Keresztesi József: Mit eszik a micsoda?
khm…nagyon jól szórakoztam
hm… annyira akartam utálni ezt a könyvet, hogy a végén megkedveltem… (?)
tényleg semmi köze ahhoz, hogy mit eszik a micsoda, de ezt keresni a végére már semmi jelentősége sem volt… talán értelme sincs keresni, miért kapta ezt a címet a kötet?…
nálam teljesen a béka segge alól indult ez a könyv; egy régebben történt felolvasóest kapcsán kialakult előítélet miatt nem akartam, hogy tetsszen; első pillantásra az illusztrációkat sem akartam, hogy tessenek – nem tudom, mi történhetett, de most meg már szeretnék egy példányt itthonra magamnak, hogy olvasgathassam, felnevethessek, rím-, és szójátékozhassak, dúdolgassak, énekeljek, és úgy érezzem magam, mint kiskoromban az ovis farsangi bálon, ahol nem a „Csípőjének a járásá”-ra, hanem az „Apám így szól a kis bálna”-ra meg a „Bezzeg az a tintahaal, mintahal”…ra buliztunk…
igaza van @Juci-nak, ezek a versek felolvasásra valók, közönség elé, hadd nevessen mindenki, ha máson nem, a rímek játékán, ha azon sem, akkor meg a ritmus játékán, ha azon sem, a szavak játékán – de semmiképpen sem az értelem játékán (pedig sok észjáték és intelligencia van és lapul ám ezekben a játékokban!)
nem is fontos itt más, csak a játék
az a bizonyos önfeledt
és ez az, amivel ez a csúf Keresztesi megvett magának, amivel, azt hiszem megszerettette velem ezt a kötetet, és lehámozta rólam az előítélteimet…
talán egy-kettő van, ami meg-/kiérdemli, hogy szavalóversenyen elhangozhasson: pl. A majom utazása, egy jóhumorú kamasznak pedig kifejezetten passzolna az Utazás a piros traktoron; aZápor a hegyen pedig tökre nosztalgikus…
a többi simán tömény (ön)szórakoztatás
(Pl. a hétvégeken ezután ezzel a verssel merítek erőt: http://moly.hu/idezetek/603041)
Aranyos vers gombfocistáknak: http://moly.hu/idezetek/610400
hallom a háttérben a gyerekkacajt, a csilingelő kicsi gyerekekét és a reszelősen mutáló kamaszokét – mert mindegyik megtalálja bennük a saját kacagnivalóját
én meg olvasás közben dúdolgattam magamban Devecseri verseit, mert ezeket a verseket olvasgatván Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatója pulzált az agyamban, zenélt a fülemben, meg Varródani versei idéződtek fel
ha hozzájutnék a kötethez, biztos, hogy a könyvespolcunkon Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatója mellett és Varró Dani könyvei mellett lelne helyet…
ahol értem kiválasztottam csak úgy pár rímet:
"Annyit mond csak Leopoldnak
Gyere fiam leporollak!"
"megfújták a kürtöket
habár a Herceg töksüket" – nekem ez annyira Vdanis
"zsíros és bűzlik
adj inkább müzlit"
a bamba állat rímelhet a hangaszálat-tal… :-D
szóval basszus, nekem tetszett… mostilyenkormivan??? :-D
A kéttalpú emberről is eszembe jutott egy gyerekkori vers.
Jah, a rajzok meg? simán kiröhöghettek, de nekem a szagos radírok állatfiguráit idézték
Idézetével búcsúznék, avagy invitálnálak benneteket Gyöngyösre, molytársak, találkozzunk a mamut alatt. Na, pá!
Múzeum a kisvárosban
Légy te a vendég – íme, a kastély,
Egy vén csontmamut él benne.
Várja egész nap a látogatókat,
Várja ebédjét fél egyre.
Légy te a vendég, nyiss be az ajtón:
kristálykövek és gazdagság.
Kőoroszlánok őrzik a kertet,
kőből faragott nagymacskák.
Ajánlott bejegyzések: