Marék Veronika: A kék kerítés
Nagyon örültem végül, hogy gyerekkorom kedves Kisdobobostörténeteit kaphattam kézhez, új köntösben. Igazából pont ezzel van bajom, az új köntössel. Nagyon sajnálom, hogy Coffi, Pocak és Paprika elvesztette egykori, nekik sikereket és népszerűséget, közkedveltséget (nekünk néhány perces szórakozást) hozó munkáját és „munkanélkülivé vált”. Olyan sok gyereknek okoztak sokszor és rendszeresen örömet! Igazából tényleg nagyon nem értem, hogy Coffi helyett mért jobb a Réka, Paprika helyett a Bence és Pocak helyett pedig Körmi???
Szívesen olvastam ezeket a sokszínű és színvonalú, változatos témában, a gyerekek hétköznapjaiból, élményeiből keletkezett történeteket, melyek képregénnyé álltak össze.
Gondolom a helykorlátozás végett akad köztük hirtelen befejezett, vagy épp egy kocka híján befejezetlen történet, de a többsége jószívű, baráti, amolyan segíteni másokon történet. Ezekből a helyzetekből, mivel a gyerekek hétköznapjaiból kiragadott minihelyzetek, a mai gyerekek is okulhatnak, tanulhatnak.
A Kék Kerítés csak a hátteret adja – kiemeli a három barát történeteit és a többi gyerek elé tárja. (Párat ragadnék ki, ami most megfogott, ilyen pl. a Lány gördeszkával, a Lufikirály, Xuxu, az Űrváros, Réka és az esküvő, Körmi költözködik, Bolhapiac, Az óriáskép), de meglehet, hogy egy hónap múlva másik öt lenne a választottam
Jó kis könyv, első-másodikos-harmadikos (esetleg negyedikes), ill. képregényszerető gyerekek kezébe feltétlenül beleadnám! És a három gyerek baráti kapcsolata is példaértékű. Jó ilyen barátságoknak tanúi lenni. Akiknek megvan a barátság a saját életében azért jó, mert pl. összehasonlíthatja, ötleteket kaphat, akiknek pedig hiányzik az életéből, azoknak meg talán némileg pótolhatják ezek a minitörténetek ezt a sajnálatos hiányt.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: