Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen (Kiskobold 1.)

Aranyos három történet, bár a kalaposat nem tudtam hová tenni…
Szőrös Idegen feltűnésétől borsódzott a hátam, de végül örülök, hogy Kiskobold közelében maradt, és a barátja lett.
Leginkább a tengeres történet tetszett – örültem az értől a tengerig végigkísérésének, hogy meglátták a tengert, a nyaralásnak, a jó végnek.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás

Nagyon kedves kis könyv, és hálás olvasmány, mert igazi sikerélmény kicsi, kezdő önállóan olvasóknak.
Egyszerű, kedves, szerethető történet ember-ember, állat-állat és ember-állat viszonylatokban. Ahol a szereplők csupa B-betűsek. Emberek: Borbála és Boldizsár – házaspár, akiknek életét gazdagítja a két kis tacskókölyök: Bertalan és Barnabás.
Nagyon szerethető az összes szereplő, mégis nekem az öreg Boldizsár a kedvencem – olyan udvarias, olyan figyelmes, olyan békés természetű kisöreg.

Kedves Réber László – Ön még most is csúcs! ;-)

Julia Donaldson: Papírbabák

Nagyon kedves könyv, sok szeretet, egymáshoz tartozás, kötődés, közeli hozzátartozóink megbecsülése, szeretete, tisztelete – ez, ami a könyvből bármelyik oldalon kinyitva – kiárad.
Nekem is gyerekkoromat, és abból két papírjátékot idézett fel – a kekszes dobozok hátán/alján ill. a Kisdobos újság kivágható mellékleteként voltak ún. öltöztethető babák – először csak pár, egy-két ruhavariációval, lehajtható fülekkel, kiszínezhető, aztán már külön csomagban is kapható volt. Órákat, napokat, heteket eljátszogattunk ezekkel a babákkal. A másik pedig a harmonikába hajtogatott lapra egy babaalakot rajzoltunk, kivágtuk, és széthajtogatás után a könyvbéli láncbabákhoz hasonló „eredményt” kaptunk – amik teljesen egyformák voltak, csak a mi fantáziánk, és színes ceruzáink alkothattak belőlük külön egyéniségeket…
Ezt idézte fel ez a mesekönyv, amelyben a rajzok is nagyon megtetszettek: egyszerűségük a maga nemében az értékük, mert valójában a gyerekek gondolatvilágának egyszerűségét és nagyszerűségét,"kombinációmentességét", tisztaságát, őszinteségét vetíti elénk.
Elolvasva – természetesen nem vitatom a gyerekkönyv szerepét – de amellett igazi anyukakönyv, amellyel ez a pár gyerekből álló papírlánc előhúzhatja/előhúzza* az anyuka gyerekkori belső képeit, emlékeit, amikor még ő is ugyanezeket a játékokat játszotta a anyukájával, amelyek egyszer csak abbamaradtak, és aztán sok-sok év múlva ismét előkerültek, amikor a kislányból anyuka lett, így megy ez generációról generációra – nálunk ez a 77 magyar népmesével kapcsolatban jött elő; nemrég olvastam a saját, újrakötött példányomból a Rbikét, amit a nagypapám olvasta az ő szobájában, az ő asztalánál, a lámpája alatt – és én végig ezt láttam magam előtt a Ribike felolvasásakor. Vagy itt az én konkrét esetem, a minap történt – bár nekem fiaim vannak, de épp nemrég említettem a kisebbnek egy új körzőkészlet vásárlása kapcsán, amikor megtanítottam neki a „körzővirágot” készíteni: hogy ezt megtanítom neki, de ezt én is Marcsi mamától tanultam. De amit pár éve még a nagyobbnak tanítottam, és ezt pedig az anyukám mutatta meg nekem kb. alsós koromban, amilyen korúak most az én gyerekeim voltak, amikor megtanítottam nekik – na, de elkalandoztam, és el is keveredtem, nem baj, ha nem értitek, én átélem… :-)
Tetszett még az egyszerű, de apró utalásokkal teli nyelvezet, és tetszett benne a megelevenedő tárgyakkal kiegészülő, mesévé összeálló gyermekfantázia történet.
Ilyen ez, amikor bármilyen kezünk ügyébe kerülő tárgyból (kupak, dobókocka, radír, tollkupak, üveggolyó, barackmag, hajcsat stb.) főszereplő lehet…
Örültem, hogy megismerhettem a könyvet, a benne sűrűsödő emlékekkel és rajzokkal együtt, szép élmény volt.

*nem tudok már sosem szabadulni a Harry Potterben lévő képtől

Beck Andrea: A Titoktündér (A Titoktündér 1.) 

Nagyon örülök, hogy létezik ez a könyvsorozat, biztosan sokat segít a benne lévő példáival tanácstalan szülőknek, ill. olyan szülőknek is lehet megerősítő, akik ráéreznek a megfelelő megoldásokra. Én az 5. résszel kezdtem az ismerkedést, de kíváncsivá tett az 5. rész olvasása a megelőző részek megismeréséhez is.
Megértem a népszerűségét, jó példák vannak benne – ez a könyvsorozat első része, érződik is ez, az 5. résznek csiszoltabb, árnyaltabb a stílusa. A végén egyenesen meg is hatódtam Toby válaszaitól, viselkedésétől A tündérverseny c. fejezetben. Nagyon tetszett a Kistestvér születik, Az elveszett kisautó, Barátság és békítőpor, A verekedős fiú rész. De összességében az egész könyv.
Örülök, hogy összegyűjtött Toby titoktündére: Lola, különféle varázseszközöket a problémák kezelésére – rajtuk keresztül, vagy ezekben is bízva a gyerekek magukban is bízni kezdenek, és gondolom, egy bizonyos idő után elhagyják segítő eszközeiket. Nem ismeretlen ez, melyikünknek nem volt kabalája gyerekkorában?
Most egyelőre szünetet tartok a sorozat többi részének megismerésében, mert más célokat tűztem ki olvasási téren, de időnként egyet-egyet előveszek – hál istennek van belőle a könyvtárunknak – és el-elmélyedek benne.

Ajánlom minden szülőnek, gyerekeknek felolvasásra, helyzetek átbeszélésére.

http://gyereketeto.hu/jatekok/tenzi/

Szécsi Noémi: Tetűmese

Tanulságos, de undorító.
Ill. visszataszító. Amilyenek számomra a tetvek.
Amíg olvastam, végighúzódott a gondolataimban: Ez a Mocsok bácsi, mekkora egy Tetű, na, meg persze mocskos állat!

„Mindenki tudja, hogy ezen a fejen Mocsok bácsi a legnagyobb tetű…”

„A mai fiatalságnak ma már mindent tálcán kínál az élet. Bezzeg az én serkekoromban sokkal nehezebb volt minden.”

„egy tetű élete is fejben dől el”

„Az áldozatok megválasztása egyfajta művészet.”

„…minden tetű nagy álma: egy komplett tetvesfejű óvódáscsoport”

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

(UI: Miért is bízhatnak a tetvek az agykontrollban meg az aromaterápiában?)

P. Szathmáry István illusztrálását még szokogatom, de nincs vele sok bajom…

Mészöly Ágnes: Sünimanó

Nagyon szép, a való és a manóvilág határán játszódó mesekönyv!
Olyan könyv, amelynek nem szabadna hiányoznia egy gyerekes család könyvtárából, de legalább egy olvasás erejéig mindenképpen javasolnám családi körben való szerepeltetésére! Sokat ad: élményt, szeretetet, izgalmat, aggodalmat, fejtörést, problémamegoldást, összefogást, felnőtt-gyerek kooperációt, vidámságot, mosolyt csal az arcunkra. Buszon olvastam, és sokszor láthattak utastársaim állandó mosolygó arccal – azt gondolom ezzel a könyvnek tulajdonítanék még egy kis lélekgyógyító, jótékony hatást is…
Tetszett a könyv felépítése, 12 hónapra felosztva, naplószerűen elevenednek meg az emberek mindennapjai – mindig olvashatunk az adott hónapra/évszakra jellemző időjárásról bevezetőt, majd a család adott hónapnak megfelelő életébe tekinthetünk bele – az általában ismert hagyományok, ünnepek, iskolai szünetek, de akár a család életében hagyománnyá vált szokások: pizsamás reggelik, Egyke-nap stb. köré szerveződve tanúi lehetünk, mi minden történhet, sőt következhet be egy család életében egy kerek év alatt (télapó, karácsony, halottak napja, korcsolyázás, kirándulás, színházlátogatás, farsang, iskolai történések, vagy akár betegség, kartörés); és hozzánk hasonlóan tanúja lehet ennek, sőt részese ennek az egy évnek, Sünimanó, a manólány.
Nagyon tetszettek a szereplők, az állandóan zsúfolt és pörgős életet élő anyuka, a harmonikus, tiszta fejjel gondolkozó, minden problémát azonnal megoldani kész apa, a gyerekek, akik mint általában nem tündérek, de ügyesek, okosak, talpraesettek, akik hol játszanak egymással nagy békességben, majd a másik percben már áll körülöttük a bál, hol angyalian tudnak összefogni egy probléma megoldása során, akik közül a báty húzza a hugit, a kicsik pedig nem kapnak fontos szerepet egy-egy fontosnak ígérkező küldetésben, mert még kicsik…
Tetszettek a felnőttek, a nagyszülők, akik bármilyen megoldandó dolog merül fel, máris ott vannak segítségre készen, a süteménysütő Keker, de akár a váratlanul felbukkanó, nem a családhoz tartozó nem-rokonok, ha tetszik, „idegenek” (tanítónéni, igazgató úr, a gyerekorvos: Dr. Légi Laura, a doktor Mobotu a kórházban, a rendező, Czinege Pálné, vagyis Ilonka néni, a repülős személyzet, és bocsánatot kérek azoktól a manólátóktól, akiket kihagytam) – akik, mint mindegyikről kiderül, tudnak manóul, de nem verik ezt nagydobra…
Szívemhez közeli ez a meseregény, azért is, mert szűkebb pátriámban, a Bükkben játszódik – magam sem tudom, hogy mátrainak vagy bükkinek valljam magam, mert 14 éves korom óta „kettős életet élek” e két hegy ill. helységei között – és, bármilyen furcsa, nagyon otthon éreztem magam olvasás közben.
Kedvenc részeim, a színházas, a korcsolyázós, az infravörös távcső megszerzésének kalandja, a karácsonyi vacsora, a kórházas, palacsintasütős, a franciaországi kiruccanás – lehet, hogy van több is, de akkor félek, felsorolnám az egész könyvet.
Az illusztrációk pedig – Csíkszentmihályi Berta alkotásai – csodálatosak, esztétikusak, kifejezőek, az adott történetnek, hónapnak, évszaknak megfelelőek.

Köszönöm a Gyerekmerítés zsűritagjainak, hogy felhívták erre a könyvre a figyelmemet.
Szegényebb lennék elolvasása nélkül.
Az írónő, Mészöly Ágnes nevére is figyelmes leszek ezután.
Annyi kérdés maradt meg bennem, hogy kiknek ajánljam? Legszívesebben 2. 3. 4. osztályosaknak szeretném, de a vastagsága elbátortalaníthatja a gyerekeket; talán 4-5. osztályosok még nem tartják cikinek elolvasni. Nekik is szívesen kezükbe adnám…

Egy felsőtárkányinak gyerekjáték tudnia, ki lakik a Kossuth u. 70. sz. alatt – nem lennék meglepve, ha egy jó kis falusi turizmus lenne ott…házias étkekkel, befőttekkel, lekvárokkal, szörpökkel, szárított fűszerekkel, gyógynövényekkel…
(Nem emlékszem már ki volt benne Hevesi Gábor – de van ilyen nevű rokonom is…)

 "Megettem egy zsemlét, megittam egy bögre kávét, és egyszer sem kellett felállnom az asztaltól." (Anya: 106.old.)

"Kéjek kakajót! Most!" - nálunk:"Amitassz, amitassz, ide most!"

Kovács Zoltán Vilmos: Világcsavargó szélkölyök

Ezt a mesegyűjteményt már régebben elolvastam. Sajnos, több mindent nem értettem. Tartalmaz olvasható meséket, de számomra pl. a címadó: Világcsavargó szélkölyök sehogy sem tetszett – nem értettem, így azt sem, hogy kaphatta erről a kötet a címét…
Összesen 3-4 történet tetszett: Rendetlen Peti és a hangjegyek, Van-e kalapja a pipacsnak?, Melyik szám a legnagyobb? – ezek mindegyike egy-egy emberi hibánkra mutat rá, olyan hibáinkra (rendetlenség, lustaság, gőgösség, fensőbbségesség, felsőbbrendűség, lenézés, lebecsülés), amivel rendelkezhetünk, de megváltoztatható, és tőlünk függ, hogy megválunk-e tőle vagy sem. és a Medvemese a tavaszról pedig egy kedves, kalandos mese.

Sajnos, Somos Zsuzsa illusztrációi sem nyerték el tetszésemet.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Kuliffay Hanna: Milyen messze van a messze? és más mesék

 Aranyos, és küllemében is esztétikus mesekönyv, rövid, párszereplős állatmesékkel, melyek főhőse (sok gyerek kedvence) Marci, a tengerimalac, aki kihasználva gazdája apró mulasztásait, alkalmanként kiszökik a terráriumából, és elindul világot látni.
Négy történetet tartalmaz a könyv, melyről helyesen írja a fülszöveg, kicsik és nagyobbacskák egyaránt élvezhetik, az 5-7 éves korosztály kisebbjei hallgatják, míg a nagyobbjai akár fel is olvashatják nekik.
A Marci lakásnézőben c. és a Milyen messze van a messze? tetszett inkább; emlékeztetett a gyerekkorom olvasásgyakorlós történeteire – a Marci lakásnézőben a Gomba alatt-ot juttatta eszembe, míg a Milyen messze van a messze? a Brémai muzsikusokat…
Marci, a potyautas és a Ki fél a hullámvasúttól? Döglött csótánytól? kevésbé tetszettek, talán azért, mert negatív, emberi tulajdonságokkal szembesítettek bennünket..
A potyautasban a tengerimalac ravaszul túljárt a többiek eszén, és kihasználta hiszékenységüket, míg a ki fél…?-ben Marci bátortalanságát nézte le a két SünStefi-lány…

Ajánlom figyelmetekbe Egri Mónika akvarell-illusztrációit – kedvesek és szépek.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Holden Rose: Az ellopott karácsony (Howard Matheu különös esetei 4.)

Ez a második Howard Matheu rejtélyes nyomozós történet, amit olvastam, de ez kevésbé tetszett, mint A Nyúl akta. A Nyúl izgalmas, már-már túlságosan is az volt, de az ügyhöz és nyomozáshoz kell is némi izgulnivaló. Ebből a történetből viszont, úgy érzem, hiányzott az a „kéztördelős-fajta” izgalom.
Sajnos, a könyvtárunkba csak mostanra szerezték be a kötetet, így, mikorra a zsűri döntött a Merítés-díj könyvlistájának összeállításáról, ahhoz Az ellopott karácsonykapcsán nem tudtam érdemben hozzátenni. Egyrészt, mivel nem ismertem a könyvet, nem voltam a könyv listába kerülése ellen, másrészt úgy éreztem, jó, ha szerepel a listánkban könyv a kicsit nagyobb korosztály részére is. Utólag viszont most már sajnálom, hogy nem sikerült elolvasni, mert a fentiek miatt inkább a Nyúl aktát javasoltam volna – amely összetettebb, komolyabb, nagyobb kihívásokat rejt, és a gyerekek is sokkal aktívabban szerepelnek a történetben, sokkal több oldalukról ismerhetjük meg őket, sokkal kezdeményezőbbek, ötletgazdagabbak, sőt, már veszély-határán lévő izgalmakat is felvállalnak.
Azt is sajnálom, hogy ebben a kötetben alig gazdagodtam újabb infókkal a már megismert gyerekek, iskola, tanárok, család stb. kapcsán, és a karácsony hangulata sem kapott el – pedig ezt minimum elvárhatja az olvasó ilyentájt játszódó történetektől. Meglehet, ennek az az oka, hogy nyáron olvastam, de azért a karácsony hangulata ott lehetett volna egy picit, mely körülvesz és átölel… amikor már alig várjuk, hogy illatos fenyőt díszíthessünk, és ajándékokat kaphassunk…
Ezeknek a dolgoknak a hiánya miatt értékelem ezt a részt kevesebbre a Nyúlnál.
A nagypapa, mint bébicsősz szerepeltetését nagyon jó dolognak tartottam, de jó lett volna, ha a gyerekek gazdagodtak volna ebben a kapcsolatban… A „Látsz vagy csak nézel?” játék jó ötlet.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

„ha valaki ellopja tőlünk az örömszerzés lehetőségét, az magát a karácsonyt lopja el”

Bátky András: Mirka, avagy hogyan kell szeretni?

Kedvelem Bátkyt, Morcijával igazán a szívembe férkőzött. Sajnos, ez a szeretetleltár nem nyerte el igazán a tetszésemet, és igazából nem is tartom valóságízűnek: nyelvtanlecke elkészítése helyett azon morfondírozni, hogy hogyan kell szeretni. Már a címével is bajom van, mert szeretni nem kell, hanem lehet, és az adott helyzettől, adott személytől függhet a hogyan?
Na mindegy – helyes kis könyv, szépek, ötletesek a rajzok, ill. a technika, ahogyan készültek, sok helyütt próbáltam (főleg a kígyó mintáján) a feliratokat kisilabizálni, honnan lett kimetszve, kiollózva.Jót nevettem, amikor az Apple gépek helyett Pear-márkájú gépekkel dolgoznak szülők. Kalandos helyeken jár fantáziája segítségével elképzelt helyeken…és közben megismerünk pár megjelenési formáját a szeretetnek.

Hedry Mária: A 99 pöttyös kék labda kalandjai 

Alapvetően tetszett a „pöttyöslabda-végigpattog-a-világban”-ötlet – szívesen olvastam a kalandjairól, amikor változatos helyekre vetette a rugalmassága, kíváncsisága és pattognivaló igénye.
Szeretem az ilyen önállósodni tudó tárgyakat és az ebből születő történeteket (pl. a cipócska Kolobók, vagy a fazék, amely Eltityeg-eltotyog otthonról és értékekkel jól megrakva tér haza a szegény házba.), de ez sajnos a végére ellaposodott, kicsit kipukkadt, mint maga Lali, a laszti. Túl sokmindent akart szerepeltetni a szerző, amik jó ötletek, de bennmaradt az igazi mondanivaló. Az eleje még jól indul, szépen alakulnak a történetek, a karakterek, de a végére egyre elnagyoltak és felületesek lesznek.
A kékpöttyes labda sem rossz karakter, de Fenyőanyó telitalálat – az ábrázolása (21.0.) is szépre sikeredett. A középtájt található történetek tetszettek leginkább (Rókakisasszony ahol a szavak választékosak, dallamosak és jó hangulatot árasztanak, és az üzenetnek: „elsősorban legyél tiszta és ízléses” igen örültem – oly sok a bennünket körülvevő giccs manapság; Farkas koma királysága, – amelyben Fenyőanyó ráébreszti az erdőlakókat, vezető/vezér fontosságára és emlékezteti a vezért, mennyire nehéz az alattvalókat megtartani, megvilágítja az érintetteknek, hogy az uralkodást két pólusból lehet és kell szemlélni. A Ki a mérges? az állandóan dohogó, morgolódó, elégedetlenkedő embereket veszi nagyító alá. A viszályt és békét őrlő malmok azt sugallja, bármily szerepet mér ránk a sors, igyekezzünk azt becsülettel (és beletörődéssel) betölteni; A vakondkirály palotája nagyon szimpatikus volt, a vakondék vendégszeretete, amely nem tesz különbséget vendég és vendég közt – , példaértékű*; talán a legtanulságosabb A bánatos kígyó esete, melyben a tanulság az, hogy fogadd el magad annak, ami vagy, törődj bele, értsd meg, hogy mások elsőre/sokadszorra milyennek látnak, gondolnak stb. rólad.) de az ezt követőek már tartalmilag, szóhasználatilag is zuhannak színvonalban.
Happy and a vége, de jobban átgondolva Labda Lali igazi sikertörténetének lehettünk volna tanúi. Én túl gonosznak és erőszakosnak tartom az erőgép által tett labda kivégzést… :-(

„Mindenki tesz valami apró jót, és az együtt már komoly segítség.”

Sajnos, a rajzok egyáltalán nem tetszettek – színpompásak, van több kedves köztük, de túl cifrák, túl mozgalmasak, és vannak kivetnivalóim – pl. a lányok cipője, vagy az, hogy az állatok összekeverhetőek, vagy félrenézhetőek. Pl. a olykor a vakondnak is meg a fókának is az arca a patkányéra emlékeztet…

*szöcskeleves, kígyófarok cserebogármártással, egérfarok szivar, csigaházból készült bioágy, szentjánosbogár-lámpás – mely utóbbi kettőn igen elgondolkodtam, van benne fantázia…
** az is halál, hogy Csiga bátyó regényt szándékozik írni a rovarok kalandos életéről…

Gyárfás Endre: Kívánságtarisznya - Mit kérnek pártfogóiktól az állatok?

 Nem egészen értem a szándékot…
Állatkertbe, ketrecekbe zárt állatok vajon mit kérhetnek pártfogóiktól??
A versek nagyon botladoztak, szinte rímtelenek, ("Esdekel az elefánt/Kérek mobiltelefont!") kevéssé érthető a mondanivaló.
Legalább megmosolyogtathatnának, de nem igazán.
A versek közül csak a 15. a Sasról szóló tetszett.
(esetleg a 3. a teve, 9. orrszarvú és a 10. a kócsagos.)
A rajzok közül szinte csak a madaras (kócsag, pelikán, bagoly, papagáj) rajzok tetszettek, és az oroszlán.
Ezek kisgyerekeknek való mondókaszerű versikék, amiket a szülő vagy óvónénik felolvasnak a gyerekeknek, esetleg megtanítanak – javasolnám a könnyebb felolvasás és tanulhatóság végett a ritmusra és a rímekre jobban odafigyelni.
Az illusztrátor, a korosztályhoz megfelelő, egyszerű, viszonylag nagyobb részletekből felépülő rajzokat készített, amiket a kisgyerek másolással akár vízfestékkel is lerajzolhat, de még színes papírból, kartonból is kivághat.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Radnóti Blanka: Borisz, a szuperhős (Borisz 2.)

 Ismét két alaptörténet egy igazán kedves, szívhezszóló nézésű, a kősziklát is megolvasztó cukiságú kiskutyival, Borisszal. Azért írom, hogy alaptörténet, mert az elsőben, aBorisz a szuperhős címűben megtudhatjuk, mik a kutyáink legbensőbb vágyai. Mi az, amik megvalósításától megvalósulásától egy kutya Szupermennek érezheti magát. Kedves történet, kutyatulajoknak kötelező, a kedvenceink vágyainak megfejtéséhez alapút. Számomra a legkedvesebb vágy az, hogy tudjanak emberül beszélni, SPOILER.

Borisz a parkban a kutyák sokféleségét tárja elénk, melynek, úgy néz ki, legalkalmasabb helyszíne a park, ahová minden kedvencet a gazdik elsősorban sétálni hoznak. Borisz elmeséli nekünk embereknek ill. embergyerekeknek, hogy bár sokfélének látszanak, mégis, ahogyan a négy láb és egy pár fül jelenti a közös tulajdonságot a sok különbözőség mellett, a kutyáknak is lehetnek olyan szórakozási lehetőségei, amelyek közös élményeket jelentő dolgok, amelyek összekötik őket, különbözőségeik ellenére.

Ajánlom kisovisoknak, kezdő, olvasni éppen megtanult gyerekeknek. És olyan kisgyerekeknek, akik állandóan rágják a szüleik fülét kutyusért. Tudom, nem kárpótolja az igazit, de aranyosságával ellesznek addig, amíg talán megértik, hogy a kutyatartás komoly felelősség, némi áldozat és nagy rendszerességet jelent ill. igényel.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához. 

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Amennyire felkavarodott a gyomrom az elején, – bármilyen hihetetlen – annyira vágytam az olvasását az ellenérzéseim leküzdése után. Alig vártam, hogy vége legyen a napi munkámnak, felülhessek a buszra, és folytathassam –érdekelt Lui és a két srác, Ama és Siba története.
Nem a világom a pirszingek és a tetoválásoké, de a könyv kapcsán kezdett nagyon érdekelni, miközben sok kérdést felvetett bennem a főszereplők élete. A legutóbbi olvasmányaim közül erre a könyvre emlékeztetett: https://moly.hu/konyvek/ray-loriga-egbol-pottyantak
Folyton azon rágódtam, hogy mennyire végtelenül magányosak ezek a fiatalok. Egyedül vannak, üres lakásokban, üres műteremben, üres hűtő előtt… Hol van a családjuk? Kivel beszélnek telefonon? Kikkel törődnek? Tanácsot sosem kérnek? Szinte a könyv végéig a főhősökről semmit nem lehetett tudni – se a családról, hogy kik a szüleik, se az életkoruktól, a szereplőkről is alig – a legtöbbet a munkájukról, felületes hétköznapjaikról, érzelmeikről is nagyon keveset. Inkább a Carpe diem– felfogásban leélt napjaiknak, történéseiknek lehettünk tanúi. Megdöbbentett, hogy jóformán még a nevét sem tudták egymásnak, a hozzátartozóikról pedig semmit. Hogyan élik a mindennapjaikat ezek az emberek? Kielégíti őket a felületes, többnyire egyformán csordogáló vagy elsuhanó hétköznapok? Jól érezhetik magukat a bőrükben? Anyagi és kézzelfogható javaik vannak, tárgyak veszik körül őket – de ami körülveszi őket, az kong az ürességtől… Még a tatto üzlet is – annak tele kellene lenni élettel! Művészettel, alkotókedvvel, leleménnyel, ötletekkel, képekkel, falon lévő fotókkal, festményekkel, reprókkal, referenciákkal, albumokkal. Akad, akad, nem teljesen üres. Emberek jelenlétének nem is vagyunk tanúi. Siba be is fejezi ott az alkotómunkáját, pedig nem tehetségtelen! Bár az is felmerült bennem, hogy a Lui hátára felvarrt kirin – elkészültét követően talán az ő művészi értelemben vett élete ezzel kiteljesedett.
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://s206.photobucket.com/user/RaleOrtanoSukaran/medi…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://www.deviantart.com/tag/kirin?offset=4
Érzésem szerint Siba szeretett volna továbblépni a magánéleti „szférákba”, Luival közös életet élni, és ebből is származott Ama tragédiája.
Nincs a könyvben feketén-fehéren, de SPOILER Ama halálával kapcsolatban rossz vele kapcsolatban a megérzésem – és azt is bevallom, hogy minden szélsősége ellenére valahogy ő a könyvbeli szereplők közül a kedvencem. Ha lehet ilyet választani – meglehet nem is kell, de valahogy az ő személyiségét éreztem a legtudatosabbnak, és a legkevésbé azt, hogy a mindennapi véletlenek alakítják a sorsát.
Úgy éreztem, a regényben senki sem az, aki valójában. Amában éreztem gyengéd, bensőséges érzelmeket, de ő azokat valószínűleg el akarta palástolni agyonvarrott, tarajos punk külseje mögé. Siba szadista viselkedésével palástolta meglévő gyengéd érzéseit, Lui pedig nihilizmusával palástolta, hogy feleslegesnek érzi saját magát.
A könyv olvasásának elején nem gondoltam, hogy leírom: ez egy jó könyv, és érdemesnek tartom ezt egy könyvklub keretében megbeszélni, megvitatni.

A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.

„Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.” (46.old.)

„Vajon mit érzek majd, ha kész lesz a tetoválás, és kész lesz a kígyónyelv? Azon agyaltam, hogy ha így átváltoztatom magam, az azt jelenti-e, hogy nyíltan szembeszállok isten akaratával, vagy csak egyszerűen önző vagyok. Egész eddigi életemben nem volt semmim, nem törődtem senkivel, és nem is igazán gyűlöltem senkit. Ebben a pillanatban valahogy úgy éreztem, hogy a jövőmnek, a tetoválásnak és a kígyónyelvnek sincs semmi értelme.” 78. oldal

„érzem a fel-feltörő vágyat, hogy válaszoljak, de ezt a vágyat mindig elnyomja önmagam utálata. Akárhogy is, nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. Mielőtt Amával találkoztam, nem csináltam különösebb problémát abból, hogy eladjam a testem, ha úgy hozta a szükség. Most már semmi másra nem vagyok képes, csak aludni meg inni.” (82.old.)

„Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.” (83.old.)

„A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.” (91.old)

                                    __
35-36. old. Szeretném, ha vki segítene és elmagyarázná, mi ill. milyenek a hanafudakártyák (Lóhere és Őszi falevelek) és a kirin? „egy szent állat. Friss füvet nem tapos, élő dolgot nem eszik. Ő az állatok istene. (…) Kínában azt tartják, a kirinnek van egy szarva, amit hús takar.”

Hanafuda kártyák: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanafuda
ebben a felosztásban nem találom a két, könyvben megemlített lapot – valószínűleg fordítói tévedés, vagy tájékozatlanság vagy többféleképpen is nevezhetőek a lapok???

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi nagytesó lesz (Kicsi Mimi 2.)

 Ez a kötet is aranyos, stílusban (gondoskodás, családi összetartozás, biztonság) és külsőben (rajzok, színek, kedves állatábrázolások) is követte az elsőt. Ez jó, mert a gyerek, aki az elsőt megszerette, így rátalál és felismeri a következőt is – és kérni fogja a könyvesboltban.
Gratulálok a szerzőnek, hogy szép gyerekkönyveket alkotott, Horváth Ildinek a kedves rajzokért, a Naphegynek pedig hogy összehozta őket és kiadta.
Ebben a kötetben mindkét történet a kórház körül forog, az elsőben Miminek a füle fáj, a másodikban pedig kistestvére érkezik. Aranyos mindkét mese, mert az első helyzet szinte valahány családban előfordul, és megismerkedhetünk kissé a fülgyulladás során mi is történik velünk, milyen vizsgálatokat tesz a doktorbácsi. (Azt viszont nem értettem, miért éppen szarvas vagy őz (?) a fülész?) A másik mesében Mimit kissé megviseli, hogy nem ő van a figyelem központjában, hanem a pici pólyáscsomag, Bori körül forog a világ. Ezt a problémát érti meg és kezeli jól a nyuszicsalád.
Nagyon tetszett a nagybácsira rótt "pót"papaszerep.
Változatlanul tetszenek a rajzok, most a falon lévő képekre és a különféle apró madarakra is figyelmes lettem.
Klassz ajándék kistestvér érkezésekor.
Olvasni-tanuló nagytesónak ebből mesélni, felolvasni kötelező… :-)

Radnóti Blanka: Borisz bemutatkozik (Borisz 1.)

 Kis cuki kutyakölyök, nem lehet nem szeretni!
Ehhez jócskán hozzátesznek a kedves, vidám rajzok. Kicsit emlékeztetnek a 80-as években lapozgatott gyerekkönyvekhez.
Felolvasásra óvódáskorig ajánlom, de a rövid, pár mondatos laponkénti szövegezésnek köszönhetően az olvasni tanuló, vagy éppen olvasni megtanuló kezdőmolygyerekek kezébe feltétlenül behelyezném! Szerencsés olvasási sikereket okozna olvasójának kezdetben…
A két történet kedves, a kutyaéletből vett megélt momentumok…. az elsőben a kiskutya magányos életét megnehezítő fenyegetésekről van szó; nekem a második a kedvesebb, amikor majdnem el kellett hinnem, hogy na, akkor mégiscsak van vegetáriánus kutyus?

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a Kökény ovi (Kicsi Mimi 1.) 

Ez kellemes meglepetés volt számomra, a Holden Rose kötettel ellentétben itt viszont igen sajnálom, hogy a Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) díjához összeállított végleges lista felállításának határidejéig nem tudtam elolvasni – talán kisebb gyerekeknek választható könyvként esélyes befutó alternatíva lehetett volna.
Kicsi Mimi nagyon aranyos és kedves nyuszi – a gyerekek is biztos kedvelni fogják – ebben segítenek Horváth Ildi színes, bájos, egyszerű, nem zsúfolt, aranyos rajzai. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor azt mondanám: „Cuki!”
Horváth Ildi az egyik kedvenc illusztrátorom, szívesen olvasok általa illusztrált gyerekkönyveket. Nagyon kedves állatfigurákat tud rajzolni, engem nem zavartak a gülüszemek. Jó érzés volt látni a szívmintával faragott széken ülő nyúlgyerekét szeretettel átölelő nyúlmamit, vagy olvasni arról, hogy egy állatkölyök is hasonló féktelen boldogsággal tud örülni egy nagyobb üregnek, vagy arról, hogy költözéskor elbúcsúztak Mimi falfirkáitól, melytől kénytelenek voltak megválni. Milyen szomorú és elhagyatott tud lenni az ember nyula (pl. a borítón és milyen boldog szüleivel egy ágyban, vagy túrázás előtt együtt nevet a nyúlcsalád)…Az első mese, a Kicsi Mimi és a nagy költözés az otthonváltással kapcsolatos eseményeket meséli el – szellemesek a lakásukra jelentkező állatok.
Kicsi Mimi óvodába megy-ben található varázslatot mi is alkalmaztuk gyerekkoromban, de mi hímes tojást dekoráltunk ilyen technikával papírra – gyertyával kirajzoltuk a mintát, majd lefestettük piros vízfestékkel, majd az első ovis napokról olvashattunk. Meglepett, hogy medve az óvónéni és az is, hogy milyen jelet választott Mimi. Igazából a barátságkötés momentumának örültem, remélem, mindenki talál magának ebben az életnek egy egyáltalán nem könnyű időszakában egy „vicces nyúlfiút”, aki barátként megkönnyíti ezt az életszakaszt.
Ebben a könyvben is zavartak a rendezetlen ill. eltérő betűtípussal és eltérő színnel szedett mondatok, nem értettem igazából a miértjét.
De a könyv összességében tetszett.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Úgy érzem, meg ismernem jobban Tamás Zsuzsa szerzői munkásságát, így hát várólistára is tettem egyből a Mesék a Teljességhez és a Mit tud a kert c. kötetet – ez utóbbi is ugyanazt a szerzőt Tamás Zsuzsát takarja?

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér

Palásthy Ágnes nagy előnye, hogy könnyeden, viccesen és humorosan ír. Kedvelője lettem írásainak. Ez a kötet is tetszett, bár ezek inkább állattörténetek, vidám mesék, és sajnos kevesebb környezettel kapcsolatos, szinte véletlenül elrejtett ismeretközlést találtam, mint amennyit az első kötetben. Igaz, Karesznak köszönhetően tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy keresztcsőrű madár…https://hu.wikipedia.org/wiki/Keresztcs%C5%91r%C5%B1
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-loxcur
Aranyos gesztus Mókus Rézitől, hogy segít neki kihúzni a telet, odút és élelmet ajánl neki.
Jól szórakoztam a kicsi denevér kölyök, Zazi történetén – aranyos, ahogyan a mosómedvével közösen mosnak ki egy terítőt. Nem tudtam, hogy a denevérek kedvenc eledele a málna. A számomra legkedvesebb történet a Kopogd le a fán, amelyben a harkályok megoldják zenekargondjukat. A Róka Berci sportsérülése mesében tényleg megmutatkozik, hogy itt mindenki békességben jól megfér egymással, hiszen együtt focizik nyúl és róka… ez folytatódik a következőben, A két civakodó mosómedve-ben, ahol a pók készségesen segít egy hirtelen kialakult problémát megoldani. Antonio, a kaméleon a mimikrivel ismerteti meg az olvasókat és azt is megtudhatjuk, hogy a sikló nem mindig rossz szándékkal közeledik tojások felé – főleg, ha azok a tojások a sajátjai…
Karola néni a Peti, a kis rozsdafarkú c. történetben igazi „tanár-edző” – kizárólag az ő érdeme, ha Petiből olimpiai bajnok lesz ágon futásban.
A kötet végén található Karácsonyi történet az állatok egymás iránti szeretetéről, ajándékozási terveikről, készülődésükről, meglepni a másikat kedvességből tanúskodik.
Szívesen olvastam, megkedveltem ezeket a történeteteket.

Nem tudom, vajon örömet okozom-e az írónőnek, ha elárulom, azt hallottam a könyvtárunkban, hogy még beszereznek a könyveiből plusz példányokat, mert olvasási vetélkedőt terveznek az Elrabolták a siklót és A tekergő bőregér könyveire támaszkodva. Remélem, sikerül is nekik megvalósítaniuk.

Szőnyi Gergely illusztrációi nem a legszebbek, de kedvesek és viccesek – a végre ezeket is megkedveltem.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

M. Kácsor Zoltán: Szemétkedő Szemétszedő (Garázs bagázs 6.)

Kétségkívül manapság majd'mindenki közlekedési, szállítási eszközökről, munkagépekről ír – divatba jött, gondolom, mert van rá kereslet. És ha van rá kereslet, mért ne próbálkozzanak mások is? Nem lenne ezzel baj, mert igény az lenne, amíg kicsi gyerekek, fiúk vannak, de az igény a szülők felől érkező igényes szövegigény…
Tartalmilag nem ítélem el, 3-4 éveseknek, ovisoknak tartogat újdonságokat, erkölcsi tanulságokat, követendő és nem követendő példákat/mintákat – a Garázs bagázs 5. részénél,A világ legerősebb buldózere-nél mindenképpen jobb, és a címéhez hű – a szemeteskocsitényleg szemétkedik. (szerintem ez egy hibás jellempárosítás a szerző részéről: egy olyan időszakot élünk, amikor a szemetes- és kukáskocsik a munkagépek közt is igen népszerűek a gyerekek körében, így én mindenképpen hibának tartom, hogy a gyerekek közt általában egy pozitív kocsit ruházott fel negatív tulajdonsággal).
A könyvet nem tart sokáig elolvasni, de azalatt totál elegem lett és az agyamra ment a szemeteskocsi az álnokságaival. Ennyit összeszedni a rosszaságokból! Vajon a célközönség ismer ennyit?
A Garázs bagázs sorozat ezen részét jobbnak értékelem a korábban értékelt buldózeresnél, mert ott kiközösítésről volt szó, és én azt nem szeretem semmilyen körben, itt viszont mások szívatásáról, húzásáról – elnézést a kifejezésért – amit én nem tekintek valójában erkölcsös és példamutató magatartásnak.
A probléma megoldása poénos, és kifejezetten örültem, hogy női fifika áll a háttérben, de a végén a csattanó sajnos csapnivaló…
„csokitorta” – hervasztó!
Továbbra is agyamra menő a Taknyos Traktor elnevezés, és a munkagépek megtévesztő fejfedői… :-(
Szigeti András illusztrációit még mindig nem értem, ebben részben is zavaróak az aránytalanságok – nem tudom a gépek esetében eldönteni, hogy játékok, vagy igaziak: kinti ábrák esetében nagy gépeknek tűnnek, de a fészerben bent pl. már játékoknak…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Szele Ágnes (szerk.):  Kinőttelek – Versek kamaszoknak

Aranyos összeállítás, de más, mint amit vártam.
Más, de nem veszít értékéből. Csak én kortársabbra számítottam.
Mivel ezt a könyvet a borító és a cím miatt választottam, nem néztem a tartalomra, és nem is gondoltam, hogy Petőfi, Kosztolányi, Arany, József Attila költőktől is verset találok benne.
Kellemes meglepetés és talán az egyik legjobb vers Tóth Árpád: A holdkóros apród történetehttp://moly.hu/idezetek/658713 , Faludy György: Macska és rigó és (főleg így foci EB-idején még aktuális is Romhányi József: Focimeccs http://moly.hu/idezetek/657420
Kevés kortárs verset kaptam, de Varró Dani Limerickjeinek nagyon megörültem, és újdonságként szívesen olvastam nyelvtörőket, tanárcsúfolókat.

Palotai Boris: Ki ismer engem?

Kellemes meglepetés számomra Palotai Boris írónő felfedezése.
Persze három könyv elolvasása nem jelenti az igazi megismerést, de elindultam egyfajta úton, ami számomra igen kellemes, mély, lélekbemarkoló érzéseket nyújtott olvasás közben.
@vigili Palotai Boris kihívása keretében három könyvet olvastam: egy Csíkos sorozatból való ifjú házasokról szólót, a Viharos mennyországot, de ez nem nyerte el igazán a tetszésemet, bár az ifjúkori házaséleti botladozásokat jól fel lehetett ismerni – nekem nem jött vhogy össze a tolmácslány céltudatossága a maga naivitásával..
A Zöld dió már jobban tetszett, és megalapozott abban a megérzésemben, hogy ismét egy olvasásra érdemes írónőt találtam.
Ez a könyv, a Ki ismer engem? pedig meg is erősített ebben a hitemben.
Ebben a könyvben novellákat olvashattam, nagyon sok újraolvasásra érdemes. Három részbe tagolta a szerző (vagy a kiadó) a kötet tartalmát: Ki ismer engem?, Esendő nagymama vagyok és Emlékek rendetlen fiókomból
A Ki ismer engem? részben található a legtöbb és legkülönfélébb témájú és színvonalú novella. Nők helyzete, bizarr, szomorú, kiszolgáltatott családi viszonyok; szívet facsaró történetek egytől egyig, ahol a magány, az egyedüllét mindennapos tragédiája, amely bármelyik évünkben járunk, fenyeget bennünket és váratlanul nehezedhet a vállunkra – jelenik meg nyomasztóan. Szinte valamennyi valamely okból meghatott, megérintett. Ha ki kellene emelni párat, akkor Magdi, A gyűrű, Rozi, Egyedül; a Ki ismer engem?pedig az idős írói feleslegesség- és hiábavalóság érzését adja át nagyon fájdalmasan és plasztikusan.
Valószínű, hogy már ez a rész is elég lett volna egy kötethez, de jó, hogy a másik két rész írásai is helyet kaptak. A második nélkül családhoz kötődő magánéleti érzésekkel, míg az utolsó nélkül barátokhoz kötődő magánéleti érzésekkel lettünk volna szegényebbek.
Az Esendő nagymama vagyok részben tanúi lehetünk annak, hogy egy írónő is nagymama szerepben olyan unokaproblémákkal kerül szembe, mint az én nagymamám velem, vagy az én anyukám az én gyerekeimmel szemben. Kedves írásnak tartom az Anyai tekintélyt és a Kristóf címűt. Az Emlékek rendetlen fiókombólolvasása közben megállapítottam, hogy ha nekem egy ilyen emlékem lenne, benne ennyi híres emberrel már elégedett is lennék. A Mi, kassaiak olvasásakor büszke voltam nagyon, és szinte Palotai Borisként éltem meg a leírtakat, akárcsak az Első szerelmeim írását.
Úgy emlékszem, sosem voltam még Kassán, de most elvágyakoztam oda.
„Azon töprengtünk, mi az a titokzatos vonzás, ami Kassához fűz. Miért lopózik álmainkba? Miért jelenti az otthont? Kassa nem földrajzi hely, hanem élménykör. (…) Kassa világnézet.” (267.)

@vigili Palotai Boris kihívásához

Tudna valaki abban segíteni, mi az a Margit-pogácsa? Esetleg azt is, hogyan lehetne elkészíteni?
Köszi!
(174.old)

85.old. trümó fiók: A francia 'trumeau' szóból állandósult és olyan alacsony bútort jelent, ami egymás mellett lévő ablakok közé helyezhető az ottani falfelület díszes kihasználására szolgált. Lehet rajta nagytükör, mosdótál, újabb polcos állvány.
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/2014/02/21/s-mize…
A „trümó”, a fiókos-ajtós kisszekrény, melynek természetes megszólítása „kaszni” volt adott időben
91.old. Sevró cipő: A sevró bőr gida bőréből készül kombinált, esetleg krómos cserzésű eljárással. Finom barkájú, egyenletes vastagságú, simulékony, fényes felületű felsőbőr. Rugalmassága, hajlékonysága és szép tiszta barkája miatt egyike a legjobb felsőrész bőröknek. Ha krómcserzéssel készítik a sevró bőrt, a barkájának megkímélése miatt rendszerint kétfürdős krómcserzést alkalmaznak. A sevró bőr teltebb fogásának elérése céljából gyakran gambir utáncserzést alkalmaznak a krómcserzés után.
Forrás: http://www.cipeszmester.hu/cipesz-tudastar/sevro-borok
262. old. angróban árul krumplicukrot – nagyban

Tetszett az a szó, hogy kabalakombiné (189. old) és az is, hogy érzelmi óceán(205.old)

Bartos Erika: Bogyó és Babóca a levegőben (Bogyó és Babóca)

Sajnos csak az egyik történet tetszett – a papírsárkányosdi jó ötlet, és aranyos, ahogy felvonultatja a rovarbarátokat a szerző – ezzel meg is ismertet jó párat azokkal, akik nem rendszeres olvasói, mint pl. én.
Azon kívül, hogy talán már nem keverem többé, hogy a csigafiú Bogyó, a katicalány meg Babóca, megtanulhattam, hogy Döme – krumplibogár, Ugri szöcskelány, a lepkét Pihének hívják, a legkedvesebb nevű pedig egy méhecske: Baltazár, a neve. A történet végére a rovarbarátok a papírsárkánynak köszönhetően a fák tetején kötöttek ki – akik között csupán a csigának okozott gondot a földreszállás – ezt oldotta meg szemfülesen Vendel, a szarvasbogár és Szellő, a szitakőtő. Ez egy aranyos történet volt, ahol a barátok mindegyike – kitűnt – segítőkész; nem úgy mint a másik történet – a boszorkányosdi egy igazi ijesztgetős történet a javából. Bogyónak és Babócának először magukat sikerül jól beijeszteni, majd szépen ők is ráfáznak, mert farkast emlegettek – és megjelent .
Nem tetszett, hogy a mezőgyerekei egymás ellen viszontijesztgettek, de a gyerekek tényleg ilyenek. Jó heccnek tűnik az ötletük, aztán meg bosszankodnak…majd rálicitálnak, melyik volt az elrettentőbb… Na, de ebből ill. ezekből tanulnak. És ki is békülnek – ezek a heccek és összezördülések ezért vannak.

Gurmai Beáta: Borka könyve

A könyv a témaválasztása, kedvessége és a rajzok miatt tetszett elsősorban.
Valójában amit kifogásolni tudnék, az a nyomtatás rendhagyó volta – számomra igen tankönyvszerűvé és -ízűvé változtatta ezt a képeskönyvet, amely valójában a család rejtélyes, kesze-kusza, sokszor a felnőttek számára is bonyolult összefüggéseket kínáló, sokszor értelmezés szintjén maradó alá-és fölérendelt viszonyokat kíséreli meg elmagyarázni a (kis)gyerekeknek. A tipográfia kuszasága miatt sokáig elbizonytalanított, hogy inkább jó érzés-e olvasni vagy nem?
A sötétbordó színnel szedett kérdések bevallom a könyv egésze során zavartak, és úgy gondolom, nem szükségesek, mert a fejezetek tartalma automatikusan szolgáltatja a témát a szülőkkel való beszélgetéshez, ahol minden bizonnyal a könyvben feltett kérdések (Neked mi a neved? Van-e beceneved? Milyen keresztnevek tetszenek? Van-e testvéred? Ha nincs, szeretnél-e? Hogyan fogod hívni a gyerekeidet, ha lesz? Szoktál-e segíteni a szüleidnek, nagyszüleidnek? Melyik a te kedvenc családi történeted? Milyen családot szeretnél? Milyen lesz a menyasszonyi ruhád? stb.) elhangzanak – ebből a szempontból, még ha beszélgetős könyvnek is szánta a szerző, akkor is feleslegesnek tartottam így összeszedni.
A másik, ami zavart a sötétkék alapon fehér betűkkel írott „Tudod-e…” részek – nem tartalmilag zavartak, nagyon sok érdekességet közvetítettek, de szemnek nem volt kellemes ilyen formában a látvány – egy újabb kiadás alkalmával javasolnám ezt a fajta szerkesztési módot/formát újragondolni és szem-ill. olvasóbarátabbá tenni.
Úgy érzem, maga a könyv kicsit hiánypótló is, mert bár létezik Janikovszky Éva bonyolult rokoni kapcsolatokat megsárgult fényképeken keresztül elmagyarázó könyve az Akár hiszed, akár nem, ez a könyv más megközelítésben veszi vizsgálat és mondhatni felvilágosítás alá a témát, és kibővíti még egy kicsit a nevek, az illem, a tervek, ill. az érzelmek világából vett információkkal. Ugyanakkor picit a nagyszülők, a családi legendáriumok, és Borka ruhácskájának köszönhetően vissza is repít a múltba.
A könyv végére kerek egésszé vált a törekvés és a történet, a zárás nehéz és kényesen intim volta miatt (Borka és a veszekedő szülők) feladta a szerzőnek a leckét, amelyet úgy érzem sikeresen megoldott: „A jó és a rossz történetek is hozzátartoznak az életünkhöz.Nálunk is előfordult, és ma is előfordul, hogy a családtagok összevesznek. A lényeg, hogy a végén megpróbálják megjavítani, ami elromlott. (…) Egy ideje figyelni kezdtem, hogy körülöttem hogyan javítják meg a dolgokat mások, vagy én hogyan tudom megjavítani azokat. (…) vannak már saját ötleteim is, amiket kipróbáltam, és a legtöbbször működnek! (…) Egy néma ölelés mindig jól jöhet.”

A könyvet díszítő és mondhatni az információkat kiegészítő illusztrációk nagyon kedvesek,Megyeri Annamária munkái. (az apuka, az anyuka, a nagyszülők és Borka alakjai a családi összetartozást, szeretetet, gondoskodást egyértelműen közvetítik, és ezt kísérik a rokoni ágakat is megértetni szándékozó, népművészeti motívumokat idéző, elágazó farajzok)

A könyvet kiegészítő rajzfilmek megtekintését is melegen ajánlom!
https://www.youtube.com/watch?v=JdJ3WiNGmDw
BORKA AND THE MAGIC DRESS 2 – The Siblings – trailer
https://www.youtube.com/watch?v=IZWs6EIQJj8&feature…
BORKA AND THE MAGIC DRESS – THE QUARRELING PARENTS – EN SUBTITLE
www.borkavilaga.com

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

P.S.: Aki a könyv elolvasása ill. tanulmányozása mellett dönt, hasonló tartalma végett ajánlom olvasásra, ágrajz tanulmányozásra Bartos Erika: Együtt lenni jó! c. könyvét is – nem fogtok csalódni!
http://moly.hu/konyvek/bartos-erika-egyutt-lenni-jo

Kubritzki Tímea: A Kerekerdő meséi - Kezdődik a kaland

Ez az egy csillag is valójában az enyém, hogy hősiesen végigküszködtem magam ezen a könyvön… Ha nincs a Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívás, bizony, eszembe sem jut, hogy elolvassam…
Reméltem, hogy egy környezetettudatosságra, óvd a környezetedet felelősségére okító, nevelő könyvet és olvasnivalót kapok, melyet ajánlhatok az ovinkban, ami zöldvóvoda… – de nem fogom!
Nagyon gyerekes, nagyon egyszerű, nagyon dedósoknak magyarázós könyv…
Ami egyenesen kellemetlenné tette az olvasást az a szövegezés, nem tudtam, hogy mesét kell-e olvasnom, vagy verses mese-e ez? Meghökkentett, hogy nem tudom eldönteni, jól össze is zavart… és egyenesen idegesített… :-(
De leginkább a sok véletlenül, tudatlanságból, tájékozatlanságból fakadó esetlen, szerencsétlen helyzet zavart…
(említi, hogy környezettudatos nevelés a szándék, de az első mese után ezt nem lehet megtalálni, színeket tojásfestős történettel ismertet (A húsvéti nyuszi titka), ami nem is lenne rossz, de a szövegben is színekkel szedett betűkkel mutat rá – nem igazán értem, miért, hiszen az ovisok még nem olvasnak…, ami a biztosítékomat kiverte a Fürdőzés a tónál című történet, amikor amikor a mókust és a bundásállatokat bekenték naptejjel…
értem a szándékot, de ha környezettudatos nevelés is áll a célpontban, nem ez a módja a napsugárzástól való leégés elleni védelem fontosságának tudatosításában – az igaz, hogy mese, de igyekeztem volna a valóságra törekedni és vagy naptejjel bekenhető állatokat választani példaként, de hát már ez is hajmeresztő, vagy kerülni a téma konkretizálását; fura volt a torkos mackónál, hogy megpakolta a hasát, és az „Én leszek a fogó, de ki lesz az elkapó?” szóhasználat is, vagy az is, hogy kecskebácsi a tejbőrét hozta a vásárba…azt a figyelmetlenséget pedig meg már csak megemlítem, hogy az Őszi vásár-ba mókusék makkot, mogyorót, friss diót hoztak, a vadkanfiúk viszont makkot kértek tőlük dióért cserébe …
Sajnálom a könyvre elvesztegetett időt, mert inkább olvashattam volna pl. A keleti szélrózsa meséit… a Kerekerdő meséit viszont nem tudom jó szívvel ajánlani, még ovisoknak sem.

A rajzok sem tetszettek, egyáltalán. Inkább választhatott volna az ovis gyerekek rajzaiból illusztrációt a szerző.

(Na, viszont annyit megtudtam, hogy a snecihttp://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Sneci
– nem más, mint a küsz – így most már helyre került a küszvágó csér madárnév is)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.