Solymos Ákos: Frici, Fülöp és a hackerek - Történetek az Internet sötétebb oldaláról gyerekeknek és felnőtteknek
Sajnos, ez a könyv is inkább nem tetszett, mint tetszett – pedig annyi potenciál lenne benne!
Sajnálom, hogy nem lett kihasználva – de a szerző mellett szólok annyiban, hogy fontos érdeme, hogy ő valójában elkezdett betömni egy igen nagy lyukat a könyvpiac ezen szegmensén; hisz mindenki elektronikus kütyükön lóg, intéz, játszik, szórakozik, lazít, egyeztet stb. – egyszóval létezik – és alig tudunk védőhálókról!
Mi felnőttek tudunk valamennyiről, de azért nem lehetünk elég óvatosak, mert az ördög sosem alszik és neki, az elektronikus ördögnek pedig bitcoin forog a szeme helyén – hát még az ember, aki gyarló, hajlik, mint a nád és hamar el is bukik!
Szóval kezdek frászt kapni, hiszen minden család mellett nem élhet Csuka bácsi, aki pont mindig ott van, ahol és amikor kell és jó tanácsot ad! De azért jó, ha beszerzünk egyet, mert tényleg rengeteg probléma következhet be egy-egy óvatlan pillanatban elkövetett hiba, nem-odafigyelés miatt…
De ha már mi, felnőttek, ott is tartunk – ahol – legalább a gyerekeink lennének óvatosabbak – de sajnos, ők meg még nem tartanak ott a pszichés fejlődésben, hogy megértenék ennek fontosságát.
A könyvet jó dolognak tartom, hogy van – de nem ilyen formában kellett volna kijönnie.
Ez egyfajta tanári kézikönyv, segédlet, vázlat lehetne – beszélgetések beindítására.
Valami hasonlót el tudnék képzelni informatika órákon – mondjuk negyed órákat elcsípve az órák elejéről, beszélgetési témaként minden órán mást, bizonyos alkalmanként ismételgetve. Vagy havonta, kéthavonta egy-egy témát egész órán feldolgozva.
El tudnám képzelni az egyes történeteket kis füzetek formájában kinyomtatva – pl. nyári táborokhoz egy-egy téma megbeszéléséhez…
A könyv első fele egyáltalán nem tetszett – elnagyolt volt, nem megfelelő gyereknyelven írott, kevés pedagógia szakértelemmel keverve, kicsit unalmaska, és kissé butuska – a szakmaiság szerintem elegendő volt – hiszen fontos, hogy mindenki – gyerek/felnőtt – megértse a leírtakat. Jó lett volna egy kicsivel több pszichológia is, mert bár szerintem nem lenne baj, ha (túl) didaktikus is lenne (hisz úgy tanulunk) de véleményem szerint pl. pont a iskolai routerrongálásos történetben nyoma sincs a megfelelő pedagógiai és pszichológiai érzéknek a helyzet kezelésében – igazságtalannak éreztem, hisz oka volt annak a tettnek a gyerek részéről!
A könyv második fele viszont tetszett (A szellemes levél, Virtuális húsvéti tojások, Berédzselő gyerekek).
A szerzőnek sok sikert kívánok a továbbiakban és azt szeretném, ha folytatná ezt az igen fontos feladatot – de kérem, fogjon össze pedagógussal, pszichológussal, iskolaigazgatóval, rendszergazdával, illusztrátorral egy sikeresebb, hatékonyabb, tetszetősebb, gyermekbarát nyelven íródott, azaz tömegesen fogyaszthatóbb könyv létrehozása végett.
Mi is tudjuk, hogy ez muszáj és kell – a gyerekek annyira felnőtten viselkednek már ha ilyen kütyük vannak a kezükben – ha mellé még egy igényes könyvet kapnak „komoly” vagy fontos problémákkal, amikről tisztában vannak, hogy őket, mint mindennapos felhasználókat (usereket) érinti, és valahogyan fel kell nekik vértőzni ellenük/vagy szembe kell velük nézni – talán inkább fogja érdekelni őket. (felvilágosítás/megelőzés/védekezés – olyan ismerős kifejezések ezek kamaszkoromból – úgy néz ki, hogy most már más témában is alkalmaznunk kell ezeket)
Sajnos, az most az érzésem, hogy ezt a könyvet ilyen formában a gyerekek nem fogják kezükbe venni (ha igen, nem biztos, hogy örömmel) – de jó lenne, ha mégis olvasnának és képeznék őket ezen a téren az egyre gyarapodó fenyegetések kivédése érdekében.
Ajánlott bejegyzések: