Vadadi Adrienn: Ünnepelj velünk! (Ovis mesék 3.)
Ovis ünnepek
Semmi rosszat és kifogásolnivalót nem tudok a könyv ellen mondani.
Jó volt újfajta ünnepeket látni egy óvoda életéből, ill. a régi, hagyományos ünnepeket újfajta módon ünnepelni.
Jó volt közös mozzanatokat találni a saját óvodánkkal, ahová a mi gyerekeink is jártak.
(Az óvónénik előtt le a kalappal, mert a könyvben szereplő óvónénikkel csak csodálatos lehet egy nap az oviban.)
Kezdésnek jól tette a szerző, hogy nem rögtön az óvoda falai közé vitt minket, hanem egy ovin kívüli vidéki/tanyasi kirándulással hangolódhattunk rá a könyvbéli későbbi történetekre; egy viszonylag kötetlen terepen a gyerekek szabadon szaladozhattak tölthettek egy napot az állatokkal, etethették őket, vagy éppen a kertben lévő növényeket takaríthatták be: az évszaknak megfelelő tevékenységek közben. Nekem tetszik egyébként ez a játékos munkára nevelés – szerintem semmi baja nem lesz a gyerekeknek egy kis munkától: tyúkokat etetni, szőlőt szüretelni, diót szedni, lekvárfőzéshez szilvát magozni nem olyan nehéz és bonyolult feladat – és a gyerekeknek nem unalmas, együtt a többiekkel pedig egyenesen játéknak is felfogható. Közben pl. olyan új ismeretekre tehetnek szert, miközben a szőlőt tapossák (mennyit tettük ezt gyerekként!), hogy ebből must lesz, a mustból pedig a bor. Szívesen olvastam, hogy zsíros kenyeret kaptak kerti paradicsommal. A többi történet már az ovi keretein belül játszódik, még ha a Márton napi lámpásos történettel éjjel kint tesznek pár sétát az ovi környékén, szülőkkel, lámpásokkal. Nekem ez egy új és szép, gondolom az adott oviban szokássá vált hagyomány, nem ismerem ezt – és azt sem, hogy miből eredhet? A libás dalokból jó lett volna egy, a kötet hátulján található kiegészítő függelék. A Szülinapos mese is egy nagyon kedves és bensőséges példája egy jó óvónéninek. (Csak azt nem értettem, miért hétévesek a nagycsoportosak – nálunk hatévesek, a gyerekeim is – bár igaz nem évvesztesek – az elsőben ünnepelték a hetedik életévüket). A Télapós történetben is csak magasztalni tudom az óvónő alakját, bárcsak minden csoportban dolgozó ennyire tudná, mi is az éppen hisztis gyerek baja! És ha lenne ennyire idejük, na meg fantáziájuk arra, hogy ilyen varázslatokra legyenek képesek, mint ebben az esetben Peti rajzával. (Itt viszont a paradicsomleves és a tojás viszonyát (32.old) nem tudtam értelmezni – én sosem készítem a paradicsomlevest tojással). A betlehemes szerepjátékot ovisok esetében talán korainak, de a a makettes megoldást jó ötletnek tartottam. Az Angyalposta-ban olvasható ötletet is különlegesnek tartom, vajon milyenek lehetnek valójában ezek a képek? A farsangos mesében is kicsit furcsának gondoltam a kavarodást, de lehet, hogy hozzászoknék, mert a farsang mókázással jár együtt (viszont az eldugott villák keresése kicsit szúrós és veszélyes dolog).
Egyik legkedvesebb történetem az Adj király, katonát!, és benne a március 15-e. Ez a mi gyerekeinknél is több esetben hasonlított, ezért volt jó olvasni, mert felelevenedtek az ünnepi és a tavaszi foglalkozások eredményei: a fiaim is készítettek tenyérkokárdát, csákót, papírkardot, csak nálunk nem az elnyomást érzékeltették (ebben ez a példa is nagyon tetszett), hanem be kellett venni a Platán-várat…
A Piros tojás is egy kedves tojás- és nyuszikeresős történet. Számomra ismeretlen az ilyenfajta szokás, hogy a megkerült főtt tojást annyi részre osztják, ahányan vannak, majd megeszik. Daninak köszönhetően pedig igen kedves ajándékról olvashatunk az Anyáknapi tigrisbukfencc. mesében. Pepe Cirkuszi mutatványa is egyfajta eldramatizálása egy igazi cirkusznak, amelyben az tetszett, hogy a gyerekek készek voltak azonnal komplett műsorral előállni… a gyerekek, ha vmihez kedvük van, tényleg ilyenek. A kötet végén olvasható Tarkabarka nap egy fajta rendhagyó óvodai búcsúztató-ballagási nap szomorkás hangulatú elmesélése. A Szivárványlabdával én is szívesen játszanék.
@Uzsonna-nak igazat adok, jó lenne, ha az ovi csoportok könyvespolcain megtalálható lenne ez a könyv.
Pásztohy Panna rajzai a szokásos aranyos, aranyos, érdeklődő szemű, vidám gyerkőcök, és kedves arcú felnőttek.
Szívesen olvastam, de az Alma utca 22 szintjétől ez a könyv elmaradt.
„Egyedül a gyerekek kedve tavaszodott ki.” (60)
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: