Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész (Ringató-mesék 1.
Tündéri könyv!
Nagyon kedves, aranyos – Borsi, a tacskólány nagyon édes, ahogyan zenerajongó partnerként beszélget a gazdijával.
Azt mondom, hogy ez lehetne egy olyan alapkönyv, amit minden óvodában, (minden csoportban kettőt: egyet kézbe véve lapozgatva nézegetni a gyerekeknek és egyet az óvónőnek mesélésre) alsós osztálykönyvtárban kötelező tartozéknak írnék elő.
Nagyon fontos a gyerekek zene felé való orientálása, mert a zene szeretete, ismerete és értékének ismerete a későbbiekben csak hasznára lehet a gyerekeknek.
Minden részlete visszarepített a gyerekkoromba: nekünk is volt egy Vackor nevű tündéri tacskófiúnk, akinek szintén lebegtette a szellő/szél a fényes fekete, gyönyörűen (mintha olló vágta volna) formált füleit; és a Cimbora műsoraihoz, és Sebő Ferenchez – akit rajongva néztem és hallgattam, a falusi ünnepségekhez, ahol mindig fellépett a helyi citerazenekar, (megjegyzem, csodálatosan szól a citera) Mandel Róberthez, és általa készített hangszerekhez – hányszor kivettem a könyvét a könyvtárból és hittem azt, hogy én is készíthetek majd vmilyen hangszert vagy affélét!), visszavitt a legutóbbi Sebestyén Márta koncerthez, ahol hallhattam tilinkót, és a táncházhoz, ahol sajnos, csak nagy ritkán fordultam meg…
Szóval őszintén és szívből gratulálok Gáll Viktória Emesének, mert felemelt a porból egy rég elvesztett értéket. Remélem, felvette és sosem hagyja újra leesni, vagy ami még rosszabb – örökre elveszni.
A rajzok is igen szépek – általában nagyon kedvelem a vízfestéket gyerekkönyvekben – annyira közel visz az általuk is kedvelt rajzeszköz hozzájuk és kis világukhoz. Szert-Szabó
Dorottya munkáit figyelemmel fogom kísérni.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: