Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi
Személy szerint engem pár soros szövegekkel megvett magának Mosonyi Alíz, a gyerekek nem tudom, hogy értékelnék, mert ezt most nem együtt olvastuk, de egy korábbit, a Szekrénymeséket igen, ami tetszett nekik.
nagyon takarékoskodtam az olvasással, mert nem akartam egyből felhörpölni, muszáj nekem egy ilyen laza öreg hölgy, aki kihúz néha a mindennapok taposómalmából, és legyint egyet mindenre, (pl. bolond esernyős, vagy a boltban polcon lévő élelmiszerek, hajótörés) meg lazán beszól másoknak (pl. postásnak, hercegnőnek, biciklis srácnak, de akár a légynek, a szögnek vagy a parkolóórának, régi híreket mondó régi rádiónak, csokor rózsának). Ez számomra egyfajta terápia is, remekül kikapcsol, jókat kuncogok, és én is lazulok. Tényleg nosztalgikus, igaza van @Chöpp-nek, olvasás (és nosztalgiázás) közben pedig eszembe jutott az az életforma, amikor még tudtunk tisztelni másokat, és kicsit többet törődni másokkal – na, és felidézte gimis koromat, amikor olaszul kezdtem tanulni és az olasztanárom behozta Signor Veneranda történeteit, (Carlo Manzoni: Il signor Veneranda – -edito da Rizzoli, 1984) ezek voltak az én első eredetiben olvasott sikerélményeim – annak ellenére, hogy remoto-ban íródtak – a kisasszonyunk te meg én mi ketten ritornelloi ebben így jöttek elő a történetek végén: „Il signor Veneranda se ne andò brontolando…”
Szóval személy szerint rajongója lettem az Öreg Kisasszonynak és Öreg Autójának, legyen ez az én felnőtt mesekönyvem. Bevallom, nem tudom, hogy a fiaim rákerülnének-e a hullámhosszára, ezért (na, meg a többség véleménye miatt) sajnos be kell látnom, hogy nem gyerekmesék ezek. Elgondolkodtatott szinte minden minitörténetben vmi – pl. a fényképezőgépesben – tök haszontalan ilyesféle emlékeket gyártani, mert két generáció után senkinek semmit nem mondanak a képen látható személyek, az meg hogy épp ott mi történt velük, még annyit sem
Mindenesetre az én olvasásom alapján adott értékelésem az én tetszésemet tükrözi – gyerekét, ill. gyerekkorúét nem.
Ugye nektek is hiányzik Hűséges Jóska benzinkutas vidám benzinjével?
Olykor eszembe fog jutni Szegény Gizi Néni Kivert, akarom mondani Elveszett Kutyája…
(…a porcelánkutyák idióták)
„Mi ketten. Te meg én most hazamegyünk és öregszünk még egy kicsit.”
…mert annyira szeretnék magamnak ilyen felhőtlen és szabad, gondtalan Öregkort…
Na, csá!
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Storie del signor Veneranda
https://viadellebelledonne.wordpress.com/2010/11/21/il-… – ez így végződik: „Il signor Veneranda salutò con un cenno del capo e si avviò per la strada, brontolando che quello doveva essere una specie di manicomio.”
Ajánlott bejegyzések: