekinteni, de sokféle szereplőbe botlik és ismer meg Áfonyka vándorlása során, és fogadja el őket.
Számomra ez volt a könyv elsődleges üzenete – és hasznosítsa minden olvasó a neki kellő és emészthető módján. Az elfogadás fontossága és annak tényleges gyakorlása és „tevése”; az emberek/világok és abban élő szereplők békés egymás mellett élése.
Bár ez manapság eléggé lehetetlen, még igen nehézkes és bonyolult dolog sokszor egy országon belül is – mégis ennek szorgalmazása a könyv elsődleges és követendő üzenete.
Ajánlott bejegyzések: