Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment) (Kicsibácsi és Kicsinéni 2.)
Kedveltem ezeket a rövid, sajátos, fáradt humorú írásokat, amelyek Kicsibácsi és Kicsinéni filozofikus eszmefuttatásait tárják elénk. (sokszor Besenyőpistabácsiéknál éreztem magamat). Szívesen olvastam, jókat nevettem, de egyáltalán nem fáradtam bele! (Azt nem tudom, hogy el tudnám-e viselni őket személyes találkozás alkalmával – ez egyébként a piacos történet során jutott eszembe…)
Jókat szórakoztam rajta, azt viszont nem tudom, hogy kisgyerekek megértenék-e ezt a fajta megközelítésű humort. (Könyvtárosnéni azt mondta, aztán @Futóhomok is azt tapasztalta, hogy igen). A felsős kamaszokról már inkább el tudom képzelni.
Igen kedveltem a Szótár c. írást, ezt a pihent fantáziát! Ezek a Jelentés Nélküli Szavak!
Lunfadér, Kvakorkumoponir, Vurzsavén, Rakatináng, Slanoác stb és stb.
Hasonlóan kedveltem a Kapás c. pecázás közbeni mélálkodást: „lehettem volna bármi, peronőr, sportmasszőr, rágcsálópreparátor, szenior segédpénztáros, vaktesztellenőr, zsánerfestő, tojáskiosztó, húsáru hitelesítő, plombabiztos” – egy csomó képtelenebbnél képtelenebb vélt és kitalált foglalkozást sorol fel… (kedvenceim: a vaktesztellenőr és a plombabiztos)
A Táska c. írásban Kicsinéni filozófiai irányultságába is betekintést nyerhetünk. Táskányi a világ… Gondolatok, amik sehová sem vezetnek, ill. mind a hiábavalóságig… Hol Kicsibácsi van a felhők fölött gondolataiba merülve, hol meg Kicsinéni. És mindig a másikuk rántja vissza az egyiküket a diószínű valóságba…
„Vannak dolgok, amiket sosem lehet egészen eldönteni. Lehet, hogy jobb is így – mondta a bádognyúl. Talán igen, talán nem”.
Szívesen megnézegetném a kék tintaradírmorzsával pettyezett Napló lapjait.
Valahányszor újraolvasom, meg fogok örülni annak, hogy maradt még egy pici a csavaros befőttesüveg alján a nyusziszínből…
Imádtam olvasni a Tiplit. És én is megnyugodtam a Három elolvasása után.
Sok írást kiemelhetnék még, de nem teszem, mert fontos, hogy ti is átéljétek az írások keltette hangulatot és bekerüljetek abba a pihent létállapotokba, amikbe való bekerülést ezek az írások lehetővé teszik. (amolyan lemerülni alfába)
UI: Amúgy legszívesebben Dániel Andrást hasra fektetném és jól elfenekelném pl. aKulcs c. írásáért. Addig fenekelném (remélem, nem haragszik meg érte), amíg elérném azt a hatást, amit jómagam látomásoztam a Kulcs olvasása közben. Olvastam és szemeim már vízszintes nyolcasokat köröztek…
A másik nagy kedvencem a Mese – ami pedig lehetne ennek az egész könyvnek lehetne a kivonata és image-e – ami ebben a mesében le van írva, az egész könyvre ráillik és ráhúzható…
„minden titok újabb titkot szül”
„nem csak ezt-azt, hanem konkrétan bármit” (54.o.)
„hiába, mindent mi sem érthetünk”
„ennél nagyobb bajunk sose legyen”
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: