Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli! (Kuflik 3.)
Hiába húztam tovább az öt csillagnál, sajnos nem villant és nem pirosodott be még egy hatodik, sem egy hetedik csillag…
Én annyit nevettem!
Én annyira jól szórakoztam!
És annyira sajnálom/sajnáltam, hogy vége!
Annyira szeretem a kuflikat és kupacukat!
Humoros, kedves, aranyos, egyszerű – és ezért nagyszerű!
Mondtam már, hogy annyira sajnálom, hogy vége???
Szeretnék magamnak egy kuflis mesekönyvet!
Kiteszem a képüket a falamra!
Egy pillanatra eszembe jutottak Barbapapáék…
Vajon névnapomra kötnek nekem az itthoni kuflik egy kis csokrot, amiben főleg(elveszett) útszéli rongyikám több darabja, kevesebb macskapertli, még kevesebb pókliliom és egy pár szál cakkos náspáng akad csak…mert utóbbira kicsit allergiás vagyok…
Bátor lennék, ha megkóstolnám a vakondtövis szörpöt?
Jövő télig pedig egyik fő feladatom a náthafűmag és réti szőrvirágmagok beszerzése és nemesítése lesz.
Imádom őket! Meggyőződésem, hogy a világ szegényebb és szomorúbb lenne a kuflifaj nélkül, örülök, hogy Dániel András felfedezte és meghatározta őket.
Na, és az a repülő!!!!
Jahigen, és péntekenként a lottózó helyett szeretnék kuflit látni tésztaszűrővel, merthogy az szerencsét jelent.
Százszor is elolvasnám még!
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: