HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2016.04.26. 23:45 Gelso

Beck Andrea: A Tündérek kalendáriuma (A Titoktündér 5.)

Beck Andrea: A Tündérek kalendáriuma (A Titoktündér 5.)

tunderkal.jpg

 Nekem ez egy aranyos, kedves, jószándékú, szeretetteljes könyv. Ezt fontosnak tartom első helyen kiemelni. Sajnos nem ismerem Beck Andreát, de megértem azokat, akik rajonganak érte – azt hiszem, én is szeretném megismerni. Úgy érzem, jó ember lehet. Jó ötletnek tartom ezt a „Titoktündéresdit” is. Kell ez manapság a gyerekeknek – annyi negatív hatás és problémás hatás éri őket mostanság, hogy úgy érzem, szükségük lehet az ilyen pozitív gondolkodásukat, önbizalmukat növelő írásokra.
Kedves fiús szülők, ne tévesszen meg benneteket a tündér szó! Engem majdnem félrevezetett, de szerencsére hazavittem a könyvtárból, és a gyerekeim, akik fiúk, most őszintén sajnálják, hogy visszaviszem, mert csak pár történetet olvastam fel nekik a könyvből – tényleg tesztelési céllal, és nem számítottam rá, de bejött nekik!
Nekem tetszett a könyv nagyságát nézve a naplós nagyság, sok helyre befér, magaddal vihető, vékony, tartós, kívül belül tetszetős, tartalmas. A mostanában olvasott „jótanácsokat” tartalmazó könyvek közül ez bizonyult eddig a leginkább tartalmasnak, hasznosnak, segítőnek. A teljesség igénye nélkül tetszett a gyerekeket idegenektől megóvó rész, a füllentős, kifejezetten tetszett a más a hibás – ezen meg is hatódtam, mert egyértelmű lett számomra, hogy semmi számítás, semmi praktika és egyéb üzleti érdek nem húzódik a háttérben, csak a szeretetből és jószándékból érkező törődés, segítő szándék (33-39. old). A gyerekeknek a lufis tetszett, a lustálkodós és a félelmet beszippantó porszívó. Jó ötletnek tartom a titoktündérek „faját” – az őrangyalok világibb változatai – ha probléma terem egy gyerek körül, vagy veszély fenyegeti, azonnal ott teremnek, buborékot vonnak köréjük, és megvitatják a konfliktushelyzetet. Egy-egy ilyen beszélgetés során tényleg önismeretük gyarapszik, személyiségük gazdagszik, módosul gondolkodásuk, különböző dolgokhoz való hozzáállásuk. Sok fontos dolgot találtam benne.
Láttam, hogy van több része a Titoktündér sorozatnak, népszerű is a könyvtárunkban, a könyvtárosnéni elmondása alapján.
Én csak ezt a részt tettem magamévá, elsősorban a Merítés-díj / gyermekirodalom (2015)-hoz olvasás végett – szorít az idő; másrészt nem akartam besokallni és megcsömörleni, ha minden részt magamra zúdítok, jól jönnek a jó tanácsok máskor, és fokozatosan. Az ötlet és a kivitelezés tetszik. Igényes a külső és a tartalom is. Szimpatikus az írónő. Biztosan el fogom olvasni a többi részt is, mert figyelemre méltónak tartom mind a könyvet, mind a kezdeményezést, és feltétlenül hasznosnak.
Gyerekek és szülők figyelmébe egyaránt ajánlom. Ha szembejön veletek egy polcon, ne hagyjátok ott!
A rajzokat, Mácsai Mária illusztrációit, nagyon kedveltem, a három gyerkőcről az„Egyszervolt hol nem volt, az ember” rajzfilmsorozat jutott eszembe.
Újraolvasásra érdemes könyv. Szülő- és gyerekesegítő.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

http://www.beckandrea.hu/A-szerzorol

 

komment


2016.04.26. 23:45 Gelso

Babucs Éva: Gondri gazdát keres (Gondri 1.)

Babucs Éva: Gondri gazdát keres (Gondri 1.) 

gondri1.jpg

 Elmélázom, hogy a fenében kapta ez a szegény kutya a Gondrinevet?!?! Alig lehet kiejteni… :-( Amúgy rajzra cuki – igazi hosszú fülű, kivert kutya ábrázatú kutya Gondri.
Tapasztalatlan, nemrég született kutyus, aki magányos, és súlyosbítja szegény helyzetét, hogy nem szeretné magának otthonra senki… szóval tényleg kivert kutya sorsnak néz elébe…
Aranyos, cuki meg minden – de semmi több…
A rajzok – Mester Kata rajzai – jók, elnézegettem a színgazdag házak világát, meg az éjszakakékben sütő napot… A kutyusok mind aranyosak, a többi állat (pl. a vakond) is kedves, na de a macskák – rémesek!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.04.26. 23:26 Gelso

Hohol Ancsa: Terka és a mandulakaland (Terka)

Hohol Ancsa: Terka és a mandulakaland (Terka)

 

terka.jpg

 A gyerekek biztosan nagyon félnek a mandulaműtéttől – és ezt a helyzetet, szerintem, ez a könyv sem teszi könnyebbé.
Pici mankó, de a műtéttől és a kórháztól való félelem biztosan megmarad.
Hál istennek nekem ilyen műtétem nem volt – remélem, már nem tartogat ilyen meglepetéseket számomra az élet. Mindenesetre meg lehet próbálni a szülőknek, ha már ilyen beavatkozásra lesz szükség, a mandulaműtét előtt elolvasni együtt a gyerkőccel, meg a legkedvesebb alvóbarátjával.
Érdekesnek találtam az altatás ideje alatt a vírusos álmot látó részt.
A rajzok nagyon kedvesek, az arcok, a szemek teljesen a Kockásfülű nyúl szereplőit idézték. Azért kár, hogy az anyuka orra túl hosszú, az apuka meg kopasz…de a macska meg a doki halál(i)…

Jah, és ne már, hogy Terkának hívják a kislányt… nekem nem jó emléket idéz, ezért el sem tudom képzelni, hogy így nevezzek a 21. században egy kedves, cserfes kislányt…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.04.24. 00:03 Gelso

Jeli Viktória: A varázsfuvola

Jeli Viktória: A varázsfuvola 

fuvol.jpg

 

Mindig örömmel fogadtam és támogattam azokat a törekvéseket, amelyek az általunk komolyabbnak tulajdonított súlyosabb, ritkább rétegek által nézett és követett műfajokat, mint az opera vagy a balett, közelebb hozzák az emberekhez.
A gyerekekhez még inkább (kellene). Ezeknek az ismeretét vmivel régebben az alapműveltség részének tekintették, ezért én még most is fontosnak tartanám a minél korábbi megismerésüket. Gyerekekhez legkönnyebb a mese útján eljuttatni ezeket az ismereteket. Hasonló törekvések születtek már pl. Tótfalusi István tollából (Operamesék és Új operamesék, még idesorolnám a Lamb testvérek Shakespeare-mesék c. gyűjteményét is).
Úgy gondolom, ha több ilyen olvasmányra tehettem volna szert, vagy lett volna lehetőségem akár oviban, suliban alsós napköziben hallani, akkor nem járnék ilyen labilisan ebben a világban. Könnyebb lett volna a történet ismeretén túljutva, felsőben már a zenét hallgatva az egészet együtt befogadni.
Sok minden elmaradt gyerekkoromban, így manapság már lyukakat tömködöm és az épp az aktuális művet olvasom és ismerem meg.
Ha több ilyesfajta Jeli Viktória-átdolgozás-kezdeményezés született volna gyerekkoromban, akkor most már inkább a zene élvezeténél tarthatnék az operák/balettek világában.

Amit pedig a Jeli Viktória átdolgozáshoz hozzáfűznék - bár pozitívként értékelem, és követendő példának tartom a gyerekeknek való átdolgozást - sajnos nem jöttem rá az igazi koncepcióra. Megismertetni egy híres opera-történetet, de változtatásokkal? vagy Megtartani az eredeti történetet és gyerekszintre átírni semmi változtatással? Én ez utóbbit tartottam volna jónak. Így egy kicsit se füle se farka kicsit Hófehérkébe játszó történetet kaptam, ami nagyon tetszett meseszerűségében, nyelvezetében, izgalmasságában mindaddig, míg kíváncsiságból elővettem Tótfalusi könyvét és elolvastam a Tamino és Pamina történetét. De mivel elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam, így már nem is tetszett annyira ez a mese. (nem értem egy szőke, kékszemű királylányt mért kellett vörössé és ébenfekete szeművé változtatni, mért kellett a kígyóból sárkányt csinálni, vagy az Éj Királynője mért tűnik inkább pozitív személyiségnek, mint Sarastro, és miért írja Sarastroról, hogy ő az apja, mikor valójában nem ő az apja Paminanak? És a varázsfuvola igazi története sem kapott a mesén belül helyet. Így, sajnos, elveszett számomra az igazi értelme a könyvnek – a varázsa viszont nem. Igazi mesehangulatot teremtett – az első fejezet kivételével: valahogy a hangvétele túl modernes, túl jópofis volt – de aztán haladva az olvasással ez helyrebillent.
Az illusztrációt tekintve én kedvelem Rófusz Kinga sejtelmes, hosszúkás rajzait. Ha ez így is van, nem baj, de legalább Pamina alakja lehetett volna olyan igazi „szépkirálykisasszonyos”, akiért Tamino eleped. De itt sajnos, minden arc szomorú, savanyú, élettelenszemű csúnyaság. Ha le van csukva a szemük, akkor látok rajtuk kis boldogságot…
Szép könyv, jó kezdeményezés – nem hagynám abba… :-)

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_var%C3%A1zsfuvola
https://hu.wikipedia.org/wiki/Emanuel_Schikaneder
http://moly.hu/konyvek/totfalusi-istvan-operamesek
http://mek.oszk.hu/14500/14584/14584.htm
és:
https://www.youtube.com/watch?v=ERsjRsCBlBo – Éj Királynője
https://www.youtube.com/watch?v=VeKLIrSPe9c – Sarastro
https://www.youtube.com/watch?v=AzvekVgfiTY
https://www.youtube.com/watch?v=5MMqIAaIXAE
https://www.youtube.com/watch?v=jiZrkTLq9EM
https://www.youtube.com/watch?v=xpodtBzOGVA
https://www.youtube.com/watch?v=FBpSyTRTbmg
és még:
https://www.youtube.com/watch?v=XY-CnnnzMHc

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.04.18. 23:21 Gelso

Vadadi Adrienn: Ünnepelj velünk! (Ovis mesék 3.) Ovis ünnepek

Vadadi Adrienn: Ünnepelj velünk! (Ovis mesék 3.)

Ovis ünnepek

unnep.jpg

Semmi rosszat és kifogásolnivalót nem tudok a könyv ellen mondani.
Jó volt újfajta ünnepeket látni egy óvoda életéből, ill. a régi, hagyományos ünnepeket újfajta módon ünnepelni.
Jó volt közös mozzanatokat találni a saját óvodánkkal, ahová a mi gyerekeink is jártak.
(Az óvónénik előtt le a kalappal, mert a könyvben szereplő óvónénikkel csak csodálatos lehet egy nap az oviban.)
Kezdésnek jól tette a szerző, hogy nem rögtön az óvoda falai közé vitt minket, hanem egy ovin kívüli vidéki/tanyasi kirándulással hangolódhattunk rá a könyvbéli későbbi történetekre; egy viszonylag kötetlen terepen a gyerekek szabadon szaladozhattak tölthettek egy napot az állatokkal, etethették őket, vagy éppen a kertben lévő növényeket takaríthatták be: az évszaknak megfelelő tevékenységek közben. Nekem tetszik egyébként ez a játékos munkára nevelés – szerintem semmi baja nem lesz a gyerekeknek egy kis munkától: tyúkokat etetni, szőlőt szüretelni, diót szedni, lekvárfőzéshez szilvát magozni nem olyan nehéz és bonyolult feladat – és a gyerekeknek nem unalmas, együtt a többiekkel pedig egyenesen játéknak is felfogható. Közben pl. olyan új ismeretekre tehetnek szert, miközben a szőlőt tapossák (mennyit tettük ezt gyerekként!), hogy ebből must lesz, a mustból pedig a bor. Szívesen olvastam, hogy zsíros kenyeret kaptak kerti paradicsommal. A többi történet már az ovi keretein belül játszódik, még ha a Márton napi lámpásos történettel éjjel kint tesznek pár sétát az ovi környékén, szülőkkel, lámpásokkal. Nekem ez egy új és szép, gondolom az adott oviban szokássá vált hagyomány, nem ismerem ezt – és azt sem, hogy miből eredhet? A libás dalokból jó lett volna egy, a kötet hátulján található kiegészítő függelék. A Szülinapos mese is egy nagyon kedves és bensőséges példája egy jó óvónéninek. (Csak azt nem értettem, miért hétévesek a nagycsoportosak – nálunk hatévesek, a gyerekeim is – bár igaz nem évvesztesek – az elsőben ünnepelték a hetedik életévüket). A Télapós történetben is csak magasztalni tudom az óvónő alakját, bárcsak minden csoportban dolgozó ennyire tudná, mi is az éppen hisztis gyerek baja! És ha lenne ennyire idejük, na meg fantáziájuk arra, hogy ilyen varázslatokra legyenek képesek, mint ebben az esetben Peti rajzával. (Itt viszont a paradicsomleves és a tojás viszonyát (32.old) nem tudtam értelmezni – én sosem készítem a paradicsomlevest tojással). A betlehemes szerepjátékot ovisok esetében talán korainak, de a a makettes megoldást jó ötletnek tartottam. Az Angyalposta-ban olvasható ötletet is különlegesnek tartom, vajon milyenek lehetnek valójában ezek a képek? A farsangos mesében is kicsit furcsának gondoltam a kavarodást, de lehet, hogy hozzászoknék, mert a farsang mókázással jár együtt (viszont az eldugott villák keresése kicsit szúrós és veszélyes dolog).
Egyik legkedvesebb történetem az Adj király, katonát!, és benne a március 15-e. Ez a mi gyerekeinknél is több esetben hasonlított, ezért volt jó olvasni, mert felelevenedtek az ünnepi és a tavaszi foglalkozások eredményei: a fiaim is készítettek tenyérkokárdát, csákót, papírkardot, csak nálunk nem az elnyomást érzékeltették (ebben ez a példa is nagyon tetszett), hanem be kellett venni a Platán-várat…
A Piros tojás is egy kedves tojás- és nyuszikeresős történet. Számomra ismeretlen az ilyenfajta szokás, hogy a megkerült főtt tojást annyi részre osztják, ahányan vannak, majd megeszik. Daninak köszönhetően pedig igen kedves ajándékról olvashatunk az Anyáknapi tigrisbukfencc. mesében. Pepe Cirkuszi mutatványa is egyfajta eldramatizálása egy igazi cirkusznak, amelyben az tetszett, hogy a gyerekek készek voltak azonnal komplett műsorral előállni… a gyerekek, ha vmihez kedvük van, tényleg ilyenek. A kötet végén olvasható Tarkabarka nap egy fajta rendhagyó óvodai búcsúztató-ballagási nap szomorkás hangulatú elmesélése. A Szivárványlabdával én is szívesen játszanék.

@Uzsonna-nak igazat adok, jó lenne, ha az ovi csoportok könyvespolcain megtalálható lenne ez a könyv.
Pásztohy Panna rajzai a szokásos aranyos, aranyos, érdeklődő szemű, vidám gyerkőcök, és kedves arcú felnőttek.

Szívesen olvastam, de az Alma utca 22 szintjétől ez a könyv elmaradt.

„Egyedül a gyerekek kedve tavaszodott ki.” (60)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

komment


2016.04.18. 23:16 Gelso

Bartos Erika: Együtt lenni jó!

Bartos Erika: Együtt lenni jó!

egyutt_1.jpg

 Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nekem ez a könyv nagyon tetszik.
Még úgy is, hogy pár éve a nagyobb fiammal éltünk át hasonló élményt: Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem c. könyvének olvasásakor.
http://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-akar-hiszed-akar-nem/en-es-a-konyv/gelso
Ezt pedig a kisebb fiammal/fiamnak olvastam, aki most olyan idős, mint a nagy akkor.

Tetszik, és szeretnék egy saját példányt itthonra.
Magával ragadott a nagycsalád, a sok rokon közt élni hangulata – gyerekkoromban így volt, rendszeresen látogattuk egymást, felkerestük egymást ünnepeken, nyarak teltek el, hogy minden hétvégén lagzikban ettünk-ittunk-vigadtunk a rokonoknál és rokonokkal, ősszel együtt szüreteltük a szőlőt, télen együtt vágtunk disznót.
Jó volt, mégha egy-egy bácsi az arcomba is csípett, vagy ha egy-egy néni szúrós puszit is adott (na, jó, ezeket azért utáltam)…
Bartos Erika könyve többfunkciós: ABC-könyv is (ez most kapóra jön a kisebb fiamnál, aki elsős, és már megtanulta a kicsiket, most kezdte a nagy írottakat), rokoni ismertetőkönyv is, félig-meddig utónévkönyv is (elkenődve szoktam tudomásul venni, hogy sok keresztnévről a gyerekeknek fogalmuk sincs, eszik-e vagy isszák lányhoz-e avagy fiúhoz tartozik)… rokoni böngésző is – családfán búvárkodva lehet beazonosítani a rokoni kötelékeket adott szinteken, meg az ünnepen megjelent személyek is ABC-rendben vannak Andris köré sorolva – így meg meg lehet keresgélni ki kinek a rokona, lánya, fia, testvére, anyja, nagyanyja, keresztanyja, unokatestvére, nagybátyja, mostoha- féltestvére stb. stb. És emellett természetesen a történet is egy szintén családi esemény kapcsán, egy szülinap köré van felépítve – szóval még sztorit is kapunk, tovább böngészve a ki, milyen ajándékot hozott, honnan jött, hová tér vissza témákban.
Lehet, hogy azért is tetszik, mert nekem tetszenek az efféle böngészős könyvek…
Nagyon élveztem több történetet is, mert ez ismét arról tanúskodik, hogy milyen sokféle és sokoldalú emberek élnek a szűk környezetünkben, akikre így vagy úgy, de büszkék lehetünk – pl. a távoli gumicukorgyárban dolgozó Dzsoni megremegtette gumicukor-fun-kisebbik-fiam szívét, vagy a szélkakasos házban élő Flóra és özv. Újlaki bácsi új családja története, természetesen a szakács Huba papa és a cukrász Ibolya mama közös életéről szóló rész, vagy a masiniszta Karcsi bácsi, a hajóskapitány Zsolt bácsi, a villamosvezető Norbi bácsi; a miskolci zöldségesboltos család, az agyagozó Őszike néni vagy a könyvtáros Ödön bácsi, aki elmondta, hogy honnan ered és mit jelent Andris neve, vagy a katonazenekarban zenélő testvérek ezeket említeném meg CSAK, hogy nehogy felsoroljam az egész könyvet… :-D
És aztán tök jó, hogy olyan kényes dolgokra is kitér, mint szemüveg, hallókészülék, kerekesszék, de akár az örökbefogadás, vagy a második házasság, özvegység.
Nagyon szórakoztató, szórakoztatva tanító könyv, hasznos könyvnek tartom, aminek helye van a családi könyvtárban.

Kisebbik fiam a könyv „csattanója” kapcsán ezt a kérdést tette fel a szülinapi családi történet végén – joggal: „És akkor annak a babának milyen betűvel fog kezdődni a neve? Mert már több betű nincs az ABC-ben…!…?…” :-)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.04.17. 19:07 Gelso

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

smorc.jpg

 

 

Tisztelt Mátrainé Smorc Angéla Úrhölgy,
tisztelettel tájékoztatom, hogy én az Önétől banálisabb, spontánabb és hétköznapibb módon oldom meg mindennapi problémaként felmerülő gondját: előveszem a porszívót.
Tisztelettel ajánlom kipróbálásra. Tengeri vigyorkával: Gelso

PS: Való igaz, ebben az esetben nem született volna meg az Ön története

NotaBene:
Szőrtüsző Szódaszifonszon: „Jó vigyorkázást! Még van huszonöt perce. Húzzon bele!”
Ignáció, te csodacsatár: „A pocokhal mikrózva már nem az igazi! Heringettét!”

Imádtam benne három szót:
Tintamintabolt
pecsétecskélnivaló
cápazápfogkínálat

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

—————--
Gyerekek, teszt:
füle botját sem mozdította
oda se hederített
fülén ül
iszkiri
lőttek a …-nak
bálnatermetű
bepattant a furgonba
de izibe
erre harap a hal
teringettét neki!
mi kéne, ha vóna?
pelyhedző állú
fityiszt adok
irgum burgum

 

 

komment


2016.04.17. 00:30 Gelso

Sárvári Töttős Györgyi · Győri Ildikó: Varázspálca szakszerviz

Sárvári Töttős Györgyi · Győri Ildikó: Varázspálca szakszerviz

varazspal.jpg

Ezt a könyvet én inkább felnőtteknek: szülőknek, óvónőknek, tanítónőknek ajánlanám.
A könyvben újfajta megközelítésben találhatunk különböző problémaként a családokban jelentkező és megoldandó problémák feldolgozását és azokra egyfajta megoldást. A tematikája praktikus (és vállalatoknál használt módszertani feladatokra emlékeztet: alapprobléma felvázolása, megoldások keresése, megfelelő megtalálása-kiválasztása, elégedettség faktor elérése): a főszereplő meséjéből-történetéből ismerhetjük meg azt a konfliktusforrást, ami a főhőst nyugtalanítja, kihozza a sodrából stb. A főhős ezt egy idős és képzelt barátjának/tanácsadójának Sapiensonak, a diófának meséli, aki a mesélés közben felhoz egy másik történetet példaként, melyből végül a főhős tanul, okul, bölcsebb lesz, és azonnal kész a változásra. Ezektől még nem lenne semmivel sem kimagasló a könyv. Ami viszont megkülönbözteti a pusztán gyerekkori történeteteket elmesélő könyvektől az az, hogy a felvázolt alapproblémát egy-egy történet végén röviden elemez, jellemez, mintegy pszichológiai segédanyagként szülőnek, felnőttnek, szakmabelinek: óvónőnek, tanítónőnek.
Azt is mondhatnám, hogy ez egy amolyan kézi-vagy segédkönyv, használati utasítás adott pszichológiai problémákra.
Összességében tetszett a könyv, elsősorban a Varázspálca szakszerviz előtti részek, az utolsó részt még egyszer el kellett olvasnom, hogy átérezzem a koncepciót.
Sajnos, a gyerekeim között nem aratott túlzott figyelmet a két, általam kiválasztott történet: a kicsi (hat éves), úgy érzem, nem értette, vagy direkt nem akarta érteni, a nagy (12 éves) meghallgatta, de azt hiszem, unta, bár nem vallotta be.
A praktikussága, hasznossága miatt javasolnám azt, hogy elsősorban ovik csoportpolcán legyen ott, mint egy lehetséges megoldásforrás, mert a sok régies, elavult vagy bevált pszichológiai megoldás mellett újfajta megközelítésben enged rálátni és egyfajta megoldást kínálni a könyvben példaként is felhozott felnőtt-gyerek, szülő-gyerek konfliktusokra.
Engem két esetben érintett meg és vitt magával a könyv: Varázserő, mely a tehetséget, mint áldást vagy verést boncolgatja, nagyon frappáns megoldást talál arra, hogy miként éljük meg, ha nem lehetünk elsők és a Szeretetlekkicsim Sárkány című, amely jó szülői szerepünkben erősíthet meg bennünket.
A hullócsillagos is tetszett, de nem maradéktalanul, kis igazságtalanságot éreztem benne, (vagy a túlírtság miatt, nem jött ki a lényeg – vagy csak fáradt voltam igazán megérteni.)
A nyelvezetét tekintve nagyon igényes, szépen megírt gondolatok, az illusztráció viszont nem tetszett túlzottan.
Miközben olvastam, rájöttem, hogy a szerzők közül az egyik gyöngyösi, mondhatni „gyerekkori barátnőm”, akivel még nagyon régen, ha jól emlékszem, Zánkán ismerkedtünk össze.
Tegnap jelent meg a FB-on egy posztja, amelyben leírja, hogy osztályfőnöki órákat tartottak gyerekeknek a könyv alapján alsósoknak.https://www.facebook.com/ildi.gyori/posts/1020829098994…
Ugyancsak tegnap jelent meg első önálló, gyerekeknek szóló könyve:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=102082929965151…

 @meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.04.16. 00:12 Gelso

Tor Åge Bringsværd: Locspocs és a bolygó hollandi (Locspocs 3.)

Tor Åge Bringsværd: Locspocs és a bolygó hollandi (Locspocs 3.)

 

locsp.jpg

Ez egy igazi, klasszikus, örökdarab mese. Amit ha olvasol, valahányszor élvezed, és bármilyen életkorú is vagy, nem unod meg.
Igazi, mesélős hangulata van.
Locspocs, te kedves, lelkiismeretes kis szörny, aki nem hagysz elveszni egy lelket sem a tengeren...
Az első részt jó pár éve olvastuk a gyerekekkel, már az is tetszett, de ez a rész most érzelmileg is megérintett.
A rajzokat is nagyon szeretem, meg a titokzatosságot is, ami ezt a történetet körüllengte.

"Hálótojás és játékemberke"
Julis, rulez

@saturdaysun _norvég irodalom_ c. kihívásához.

komment


2016.04.13. 19:34 Gelso

Boncsér Orsolya: Fogd rá a jetire!

Boncsér Orsolya: Fogd rá a jetire!

jeti.jpg

Aranyos, picit hosszabb hangvételű, vicces, mókás verseket olvashattam ebben kötetben, valamennyinek érdeme, hogy van csattanója.
Hangulatuk Devecseri verseit idézték. Minden versről eszembe jutott valami más olvasmányélményem a múltból vagy a közelmúltból. A Dömötör, a mosómedve a nemrég, Kékmanó meséiben olvasott A kis Lajhár Alajos c. történetet idézte. A falánk hörcsög-ösről eszembe jutott a Téli Tücsök meséiben is pórul járt hörcsög. A feledékeny mókusról pedig a Tizenkét pici pinty – amúgy számolós-gyakorlósnak kiváló, ajánlani is fogom az elsős kisfiam osztályában – a 20-ig számolás kórusban gyakorlására; matek óra elejére szerintem tuti jól működne ráhangolónak… A korán kelő kakas olvastán az érchangú Kukori jelent meg előttem; végül a Százlábú a cipőboltban éppen nem jutott szembe semmi, de nagyon aranyos és nagy gondot okozó problémát boncolgat…
A címadó Fogd rá a jetire biztos sok kisgyerekes családnál lesz szállóige ennek a kötetnek köszönhetően.

Aranyos és szerethető kis könyvecske. Szinte minden versike tetszett benne valamiért. A rajzok is aranyosak, bár számomra még az illusztrátor: Csordás Levente neve ismeretlen.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.04.11. 20:40 Gelso

Berg Judit: Ősz a Nádtengeren (Lengemesék 3.)

Berg Judit: Ősz a Nádtengeren (Lengemesék 3.) 

osz.jpg

 

A Lengemesék többi részét nem ismerem, igazából csak belecsöppentem ezeknek a nádasban élő tavilényeknek az életébe.
Érdekes és összetartó közösségi életük van, tetszik, ahogyan segítenek egymásnak, és megszervezik az életüket. Szükségük is van erre, hiszen picik, és vannak ellenségeik.
Kedvenc részem az elején, amikor megmentik, Kormos, a fecske fiókáját, és a téli készülődés, sürgés-forgás az Öreg Fűzbe való beköltözés előtt.
Kedvesek ezek a zöldes vízilények – bátrak, önfenntartók, összetartók, saját szabályaikkal, szokásaikkal.
Jó volt betekinteni, szép, harmonikus, természet közepén zajló életükbe: érdekes volt, hogy nádirigókon lovagolnak, makkokkal töltik védekezésre való ágyúikat. Nagyságukat tekintve olyanoknak képzeltem a lengéket, hogy a fejük kb. diónagyságú lehet.
(Füttyös) Vilkó lengefi sokszor vakmerő bátorsága szimpatikus, pl. különösen tetszett az a cselekedete, amikor szúnyogcsalogató kenőccsel kente be a haját, de számomra sok volt. Nem hiszem, hogy mindenben ő a megoldóember. Szerintem nem túl jó ötlet csak egy hősre kihegyezni egy történetet (főleg ami négy részből is álló sorozat), mert így hiába van a többi szereplő, eltörpülnek, elhomályosodik alakjuk egy zöldfülű, akarom mondani, még nem bebarnult hajú fiúcska tetteitől. Pedig „nagy csóka” a nagypapi, és kedves lengelány Lile is, akiket szerettem volna még több oldaláról is megismerni. Vagy akár Táltos vagy Danka Dani barátját.

Bár nem vagyok ínyenc, de szívesen megkóstolnám a pattogatott békelencsét…
Timkó Bíbor rajzait már nem először látom, nem rajongtam értük eleinte, de kezdem megkedvelni – főleg a kis aranyos nézésű, élénk tekintetű arcábrázolásait.

Amíg olvastam gyakran eszembe jutott ez a dal: https://www.youtube.com/watch?v=ms_QG8Ic24Q

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.04.02. 15:37 Gelso

Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel

Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel

osz_1.jpg

 

 A könyvben három történet található, melyek az ovibaállással kapcsolatos, új gyerekként érkező ovis szemszögéből mesélve.
Az első történetben (Már óvodába járok) az első napot meséli el, jelválasztást, barátválasztást, új benyomásokat, tapasztalatokat. Szerencsés az a szülő, ahol tényleg ilyen zökkenőmentes az ovibanhagyás folyamata – (nálunk is ilyen volt). Amit megjegyeztem magamnak, hogy a baráttalálás folyamata pillanata a gyerekek világában tényleg ilyen egyszerű: „-Akkor legyünk barátok! / -Legyünk!” (Kisfiam is így idézte, amikor kérdeztem, hogyan lett Peti a barátja: Egyik szünetben odamentem hozzá: „Szia, leszel a barátom?/ Igen, leszek!” És azóta barátok…)
A második történetben (Spenót tojással) egy válogatós kislány szemszögéből láthatjuk az ovit. A kisebb, pocakos kisfiam esetében nem kellett aggódnom, hogy az ovi ilyen problémákat is rejthet, de megdöbbentem, milyen szorongást okozhat magának a kislánynak is, ha válogatós, mert nem szeret mindent megenni. Nagyon szemfüles megoldást talált az óvó néni.
A harmadik történet (Farkasból nyulacska) tetszett a leginkább: humoros, játékos, aranyos, ismét abszolút a kisgyerekes gondolkodást láttatja: mennyire nem egyszerű megtalálni a helyes utat egy fiúcskának, ahhoz, hogy a lányokkal is tudjon játszani?

Igor Lazin nagyon aranyos rajzai is illenek ehhez a környezethez.

(Amúgy mi az a futóbicikli? A fából készült, amit csak a lábuk közé vesznek, és szaladnak vele?)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.03.28. 22:30 Gelso

Bartos Erika: Bogyó és Babóca buborékot fúj (Bogyó és Babóca)

Bartos Erika: Bogyó és Babóca buborékot fúj (Bogyó és Babóca)

babo-bubo.jpg

 Nem túl gyakran olvasom Bartos Erika, könyveit, de időnként igen, mert a gyerekeim kedvelik, és ha ők kérik, felolvasom nekik.
Tetszenek a kedves figurák, a hétköznapi problémák, amelyeknek egyszerű, hétköznapi megoldásaik vannak. Igen, ezekkel a problémákkal valamennyien szembesülünk, és mindannyian a magunk módján oldjuk meg, vagy igyekszünk megoldani azokat.
Bevallom, irigylem azokat a felszabadult, örömteli pillanatokat, ahogyan a történetek végződnek.
Tetszik, az is, ha egy társaság mindennapjaiba tekinthetünk be ezzel, hiszen mi is a hétköznapi kis közösségeinkben létezünk, és ezeket a történeteket olvasva önkéntelenül is hasonlítani próbáljuk a kis bogarak életét a miénkhez.
Azt is el tudom képzelni, hogy egyes esetekben lehetséges megoldást találunk benne a felmerülő problémáinkra. De ez nem általános, esetleg egy lehetséges megoldás – az élet pedig olyan gazdag, változatos, titokzatos, kimeríthetetlen, sosem sikerül megfejteni minden rejtélyeit, és az is tuti, hogy csak egyfajta megoldás nem létezik.
Ez a könyv biztos vagyok benne, hogy közvetlenségével, kedvességével, és minimál erkölcsi tanulságával nem formálhatja negatív irányban a gyerekeket. Hasznosnak is tartom emiatt. Úgy gondolom, kedvesek és kellően színesek is a szereplői. Én, a kétbalkezes rajztehetségű anyuka, még ezeket is irigyléssel nézem, és egy-két esetben, amikor rajzolni kényszerülök, segítségül veszem, és még felismerhetően le is tudok egy-két állatkát/szereplőt rajzolni.
Felnőttként olvasva ez a két történet több emléket is előhúzott bennem (pl. zöldfilctollazás, lyukasra radírozás, csúfolkodás vélt hiba miatt) emiatt a felidézett személyes emlékek végett fogok emlékezni hosszabban a könyvben lévő két történetre.
Külön kedves ötletnek tartom, hogy ebben a könyvben is (egy korábbi, másik kiadásban már volt egy társasjáték, ami azóta is alkalmanként előkerül itthon) találhattunk pici „foglalkoztató meglepetést” az alkotni kívánó gyerekeknek – színezőket és kártyasablonokat.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

komment


2016.03.24. 00:03 Gelso

Both Gabi: Kakaókatona és Tejhercegnő

Both Gabi: Kakaókatona és Tejhercegnő

kakao.jpg

 Hát ez nekem nagy csalódás! :-(
Pedig arra számítottam, hogy nagyon fogom szeretni és biztos, hogy szórakoztató lesz…
Fenét!
Lehangoló, mert ez a könyv egy merő katyvasz…
A történetek mesélője a turmix, mint a konyha fő tartozéka… el tudom képzelni, amint a turmixom ott figyel és szemlél csendben a konyhapultunkon és raktározza a családi életünk rendszeresen felbukkanó hibáit. pfff…
Szegény anyuka, hát nem mindig elkésik a fontos figyelmeztetésekkel, rendreutasításokkal??!!
A nevekkel is számomra sántít vmi, nekem nem jönnek össze: Kakaókatona Kávélován lovagol, Teakisasszony párja Kalács vitéz- bár én itt inkább a keksszel vagy a citrommal-cukorral mentem volna tovább, ill. hoztam volna össze a teát. A Kólasárkány neve viszont nem elhibázott, és a Kakaókatona/Tejhercegnő románcát is tovább tudom gondolni.
A szegény, másnapos, szikkadt kifliket sem rossz megoldás Kakaóperenciába veszelyteni, és ezáltal jóllakatni három éhesszájú gyereket.
Viszont a rongyoskifliket illetően a szerző el van tévedve – a kakaóban ázott kifli az nem más, mint iskoláskorunkból iskolakakaóba mártogatott, puha, csorgós, kakaót-magába-szívta kifli. Semmi köze a rongyoskiflinek ehhez a tízórais jelenséghez. A rongyos kifli vagy ismertebb nevén croissant ez: http://www.pekszovetseg.hu/rongyos-kifli és ez:http://annakonyha.blog.hu/2015/03/18/croissant_vagy_ron…
Mókás volt a Tisztamesében ahogyan Csikorka a homokkisasszony, alias Homokmaca elcsábítaná Jánost, az Oroszlánt. A Kosztalányi márkanevet viselő koszevő géptől nálam kiment a biztosíték.
Igazat adtam a mesélőnek, miszerint Nassasszony mindig és állandóan áldozataira várva ott ül a pénztárosnéni mellett a boltban, és el kell hessegetni, mert különben fogadkozhatunk a Diétatündérhez…
Legjobban Fene és Franc pakolós története tetszett, ők a „legmegátalkodottabb eltüntető művészek” – legszimpibb alak ebben a Rámolórém – amely, tudjuk, „minden anyát megszáll időnként”!!!
A vízi ördög ill. a Fürdőmese egy igazi rémtörténet – Hömpöri és Habboszorka és a vécépumpás anyuka engem őszintén undorított… :-(

Jah, és világosítsatok már fel, milyenek azok a pipifaxos gyerekek? Hisztisek? Szeszélyesek???

Sokat vártam ettől a könyvtől, de sajnos, nem sokat kaptam, talán inkább csak a rajzokért érte meg belelapozni.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.03.23. 23:08 Gelso

Hermann Marika: Malac Karcsika és a kislibák

Hermann Marika: Malac Karcsika és a kislibák

karcsi.jpg

 

Ez egy nagyon kedves és szép könyv. (Itt most @Uzsonna biztos mosolyogni fog.)
Kívül belül szép és kedves.
5 aranyos mese, amelyeknek van picinke tanulsága, és emellett nagyon érződik a szeretet. És nem rózsaszín szirupos csöpögősen…
Őszintén szólva, már a másik két kötete (Lucifer, ill. Teknőc Ernő) olvasása előtt igen szkeptikus voltam a szerzőnővel kapcsolatban, főleg amikor a küldetését megfogalmazta a könyv hátoldalán – még számat elhúzva el is mosolyogtam – boldogabb jövő megteremtése,na persze!
Öt rövidebb, hosszabb mese található a könyvben, de mindegyiknek van tanulsága, magában hordozzák egyenként is az írónő által megfogalmazott küldetést.
Valamennyi mese tetszett valamiért. A Malac Karcsika és a kislibák rádöbbenti Karcsikát, hogy elhamarkodott és meggondolatlan tetteink milyen galibákat okozhatnak másoknak. A manócskás labda nagyon varázslatos és a képzeletünket messzire vivő történet, ahol a talpraesettség győzedelmeskedik; nagyon tetszett a labdás ötlet, és a manócskák is. Nagyapó iránytűje egy megható, álom és valóság határán játszódó történet, amelyben nagy szerepet kap a bizalom; a Rita és az Esthajnalcsillag egy kedves történet a testvéri szeretetről, amelyik igazán eljut a szívedig, behatol a lelkedbe, és ottmarad. Nagy örömömre a kedves és csínyekre kész Lucifer a fekete kismacska is visszatér egy mese erejéig a kötet végén. A cuki kismacskának is lehet teljes családi élete – ez amolyan happy and-es befejezés, de végül nem zavart mégsem.
Számomra ezek a kis momentumok tették emlékezetessé ezt a kedves könyvet, tudom, hogy ezek az érzések még sokáig meg fognak őrződni.

Ez a mesekönyv, úgy érzem, kézzelfogható bizonyítéka az írónő szándékának; képzeljétek el, hogy az öt mese elolvasása után elkezdtem hinni Hermann Marikának.
És számomra most ez a legfontosabb, fura és megható érzés.
Tényleg ajánlom, hogy olvassátok!

Gönczi Anikó illusztrációi is olyan kedvesek, szerethetőek, mint a mesék. Szerintem pozitív váltás volt, hogy elmaradtak az „oktatós” rajzok, mint a Teknőc Ernős könyvében.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.03.21. 23:31 Gelso

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn: Alma utca 22. 

alma22.jpg

Ebben a könyvben annyi jó dolog van! Vicc, humor, kaland, gyerekcsíny, gondoskodás, barátság, szeretet és szeretet és szeretet.
Kedvesek a szereplők, összetartóak a gyerekek, a szülők segítőkészek, és nem másznak bele a gyerekek dolgaiba, csak pont annyira, amennyire szükséges. A nagyszülő-korban lévők pedig pont olyanok, mint a nagyszülők, mégha nem is azok valójában, de beillenek annak (pl. Elek bácsi).
Nekem a 70-es 80-as évek gyerekkönyveit idézte. Olvasás közben végig Szeleburdicsalád-Vakációahalottutcában-Égigérőfű-fílingem volt Coffi-Pocak-Paprikával vegyítve.
Jó, hogy egy lakóközösség gyerekeinek életét láthatjuk, együtt. Ez felidézte bennem a gyerekkoromat, amikor falun nyaranta egymáshoz mentünk társasozni, indiánost vagy bújócskát játszani, a réten szaladozni, kiserdőben számháborúzni, vagy éppen csak ibolyázni. De mindig négyen-hatan, néha többen is együtt, fiúk lányok vegyesen, és észre sem vettük, hogy eltelt a nyár.
Misi édes, humoros kisgyerek, nincs tesója, és neki ez a ház, a lakóival épp kapóra jön. Egy nagy család formálódik neki észrevétlenül: kap fiúbátyokat Marosiék személyében, akikre felnézhet vagy akiktől tanulhat; egy lánytesót: Kamillát, akivel együtt játszhat, kap kishúgot, Pirost, akin/akit segíthet. És kap egyúttal egy bandát, akikkel együtt lóghat, játszhat, csínyeket követhet el, akikkel közösen töltheti a napokat és közben élményeket szerezhet. Nani nagyi mellett kap egy nagypapát is Elek bácsit, aki végtelen türelemmel fordul feléjük, és ott segít nekik, ahol kell.
Nem akarok minden szereplőt és részt részletezni, de egy vmi biztos, már most hiányzik a könyv humora, olyan jókat nevetgéltünk a gyerekekkel az ágyban, olvasás közben. (A kakasos sztori vagy a postásbácsi és a képeslap, de akár Elek bácsi és a bicaj története haláli!)

És még az a legjobb, hogy merem ajánlani, minden korosztálynak.
5-8 éveseknek ajánlják a könyv hátulján, de bizonyítja, hogy viszonylag széles korosztályban népszerű lesz a könyv, az, hogy a lassan 12 éves fiamnak és a 7 éves fiamnak együtt kellett felolvasnom, beosztással, hogy minél tovább tartson. Örültem, mert nagyon ritka az olyan könyv, ami egyszerre mindkét gyereket leköti.
Jókat nevettünk és kacagtunk – ezek a helyzetek nagyon életszagúak, bármelyikünkkel manapság is megeshetnek.

Mészely Ilka rajzai már ismerősek; jellegzetes arcábrázolásukkal Mészely Ilkával azonosíthatóak – ez nagyon jó! Kedvelem a rajzait, mert amit már korábban is írtam a könyvről: a kaland, szeretet, barátság, gyerekcsíny, kedvesség – mind-mind benne vannak ezekben a szemekben, mosolyokban, odafordulásokban.

Haláli könyv, remélem, sokan felfedezik és megjegyzik maguknak, és úgy megszeretik, mint mi: én és a fiaim.
Mindenképpen saját példányt szeretnék, és feltétlen újraolvasom! Már egyedül, nem a gyerekekkel – bár nagyon fog hiányozni az ő nevetésük, kacagásuk…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Most nézem, hogy ez Szegeden játszódik? „Elképzeltem, ahogy állunk a Dugonics téren a zenélő szökőkútnál. Ott, ahol az ovival is voltunk.” És Szegeden van Alma utca! (?)

 

komment


2016.03.21. 18:03 Gelso

Jeff Kinney: Egy ropi naplója (Egy ropi naplója 1.)

Jeff Kinney: Egy ropi naplója (Egy ropi naplója 1.)

ropi1.jpg

 hát őszintén? nem éri meg elolvasni.
én örülök, hogy már túlvagyunk rajta…
felolvastam a nagyobbnak, de olyan kínos vicc volt a viccek többsége, hogy csak kínnevetés jött elő belőlünk… felszabadult nevetés csak ritkán és csekély…
szóval nem értem a nagy lelkesedést egy ilyen lúzer pasiért…és ennyi köteten keresztül…
:-(

 

 

komment


2016.03.21. 00:01 Gelso

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

patas_matyas.jpg

 Nagyon kedves, nagyon szép, sok szeretetet magában foglaló könyvecske, történet, egymást segítő, nyíltszívű szereplőkkel.
Nagyon jó példa arra, hogy soha ne veszítsd el a reményt, mert mindenki előbb-vagy utóbb, de megtalálja az igazi helyét. Öreg, de nem kivénhedt ló visszatalál idős gazdájához, tündérek rátalálnak egy elveszett és reményvesztett lóra, kislány rátalál Ló Úrra, a szülők rátalálnak a legmegfelelőbb megoldásra, az emberek rátalálnak a legfinomabb süteményekre…. stb. stb. olyan jó ötletek a bennünket körülvevő mindennapokból, amik között a tündérek adta tehetség a bónusz.
Patás Mátyás, akinek tüsszentése nyalókát, tortát, minyont, vattacukrot és még sok-sok nyalánkságot hoz, meg barátokat, segítséget, és visszahozza szeretett gazdáját, na, meg főleg, a tanyát is, úgy, hogy ez már a heppyendnél is boldogabb véget ért.
Úgy, hogy olvasás közben végig mosolyogsz, és amikor észreveszed magadon, még inkább mosolyogsz.
Ez a könyv boldogságot hoz az életedbe, észrevétlenül mosolyt csal az arcodra és közben eláraszt szeretettel.
És nem mellékesen csodálatos rajzokkal, megnéztem már a honlapját, de keresni fogomSzimonidesz Kovács Hajnalka többi illusztrációját is.
Koczka Emesét a neve alapján egy szőke kiscsajnak képzeltem el, de akárhogy is van, nagyon örültem, hogy a rajzokon nem az, mert istenemre nagyon emlékeztetett egyik másik rajzon (30-31.old.) az én egyetlen keresztlányomra… Józsi bácsi alakja pedig mindenhol olyan jóságos nagyapó, Mesinek meg pont ilyenre van szüksége…
A ló neve pedig előhozta az alig egy éve meghalt nagyapámat.
A mese bevezető része, és az eleje elém idézte a Molnár, a fia meg a szamár hangulatát, a hétfőnkénti diavetítéseinket a szüleimmel.
A kommentekben pedig már előjött, de ide is leírom, volt egyszer egy tányérkám, a gyerekkori, amin a szamár aranyat tüsszentett…
Szóval így is lehet kerek egy történet, nekem sokat jelentett, és személy szerint ezeket is köszönöm, @atalant! :-) A könyveket ezért szeretem, az emlékekért, amiket felidéznek, az érzésekért, amiket ébresztenek.
Sajnálhatja az, aki elmulasztja elolvasni!
Ismét egy könyv a sok közül, amiből szeretnék sajátot!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt annyira jó, hogy megtaláltam:
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-bodor-attila-7740.html
http://szilviaferenczi.blogspot.de/2015/11/szimonidesz-kovacs-hajnalka.html 

komment


2016.03.19. 16:33 Gelso

K. László Szilvia: Marci és a galibák – Mezítlábtól napszúrásig (Kékmanó, a főnyeremény 3.)

K. László Szilvia: Marci és a galibák – Mezítlábtól napszúrásig (Kékmanó, a főnyeremény 3.) 

marci.jpg

 

Hát nem tudom, végül is semmi bajom sincs a könyvvel, nem lehetne semmi kivetnivalóm – látom a szerzőnő tobzódik a dicséretekben és az elismerésben… mégis vmi miatt hezitálok, hogy elájuljak és öt csillagot adjak.
Nem értem magam.
A főszereplő, Marci, igazi kisgyerek a maga dacosságával, hisztijeivel, kedvességével, kalandjaival, tesócivakodásaival. Szerencséjére családban él, és van testvére is. Emellett ott van neki Sárgasipkás Kékmanója, aki türelemre inti, elmagyaráz dolgokat, megnyugtatja és ha kell, mesél az üresjáratokban.
Igazából az eddig olvasott „magyarázós” mesekönyvek közül ez tetszett a legkevésbé. Leginkább Beck Andrea: A Tündérek kalendáriuma (A Titoktündér 5.), majd Igaz Dóra:Katonadolog! (Doktormesék 2.) a Marci és Kékmanó csak ez után következne. Most kezdtük el viszont Bartos Erika: Együtt lenni jó! könyvét, de az is megelőzi.
Kedves a könyv nyelvezete, jók a kiragadott helyzetek: vihartól való félelem, egyedül könnyen eltévedhetsz, méhecskecsípés, lehet mindenkinek hol rossz, hol pedig jó napja stb. tetszik a magyarázat a nyárról és a napról, a hullócsillagos rész. Amit én kifogásoltam, és nem tetszett, hogy a könyvben szerepel, az a szerelem behozása és megjelenítése – szerintem még ehhez kicsik ezek a gyerekek, bár az igaz, hogy nap mint nap szóba kerül az oviban.
Nem akarom elvenni a kedveteket ettől a kedves, jószándékú meséskönyvtől, sok rajongója van, és igen, legyen is így, de nekem valamiért nem tetszett, és az a fura, hogy nem is tudom megfogalmazni, mi ill. miért nem.
Talán az – de ez sem törvényszerű – ahogyan a könyvben néha felbukkannak a felnőttek, távolról, messziről, ha ott is voltak, nem partnerként, hanem hosszan beszélgetve a szomszéddal, miközben a gyerek várja, hogy játsszanak. Na, és ekkor jön megoldásként Kékmanó… na, talán ez az „üresjáratkitöltőnek-megjelenő-kékmanó-szerep” – ez az, ami nem tetszett…
Várom, mit írnak mások…

Kékmanó meséi közül kettő tetszett: A kis Lajhár Alajos c. verses mese (ez szavalóverseny gyanús) és a Mese a szórakozott pékmesterről c. mese megoldása.
A rajzok az elején nem tetszettek kimondottan, de a végére megszerettem a mókás pofikat. Az emberalakok, a kobold sem szépek, de a helyzetek, amiket ábrázolnak teszik őket kedvessé és szeretetreméltókká.
Aranyos pl. a címlap, vagy pl. a Júliusi mesénél, ahogyan beszíjazva utazik a két gyerek nyaralni. Tetszik a fahordás apával, vagy a hullócsillag bámulás, vagy ahogyan háttal állva nézi a két gyerek a szivárványt.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

komment


2016.03.17. 20:36 Gelso

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli! (Kuflik 3.)

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli! (Kuflik 3.) 

kufli.jpg

Hiába húztam tovább az öt csillagnál, sajnos nem villant és nem pirosodott be még egy hatodik, sem egy hetedik csillag…
Én annyit nevettem!
Én annyira jól szórakoztam!
És annyira sajnálom/sajnáltam, hogy vége!
Annyira szeretem a kuflikat és kupacukat!
Humoros, kedves, aranyos, egyszerű – és ezért nagyszerű!
Mondtam már, hogy annyira sajnálom, hogy vége???
Szeretnék magamnak egy kuflis mesekönyvet!
Kiteszem a képüket a falamra!
Egy pillanatra eszembe jutottak Barbapapáék…
Vajon névnapomra kötnek nekem az itthoni kuflik egy kis csokrot, amiben főleg(elveszett) útszéli rongyikám több darabja, kevesebb macskapertli, még kevesebb pókliliom és egy pár szál cakkos náspáng akad csak…mert utóbbira kicsit allergiás vagyok…
Bátor lennék, ha megkóstolnám a vakondtövis szörpöt?
Jövő télig pedig egyik fő feladatom a náthafűmag és réti szőrvirágmagok beszerzése és nemesítése lesz.
Imádom őket! Meggyőződésem, hogy a világ szegényebb és szomorúbb lenne a kuflifaj nélkül, örülök, hogy Dániel András felfedezte és meghatározta őket.
Na, és az a repülő!!!!
Jahigen, és péntekenként a lottózó helyett szeretnék kuflit látni tésztaszűrővel, merthogy az szerencsét jelent.

Százszor is elolvasnám még!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 

kuflik.png

 

komment


2016.03.17. 18:00 Gelso

Finy Petra: Milu az olimpián (Milu 2.)

Finy Petra: Milu az olimpián (Milu 2.)

olimpia.jpg

 

Úgy gondoltam, hogy ez is olyan gyengécske lesz, mint a másik Milu, de nem!
Szégyen-nem szégyen, én szinte semmit sem tudok az ókori olimpiákról.
Pl. nem tudtam, hogy én, mint nő, sőt, mint férjezett nő, nem vehetettem volna részt még nézőként sem az olimpiákon (ilyen megkülönböztetést a görög demokráciában!)
És azt sem tudtam, hogy csak első helyezés van, amit 3 számban kell megszerezni; ha ezt (a mesterhármast) egy sportoló eléri, véget is ér az olimpia. Akkor kiáltják ki a győztest.
Ebből a kis terjedelmű olvasmányból is sok érdekes dolgot megtudtam, de felmerült bennem, hogy talán nem sok ez egy olyan korú kisgyereknek, akiknek ezt a könyvet, mint olvasnivalót szánták?
7-8 éveseknek az olvasmányszint megfelelő, de a kultúrtörténeti rész túlzott, tömény. 9-10 évesek már nyitottabbak, befogadóbbak lehetnek, de lehet, hogy nekik meg már komolyabb olvasmányszint kellene…
Én túl soknak tartottam – bár a témához kötődik – azokat az idegen szavakat is, pl. amik az öltözékkel kapcsolatosak: fibula, khiton, hümation. Viszont, nem tudhattuk meg pl. az olimpia szó jelentését…(igazából annyit, hogy Olümpiában rendezték meg, ahol Zeusz legyőzte apját)
Ám lehetőséget látok abban, hogy aki ezt a könyvet olvassa, pont a címben szereplő olimpia miatt választja, és ha feltételezem a témához való nyitottságát, tanulékonyságát, és akkor már nem is jelent olyan nagy gondot a sok idegen szó…
A gyerekek aranyosak, Kamilla, igazi mindent tudó – nekem az alakja kicsit sok és fárasztó, Milu aranyosabb: cuki volt, ahogyan pl. bókolt Kamillának és elismerte tudását…
A két időutazó sárkány számomra nem ideillő, de nincs is jobb ötletem ezt áthidalni…
Artúr bácsi alakja viszont haláli!!! Igazi szórakozott olasz professzor!
A rajzokon is nagyon kedvessé teszik a szemek a gyerekek alakját.
Ami nem tetszett, az az álarcosak, menő napszemüvegnek látszik ami az arcukat takarja – nem ideillő álca…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Amit olimpia címen megjegyeznék:
Az első ókori olümpiai játékokat (görögül: Ολυμπιακοί Αγώνες [olimpiákoj agónész]) i. e. 776-ban tartották és egészen i. sz. 393-ig rendezték meg. Ekkor Nagy Theodosius császár a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, így az olümpiai játékokat is – közel 11 évszázados fényes múlt után.
Az olimpiai játékok felélesztésének a gondolata Panajótisz Szúcosz görög költő és újságíró fejében fordult meg először 1833-ban, amit a „Halottak párbeszéde” című versében is megfogalmazott.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-ben jött létre a francia Pierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére.
A NOB lett az „olimpiai mozgalom” szíve, a nemzeti olimpiai szervezetek összefogója.
Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) lett.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok

komment


2016.03.15. 23:28 Gelso

Holden Rose: A Nyúl akta (Howard Matheu különös esetei 2.)

Holden Rose: A Nyúl akta (Howard Matheu különös esetei 2.)

 

nyul_2.jpg

 Izgalmas, fordulatos, és a végén igazán nagy a csattanó!
De nyolc és fél éves gyerekek ilyen veszélyes helyzetekben! Borsózna a hátam, ha az én gyerekem ilyen krimibe keveredne…
De le a kalappal előttük, mind a hárman nagyon okosan és bátran viselkedtek.
A három gyerekszereplő nagyon pozitív fiatal, ügyes, okos, a lány pedig versenyszerűen sportol. Nem csak ügyesen és logikusan göngyölítettek fel egy bűntényt, de barátságból is jól vizsgáztak. Akármennyire is fontos volt a megoldást megtalálni, de még nagyobb „kötelességüknek” tartották azt, hogy szurkolhassanak Nita úszóversenyén.
Ami még ezen kívül tetszett, a Matheu család egésze. Szerintem az apuka lehetett volna előrelátóbb, óvatosabb azzal, hogy nem okoz bonyodalmakat a cikkével, és nem sodorja veszélybe a családja életét – és ezzel aggodalommal tölti el Howardot. Sajnáltam, hogy ennyire szívére vette ezt a fia. Nagyon tetszett a kishúgához való viszonyulása is.
A rajzok nem varázsoltak el túlzottan, Nem is rosszak, felteszem egy számítógépen felnőtt kiskamasznak bejönnek.
A 133. oldalon van egy úszóverseny rajz, megkérdeztem a versenyző fiamat, szerinte jó-e és valósághű-e? Felismeri-e, milyen úszásról van szó? Egyből rávágta a helyes választ, és leelemezte, hogy a láb és kar helyzetét tekintve csakis milyen úszásnem jöhet szóba.
Úgyhogy ezt tekintve, gratulálok az illusztrátornak. A borító is kifejező.
A könyvben a három barát összefogása és összetartása tetszett – és az, hogy bátorsággal, okossággal mi mindenre is lehetnek képesek. Remélhetőleg inspirálóként hat majd más baráti csoportnak is.
Ajánlani fogom ilyen korú gyerekeknek, és ismerőseimnek, akiknek 8-12 éves gyerekük van.

 

„Ő (=anyu) mégis kiabált, pedig szerintem nem volt igaza. Hiába mondta, hogy késésben vagyunk, meg jobban is figyelhetnék, mikor bepakolom a táskámat. Aztán az iskolánál csak kitessékelt az autóból, vissza se nézett.” (7-8. old.) – ez lehetne egyfajta figyelmeztetés számomra, nehogy egyszer rólam is azt gondolják a gyerekeim, hogy robottá vagy ne adj isten, trollá és még veszélyesebb vmivé váltam…

„Apu sose rossz. Ha pedig nem rossz, akkor csak az lehet, hogy bajban van.”
(54.old.)

Az olvasást két kihíváshoz ajánlom:
@Tinte Az első Howard Matheu olvasás c. kihívásához, akinek köszönöm, hogy szólt :-)
és
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához, amelyhez köszönöm a meghívást!

komment


2016.03.15. 12:03 Gelso

Rippl Renáta: Piroska, a hófehér nyuszi

Rippl Renáta: Piroska, a hófehér nyuszi 

nyuszi.jpg

Felmerült bennem, hogy ez az egész könyv a répatorta receptje miatt született… :-D de nem akarok rosszindulatú színben feltűnni…
Nem egészen értem én az okot…hacsak nem a kicsik megkímélése a hasfelvágástól, de ha visszamegyek gyerekkoromba, én nem úgy idézem fel a számtalan Piroskás mesélést és diavetítést, hogy mi rettegtünk volna… (a Jancsi és Juliskában sem a boszorkány miatt rettegtünk, hanem hogy nem találtak több magot, és eltévedtek az erdőben)
Alá is támasztja ezt a lentebb, @uzsonna-nak köszönhetően linkelt cikkben, Bárdos József is: „a szerintük túl borzasztó részletektől akarják megóvni a gyermekolvasót.”
Értékelésírás közben ugyanis beleolvastam ebbe a cikkbe:http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1004/piroska-veget…
És nagyon egyetértek az ott leírtakkal – köszönöm is @uzsonna-nak.
Bárdos József írása hosszabb, mint maga a történet, amiről szól, és sokban elgondolkoztatott.
Pl. ezen kicsit kiakadtam: „Ez a könyv, amelyet éppen kezünkben tartunk, fordítás (olaszból). Fordítója ugyan nincs, de a könyv megad egy nevet, mint a magyar szöveg létrehozóját. Nyilván a „hozott anyagból” dolgozott.” – Fordítás? És ötlet? És akkor most hogy is van? Volt egy szöveg, és azt még át is írták ötlettel módosítva? Csak nem a dugós-pukkantós puskával, meg a csipkebogyóteával, meg a gombászgató vizslával???
Ennél meg elmosolyogtam magam:
„Mit tehet az ember, ha ilyen képeskönyv került a házba? A legjobb, ha egyszerűen félreteszi a könyvet, megerőlteti az agyát, és szépen elmeséli fejből Piroska és a farkas történetét, úgy, ahogyan neki mesélték valamikor.” és mélyen bólogattam
A történet ismert, nem tudom, hogyan kel el a gyerekek közt, meglehet, hogy Húsvét táján kelendőbb lesz, de aztán szerintem, maradnak a nyúlszerető kislányok…
A csillagok Rippl Renáta rajzainak szólnak eddig is kedveltem, finom vonalú, kedves, szeretettel teli rajzait, most sincs ez másként, különösen a kerek és kerekded, gömb alakból kiinduló alakokat szívesen nézegettem. Kedves, idilli családi életből vett rajzai tetszenek (répatorta készítés, tortaevés, Vadász, a vizsla alakja, meg a farkas hasában lévő nagymama és Piros, a nyuszi), ebben a könyvben viszont zavartak: a rózsaszín törzsű fa/fák, meg valamennyi láb, akár cipős, akár cipőnélküli, vékonyak és csenevészek, szinte jelzésértékűek, amivel csak azért van bajom, mert akár állatot, akár embert hivatottak közvetíteni, megfelelő lábaiknak lenni kell…ezt a Puszedli és Habcsók-ban nem vettem észre. A Csuromvíz, Csupaszív kötetekben kifejezetten eltaláltnak érzem sőt tiniközelinek a rajzokat. Két kötet van még a közeljövőben előttem: Kakaókatona és Tejhercegnő meg a Nino repülni akar és oda fogok Rippl Renátára figyelni.

Sajnos, egyet tudok érteni a cikkíróval: „Ebben a változatban, ahol elmarad a felnőtté avatás, az újjászületés, a mese lényege vész el.” Mesét írni egyáltalán nem egyszerű, sőt felelősségteljes feladat – minden szónak küldetése van, nem is tudjuk, milyen arányban, de beépülnek és felnőttkorban meg csak úgy előbukkannak – fontos és kevésbé fontos (kulcs)helyzetekben.

komment


2016.03.14. 10:38 Gelso

Tóth Krisztina: Orrfújós mese

Tóth Krisztina: Orrfújós mese

orr.jpg

 Szellemes, humoros, a kicsiknek érthető (a második olvasást teszteltem) mesés történet egy hétköznapi témáról, vagy betegségről, a nátháról és velejáróiról, ill, főleg azokról.
A gyerekek élvezték a felolvasást, igazán vidám hangulatban telt, csak én nem mindig bírtam gyomorral. Komolyan mondom, én még ennyit nem nyeltem, és vettem mély lélegzeteket olvasás közben, mint most.
Számomra ez a történet örök élmény és emlék marad, egy banális, mindennapi problémáról, sőt, inkább bosszantó bosszúságról, a nemszelelő orrlyukakról és a nátháról. Meglepő, hogy hányszor kimondjuk ezeket a szavakat: takony, fika – mégis a könyveinket óvjuk tőlük – meglepő, írtam, de mikorra leírtam, egyáltalán nem találom meglepőnek, amiatt, ahogyan én vagy inkább „testem” is viszonyult a történethez.
Dicséretet érdemel Tóth Krisztina, hogy ilyen kedves humorosan, kissé okítósan, de szórakoztatóan tanítósan oldotta meg ezt a kényes feladatot.
Muszáj bemutatnom a minden bajt okozó, kifejezetten huzatmentes, nemszelelő orrlyukakat menedékül kereső zöldtakony családot: Frikkenstein urat és feleségét Fikula asszonyságot, háziállatkájukat a rózsaszínmintás fekete, nyolclábú Bacit, és gyermekeiket: Findula és Fikuci fikalányokat, akik minden bizonnyal híres járványkirálynők lesznek, valamint a hosszúkás és nyúlánk takonyfiú: Fikuszt.
Akik, amennyiben egy papír zsebkendőbe csomagolva nem fekszenek épp hajléktalanként valahol egy szemetes mélyén, egy kényelmes orrlyukban éldegélnek az orrfújások alkalmaival előidézett szélviharok életveszélyében.
„Ezer fertő és járvány!” Komoly (gyomorforgató) megpróbáltatást okozott néhány rész felolvasása, de mégis figyelemreméltó kiadásnak tartom, értékelem a bátorságot és a humort, ahogyan Tóth Krisztina a témához nyúlt.
Remélem, sok moly felfedezi és elolvassa a kényes téma ellenére.
„Ezer láz és ragály, nátha és kórság”! a rajzokat is igazán szellemesnek és találónak mondanám, Timkó Bíbor nevét még nem ismerem, de oda fogok figyelni rá. Nagyonkifejező a hatodik részben a vendégségben pihenő Frikkenstein úr, vagy a kilencedik részben náthás fejünkben randalírozó gyerekek ábrázolása.
(csak kekeckedés, de amikor anyuka viszi a dinós bögrében a kakaót, azt lila szívószállal viszi, de a szövegben sárgával van írva…)
(jah, és hát őszintén? mint anya, tehetetlen vagyok, mert a kisebbik fiam kijelentette a teregető Fikula asszonyság láttán, hogy bizony ő el fogja venni őt feleségül…brr… nem ilyen ragadós és folyós és simulékony, na, és zöld bőrszínű menyről álmodom…)

 

 

komment


2016.03.13. 17:21 Gelso

Keresztesi József: Mit eszik a micsoda?

Keresztesi József: Mit eszik a micsoda? 

mit.jpg

 khm…nagyon jól szórakoztam
hm… annyira akartam utálni ezt a könyvet, hogy a végén megkedveltem… (?)
tényleg semmi köze ahhoz, hogy mit eszik a micsoda, de ezt keresni a végére már semmi jelentősége sem volt… talán értelme sincs keresni, miért kapta ezt a címet a kötet?…
nálam teljesen a béka segge alól indult ez a könyv; egy régebben történt felolvasóest kapcsán kialakult előítélet miatt nem akartam, hogy tetsszen; első pillantásra az illusztrációkat sem akartam, hogy tessenek – nem tudom, mi történhetett, de most meg már szeretnék egy példányt itthonra magamnak, hogy olvasgathassam, felnevethessek, rím-, és szójátékozhassak, dúdolgassak, énekeljek, és úgy érezzem magam, mint kiskoromban az ovis farsangi bálon, ahol nem a „Csípőjének a járásá”-ra, hanem az „Apám így szól a kis bálna”-ra meg a „Bezzeg az a tintahaal, mintahal”…ra buliztunk…
igaza van @Juci-nak, ezek a versek felolvasásra valók, közönség elé, hadd nevessen mindenki, ha máson nem, a rímek játékán, ha azon sem, akkor meg a ritmus játékán, ha azon sem, a szavak játékán – de semmiképpen sem az értelem játékán (pedig sok észjáték és intelligencia van és lapul ám ezekben a játékokban!)
nem is fontos itt más, csak a játék
az a bizonyos önfeledt
és ez az, amivel ez a csúf Keresztesi megvett magának, amivel, azt hiszem megszerettette velem ezt a kötetet, és lehámozta rólam az előítélteimet…
talán egy-kettő van, ami meg-/kiérdemli, hogy szavalóversenyen elhangozhasson: pl. A majom utazása, egy jóhumorú kamasznak pedig kifejezetten passzolna az Utazás a piros traktoron; aZápor a hegyen pedig tökre nosztalgikus…
a többi simán tömény (ön)szórakoztatás
(Pl. a hétvégeken ezután ezzel a verssel merítek erőt: http://moly.hu/idezetek/603041)
Aranyos vers gombfocistáknak: http://moly.hu/idezetek/610400
hallom a háttérben a gyerekkacajt, a csilingelő kicsi gyerekekét és a reszelősen mutáló kamaszokét – mert mindegyik megtalálja bennük a saját kacagnivalóját
én meg olvasás közben dúdolgattam magamban Devecseri verseit, mert ezeket a verseket olvasgatván Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatója pulzált az agyamban, zenélt a fülemben, meg Varródani versei idéződtek fel
ha hozzájutnék a kötethez, biztos, hogy a könyvespolcunkon Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatója mellett és Varró Dani könyvei mellett lelne helyet…
ahol értem kiválasztottam csak úgy pár rímet:
"Annyit mond csak Leopoldnak
Gyere fiam leporollak!"

"megfújták a kürtöket
habár a Herceg töksüket" – nekem ez annyira Vdanis

"zsíros és bűzlik
adj inkább müzlit"

a bamba állat rímelhet a hangaszálat-tal… :-D

szóval basszus, nekem tetszett… mostilyenkormivan??? :-D
A kéttalpú emberről is eszembe jutott egy gyerekkori vers.

Jah, a rajzok meg? simán kiröhöghettek, de nekem a szagos radírok állatfiguráit idézték

Idézetével búcsúznék, avagy invitálnálak benneteket Gyöngyösre, molytársak, találkozzunk a mamut alatt. Na, pá!

Múzeum a kisvárosban

Légy te a vendég – íme, a kastély,
Egy vén csontmamut él benne.
Várja egész nap a látogatókat,
Várja ebédjét fél egyre.

Légy te a vendég, nyiss be az ajtón:
kristálykövek és gazdagság.
Kőoroszlánok őrzik a kertet,
kőből faragott nagymacskák.

 tr.jpg
mamm.jpg

komment


süti beállítások módosítása