Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Nagyon féltem a téma miatt a könyv elolvasásától, de végül kellemeset (ha lehet ilyet írni) csalódtam.
Nem, vagy csak igen ritkán olvasok betegséggel kapcsolatos, beteg emberekről szóló könyveket, mert félek, hogy nem fogom lelkileg bírni a hasonló témájú regényeket.
A könyv főszereplője egy olyan tini, aki követendő példa lehetne sok ember számára kitartásban, lelkesedésben, erőben, szeretetben, barátságban.
Olyan életereje van, hogy felnőttek is megirigyelhetnék.
Példaértékű és gazdag életet élt Lilla és büszke lehet arra, hogy ilyen sok embert boldoggá tett ilyen fiatalon.
Amellett, hogy kedves, nyíltszívű, érzelmekben nagylelkű, segítőkész, önmagát azonban csak „kisértékű” boldogságbonbonokkal jutalmazza, mint pl. hóember építés, közös korcsolyázás a barátnőjével, szánkózás, vagy akár a saját ágyban alvás.
Aki csak azt szeretné, hogy egy számára kedves fiú „annak lássa, ami lehetett volna”…
Nagyon szép és rendhagyó „emlékkönyvnek” tartom a róla készült fotókat szobája falára kitűzve.
És rettentően lehangolt, hogy egy ennyire energikus, ötletdús, lelkes lány a sors keze miatt nem képes megvalósítani saját magát, sem megélni azt, ami előtt sokan pedig ott áll(hat)unk.
Nem egy vidám hangvételű történet, de minden bizonnyal építő jelleggel van és lesz bárkire és mindenkire, aki veszi a bátorságot és elolvassa.
Ajánlom!
Ajánlott bejegyzések: