Szabó Magda: Abigél
Számomra nemrég lett nyilvánvaló, hogy még nem olvastam gyerek- kamaszkoromban. Valahányszor vetítették a tévében, mindig megnéztem – bennem él Bessenyei higgadt, nyugodt hangja, Szerencsi Éva vadóc, fiatal alakja, Ruttkai Éva szemtelenül csillogó szeme, Garas Dezső mindig jókor jövő jelenléte, Piros Ildikó szégyenlősen elpiruló alakja. stb. stb. emiatt lehettem abban a tévhitben, hogy olvastam.
A könyvről biztosan sokan sokfélét leírtak. Számomra leginkább Gina belső fejlődése tetszett, ahogyan a vadóc, mindent őrjöngve kirobbanóan kikiabáló, teleszájjal hahotázva nevető, vagy gyöngyözően nevető, kissé elkényeztetett kamaszlányból, lépéseit, cselekedeteit meggondoló, megfontoló felnőtt, felelősségteljes nő válik.
Ezeket közvetítő belső monológok kerültek hozzám a legközelebb.
És természetesen, mint minden kollégiumot megjárt és megélt lánynak, Abigél titka és rejtélye marad meghatározó. (minden iskolához, vagy kollégiumhoz létezik ilyen legenda – nálunk Egerben Gárdonyi orra volt már olyan fehér a sok babonás kéz simogatásától…hogy csak na!)
Megjegyzem magamnak, mert ezt nem tudtam, és valahol megtaláltam: az Abigél-szobor magántulajdon, Budapestről szállították a forgatási helyszínére; ma is fellelhető az V. kerület, Október 6. u. 19. házának belső udvarában de nem látogatható.
@Mariann_Czenema Kategóriák között Szabó Magdával kihíváshoz a második olvasásom.
Ajánlott bejegyzések: