Jeli Viktória: A varázsfuvola
Mindig örömmel fogadtam és támogattam azokat a törekvéseket, amelyek az általunk komolyabbnak tulajdonított súlyosabb, ritkább rétegek által nézett és követett műfajokat, mint az opera vagy a balett, közelebb hozzák az emberekhez.
A gyerekekhez még inkább (kellene). Ezeknek az ismeretét vmivel régebben az alapműveltség részének tekintették, ezért én még most is fontosnak tartanám a minél korábbi megismerésüket. Gyerekekhez legkönnyebb a mese útján eljuttatni ezeket az ismereteket. Hasonló törekvések születtek már pl. Tótfalusi István tollából (Operamesék és Új operamesék, még idesorolnám a Lamb testvérek Shakespeare-mesék c. gyűjteményét is).
Úgy gondolom, ha több ilyen olvasmányra tehettem volna szert, vagy lett volna lehetőségem akár oviban, suliban alsós napköziben hallani, akkor nem járnék ilyen labilisan ebben a világban. Könnyebb lett volna a történet ismeretén túljutva, felsőben már a zenét hallgatva az egészet együtt befogadni.
Sok minden elmaradt gyerekkoromban, így manapság már lyukakat tömködöm és az épp az aktuális művet olvasom és ismerem meg.
Ha több ilyesfajta Jeli Viktória-átdolgozás-kezdeményezés született volna gyerekkoromban, akkor most már inkább a zene élvezeténél tarthatnék az operák/balettek világában.
Amit pedig a Jeli Viktória átdolgozáshoz hozzáfűznék - bár pozitívként értékelem, és követendő példának tartom a gyerekeknek való átdolgozást - sajnos nem jöttem rá az igazi koncepcióra. Megismertetni egy híres opera-történetet, de változtatásokkal? vagy Megtartani az eredeti történetet és gyerekszintre átírni semmi változtatással? Én ez utóbbit tartottam volna jónak. Így egy kicsit se füle se farka kicsit Hófehérkébe játszó történetet kaptam, ami nagyon tetszett meseszerűségében, nyelvezetében, izgalmasságában mindaddig, míg kíváncsiságból elővettem Tótfalusi könyvét és elolvastam a Tamino és Pamina történetét. De mivel elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam, így már nem is tetszett annyira ez a mese. (nem értem egy szőke, kékszemű királylányt mért kellett vörössé és ébenfekete szeművé változtatni, mért kellett a kígyóból sárkányt csinálni, vagy az Éj Királynője mért tűnik inkább pozitív személyiségnek, mint Sarastro, és miért írja Sarastroról, hogy ő az apja, mikor valójában nem ő az apja Paminanak? És a varázsfuvola igazi története sem kapott a mesén belül helyet. Így, sajnos, elveszett számomra az igazi értelme a könyvnek – a varázsa viszont nem. Igazi mesehangulatot teremtett – az első fejezet kivételével: valahogy a hangvétele túl modernes, túl jópofis volt – de aztán haladva az olvasással ez helyrebillent.
Az illusztrációt tekintve én kedvelem Rófusz Kinga sejtelmes, hosszúkás rajzait. Ha ez így is van, nem baj, de legalább Pamina alakja lehetett volna olyan igazi „szépkirálykisasszonyos”, akiért Tamino eleped. De itt sajnos, minden arc szomorú, savanyú, élettelenszemű csúnyaság. Ha le van csukva a szemük, akkor látok rajtuk kis boldogságot…
Szép könyv, jó kezdeményezés – nem hagynám abba… :-)
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_var%C3%A1zsfuvola
https://hu.wikipedia.org/wiki/Emanuel_Schikaneder
http://moly.hu/konyvek/totfalusi-istvan-operamesek
http://mek.oszk.hu/14500/14584/14584.htm
és:
https://www.youtube.com/watch?v=ERsjRsCBlBo – Éj Királynője
https://www.youtube.com/watch?v=VeKLIrSPe9c – Sarastro
https://www.youtube.com/watch?v=AzvekVgfiTY
https://www.youtube.com/watch?v=5MMqIAaIXAE
https://www.youtube.com/watch?v=jiZrkTLq9EM
https://www.youtube.com/watch?v=xpodtBzOGVA
https://www.youtube.com/watch?v=FBpSyTRTbmg
és még:
https://www.youtube.com/watch?v=XY-CnnnzMHc
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: