Vadadi Adrienn: Alma utca 22.
Ebben a könyvben annyi jó dolog van! Vicc, humor, kaland, gyerekcsíny, gondoskodás, barátság, szeretet és szeretet és szeretet.
Kedvesek a szereplők, összetartóak a gyerekek, a szülők segítőkészek, és nem másznak bele a gyerekek dolgaiba, csak pont annyira, amennyire szükséges. A nagyszülő-korban lévők pedig pont olyanok, mint a nagyszülők, mégha nem is azok valójában, de beillenek annak (pl. Elek bácsi).
Nekem a 70-es 80-as évek gyerekkönyveit idézte. Olvasás közben végig Szeleburdicsalád-Vakációahalottutcában-Égigérőfű-fílingem volt Coffi-Pocak-Paprikával vegyítve.
Jó, hogy egy lakóközösség gyerekeinek életét láthatjuk, együtt. Ez felidézte bennem a gyerekkoromat, amikor falun nyaranta egymáshoz mentünk társasozni, indiánost vagy bújócskát játszani, a réten szaladozni, kiserdőben számháborúzni, vagy éppen csak ibolyázni. De mindig négyen-hatan, néha többen is együtt, fiúk lányok vegyesen, és észre sem vettük, hogy eltelt a nyár.
Misi édes, humoros kisgyerek, nincs tesója, és neki ez a ház, a lakóival épp kapóra jön. Egy nagy család formálódik neki észrevétlenül: kap fiúbátyokat Marosiék személyében, akikre felnézhet vagy akiktől tanulhat; egy lánytesót: Kamillát, akivel együtt játszhat, kap kishúgot, Pirost, akin/akit segíthet. És kap egyúttal egy bandát, akikkel együtt lóghat, játszhat, csínyeket követhet el, akikkel közösen töltheti a napokat és közben élményeket szerezhet. Nani nagyi mellett kap egy nagypapát is Elek bácsit, aki végtelen türelemmel fordul feléjük, és ott segít nekik, ahol kell.
Nem akarok minden szereplőt és részt részletezni, de egy vmi biztos, már most hiányzik a könyv humora, olyan jókat nevetgéltünk a gyerekekkel az ágyban, olvasás közben. (A kakasos sztori vagy a postásbácsi és a képeslap, de akár Elek bácsi és a bicaj története haláli!)
És még az a legjobb, hogy merem ajánlani, minden korosztálynak.
5-8 éveseknek ajánlják a könyv hátulján, de bizonyítja, hogy viszonylag széles korosztályban népszerű lesz a könyv, az, hogy a lassan 12 éves fiamnak és a 7 éves fiamnak együtt kellett felolvasnom, beosztással, hogy minél tovább tartson. Örültem, mert nagyon ritka az olyan könyv, ami egyszerre mindkét gyereket leköti.
Jókat nevettünk és kacagtunk – ezek a helyzetek nagyon életszagúak, bármelyikünkkel manapság is megeshetnek.
Mészely Ilka rajzai már ismerősek; jellegzetes arcábrázolásukkal Mészely Ilkával azonosíthatóak – ez nagyon jó! Kedvelem a rajzait, mert amit már korábban is írtam a könyvről: a kaland, szeretet, barátság, gyerekcsíny, kedvesség – mind-mind benne vannak ezekben a szemekben, mosolyokban, odafordulásokban.
Haláli könyv, remélem, sokan felfedezik és megjegyzik maguknak, és úgy megszeretik, mint mi: én és a fiaim.
Mindenképpen saját példányt szeretnék, és feltétlen újraolvasom! Már egyedül, nem a gyerekekkel – bár nagyon fog hiányozni az ő nevetésük, kacagásuk…
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Most nézem, hogy ez Szegeden játszódik? „Elképzeltem, ahogy állunk a Dugonics téren a zenélő szökőkútnál. Ott, ahol az ovival is voltunk.” És Szegeden van Alma utca! (?)
Ajánlott bejegyzések: