egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Leiner Laura: Ég ​veled (Iskolák versenye 1.)

Nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésemet a sorozat, és azzal együtt az iskolák közötti verseny további alakulása iránt – ami egyébként az évekkel ezelőtt országok közt játszódó Játék határok nélkül-re emlékeztet. 
Szerettem a szereplőket, örültem a többféle jellemábrázolásnak, mégha túlzott konfliktusokba nem is ütköztünk – a szerző vetített előre néhány későbbi, jellemütközésekből, etikai értékek összecsapásából adódó konfliktusok kibontakozásának lehetőségét. 
Kedvesek és szerethetők a szereplők: Kornél, Hanna, Lóri, Bernadett, talán a legnegatívabbnak is Mátét ha nevezhetjük. 
Kedveltem azt, ahogyan Hanna hidegfejjel áll neki a feladatoknak – és megoldja egészen egyszerű stratégiákkal – azt is le kell szögezni, nem tehetné ezt kiskori tapasztalatszerzései nélkül. Milyen jó is a korán megszerzett rutin, amikor elkezdünk egy-egy feladatot! 
Kedveltem Lóri kezdeti lazaságát, Bernadett komolyságát – a négy gyerek csapattá fejlődésének folyamatát. 
Kedveltem Kornél természetességét, az érzékenységét, ahogyan a helyzetek kezelésekor jelleme elénk tárul. 
Kedveltem, a tábor színes öltözékeit – a gyerekek sokszínűségét idézte. 
Kedveltem a feladatok közül az egyes csapatok tagjainak felismerését felmérő feladatot – amely még szembesítette is őket gyenge pontjaikkal. 
Kedveltem Hanna ragaszkodását családtagjaihoz és apa-lánya, nagyi-unoka közötti viszony közeliségét és mélységét.

Nagyon tetszett a könyv, az izgalmai ellenére kiegyensúlyozott, kiszámítható és szerethető – minden további nélkül éreztem is ezeket az olvasás során – de nem annyira szívott magába, mint Erdős Zsuzsanna: Vedd már észre! könyve. 
Mindkét könyvben a fiú-lány kettősének sorsa és az egyes karakterek érdekeltek a leginkább, míg az Erdős-könyvben az volt a lényeg, hogy fedezz már fel végre! és sokkal több, számomra is átérezhető humorral szembesültem, míg a Leiner-könyvben tetszett, hogy a két fiatal egymáshoz való viszonya olyan magától értetődő, olyan természetesen kifejlődő, mint akik már idők hosszú sora óta nemcsak várnak arra, hogy ez megtörténjen, hanem tudják is, hogy ez be fog következni, ettől érezhettem egyfajta kiegyensúlyozottságot a regényben. 
Az Erdős-könyv sajnos nem került a Merítés ifjúsági 2017-es toptizesébe, de Leiner könyve abszolút megérdemli, hogy ott van, örülök, hogy megelőlegeztem a bizalmamat (ez az első LL-könyv, amit olvastam) és komoly esélyt látok a közönség díjának elnyerésére.

Bíró Szabolcs: Elveszett ​csillagok -

Egy kalandos egri nyár

Ez egy nagyon kedves, izgalmas, kalandos, szerethető könyv – szerethető szereplőkkel és történettel. Rejtélyekkel teli történettel, kalandokkal, izgalmakkal tűzdelt nyári szünettel – egy valós helyszínen. 
Nagy előnye ez a könyvnek, magával ragadja az embert, ha a valós, mindennapjaink részét képező tárgyak, emlékművek, épületek, szobrok stb. új szerepben lépnek elénk: valamennyi egy lépcsőfok, egy állomás egy titkos feladvány megfejtéséhez vezethet. 
Azóta másként nézek Dobó szobrára a Dobó téren, vagy azon kapom magam, hogy már megint silabizálom a buszról nézelődve a Hatvani kapu téren található Vitéz Szakáts Antal szakasz vezetőnek emelt emlékművön az oroszlán alakját, és eszembe férkőzik az is, hogy hogymegtehettem volna ezt jó pár évvel ezelőtt gárdonyis-sapkában a szobor alatt álldogálva, egy sokadik „felesleges” ünnepség végét várva – akár még unalmamban is… stb. stb. 
A könyv több legyet üt(het) egy csapásra – de mindenképpen közel hozza az olvasóhoz Eger városát, annak műemlékeivel együtt, mert a feladványok megoldásával próbálkozva a könyv egy kisebbfajta városismertető funkciót is betölt. 
Akik ismerik a várost és nevezetességeit, azok leporolhatják régi ismereteiket, akik meg nem ismerik, a számos látnivalót felvonultató könyvből válogathatnak és utánaolvashatnak egy-egy látnivalónak saját érdeklődésüknek megfelelően. 
Várost megismerő csillagtúra, (amolyan ismerd meg szűkebb pátriádat-mozgalom-féle) – egy elveszettnek hitt Egri Csillag után. 
A gyerekeknek mindenképp izgalmassá tette ez a kalandozás a nyári szünetüket. 
A regény mindkét gyerek főhőse, Zalán Peti és Muhary Tünde kedves, pozitív szereplő, akik elkötelezettjei a kalandnak, a városnak – Tünde városhoz, Peti Gárdonyihoz fűződő szeretete összeköti és teszi eredményessé „játékukat”. 
Örültem, hogy a néhány alvilági szereplő kivételével a felnőtt főhősök (Kata, Tibi, Árpi bá', várigazgató) is pozitívak és a gyerekek teljes értékű partnerei. Ha kell támogatják, segítik, de ha kell részesei a kalandjuknak. 
Nagyon örülök a könyv létezésének – bár sokszor kissé Tourinformos érzésem támadt – de sebaj! –, a feladvány feltörése pedig kicsit a da Vinci-kód feltörésére emlékeztetett gyerekszinten – mégis tetszett. Annyi látnivalót megnevezett, hogy számomra is új feladatokat tűnök kitűzni – pl. megnézni a Vitkovics házat, vagy utánajárni, mi is az a Történelmi Tárház a Dobó u. 9-ben, vagy alaposabban megszemlélni a Dobó szobrot, vagy egyéb szobrokat a városban. 
A két gyerek kalandozása, a pár térképvázlat böngészése olykor könnyeket csalt a szemembe, mivel a 14 éves és még korábbi életszakaszaimat idézte első sorban – nem Gárdonyi regényét – amikor is két alkalommal vettem részt várost felfedező és városismereti versenyen és – amikor még csapatokba verődve, feladatsorokkal a hónunk alatt igyekeztünk felfedezni (akik először jártunk Egerben) a számunkra totál ismeretlen várost… 
Jó volt Egerben lenni könyvolvasós formában is, miközben nap mint nap, bizonyos időt ott – igaz más formában – de ott létezem… 
Úgy vélem, Bíró Szabolcs könyve egy jó kis városfelfelfedezős fiús-lányos kalandkönyv 3. 4. osztályos gyerekeknek, ami talán meghozhatja az olvasási kedvet, később az Egri csillagokhoz, és azzal együtt a kedvet Egerhez.

Varga Bálint: Zsé ​meg a haverok

Hasonlóan cuki és humoros, mint az Orsi és a tankok leszámítva az utóbbi történelmi komolyságát – míg Zsé, azaz Zsiga története végig megőrzi humoros gyökerét, mégha itt is találunk tragikomikus momentumokat. 
Kedves, aranyos, vicces (vagy siralmas) a szülők botladozásait nyomon követni mialatt beletanulnak a falusi lét rejtelmeibe és nehézségeibe, tőlük sokkal könnyebb dolga van Zsének, aki csont nélkül befogadja a kecskét, farigcsálja vég nélkül a fakardokat, tizenháromezer-kilencszázhét-tizenháromezer-nyolcszáztízre győzi le Artúrt buszralövésben, könnyedén fordítja Kaszás Ember szavait, hallgatja Giza néni okosságait a fűnyírásról, berzenkedés nélkül prézlizi a vágott csirke combjait, dobja a (TNT-)bombafejeseket a tóba, vagy akár bámulja Forma1 helyett Beton Béla traktorműsorát a nyugágyban fekve… hát igen, ezek kérem a falusi létforma egyes elemei, és még sok más, amit Zsé és a haverjai élveznek.. 
Nem tudom, még a Merítés pontomat, de az biztos, ha megadom az 1 pontot, az a Kekec c. rész miatt lesz – ezt élveztem, de nagyon …

Amúgy szerintem az egész könyv könnyen felejthető, de ami majdhogynem végérvényesen beleég az emlékezetedbe az Zsé panírozó alakja, papa gondterhelten laptopozó alakja, mama szikrázó szemmel, összeszorított szájjal palacsintát sütő alakja, miközben mondja: „Lakjál, jól fiam, rendesen, mert egy ideig nem eszel frissen vágott csirkét.” (Zsé: „Én addig ettem, amíg a hasam már piszkosul feszült, mert ha a mama egyszer azt mondja, hogy egy ideig nem lesz frissen vágott csirke, akkor nem is lesz.” ) 
És hát a Kaszás Ember felejthetetlen alakja úgy egészében, meg Giza néne fűtengerben lengedező alakja… egyszóval ez a könyv talán felejthető, de nem egykönnyen felejthető főhősökkel… 
Aranyos – elsősorban kalandvágyó kisfiúknak…(2-3-4. osztályosoknak). meg vidékre készülő értelmiségnek – bővítésre és átdolgozásra váró kézikönyv féle.

Ecsédi Orsolya: Cirrus ​a tűzfalon -

Egy rendbontó vírus kalandjai

Nagyon értékelem a történetbe rejtett jóságot, az arra való törekvést, másokat is arra bírni; a jó barátságokat, a jó családokat. 
Nem is kell ennél több egy sikeres, mindenki életét építő történethez. 
De sajnos, énhozzám nem ért el annyira, amennyire szerettem volna és vártam volna, hogy az enyém legyen – mert arra számítottam… 
És nem ért el hozzám annyira, amennyire a mai gyerekekhez elérhet, mert bár a számítógép a barátom, a vírusok nem – napi szinten használom, de mindig remélem, nem kell napi szinten vírusokkal küzdenem… 
Nagyon pozitív kivetítése ez a könyv a fentiekben leírt reményemnek – a jó, kedves és ártalmatlan „felhő-vírus-gyerek” – Cirrus, aki forradalmasíthatja a vírusok szerepét és módosíthatja állandó jelzőjüket… így nem a küzdelem, hanem vmi más lesz a későbbi velejárójuk. 
Mondjuk pl. PEACE – vagyis a világbéke…

(Állandóan John Lennon, a Wolksvagen kisbusz, a béke-jele, a montanai rockfesztivál, és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról járt az eszemben az olvasás alatt.)

Nagyon kedvesek Maya rajzai, és csak biztatni tudom a szerzőt, egykori zsűritársamat @Littlewood-ot, a jövőben megjelenő könyvei tartalmait és küldetését tekintve – feltétlenül jó iránynak tartom ezt a mostanit.

Pacskovszky Zsolt: Titkos ​mozi

Nagyon tetszett a könyv – összességében. 
Megjegyzem magamnak a szerző, Pacskovszky Zsolt nevét. szeretnék még tőle olvasni, akár saját írást, akár fordítást. 
Nagyon tetszett a stílusa, jó írói vénával rendelkezik és kiváló atmoszférát teremt. 
Főhősei is szerethetők*, a történet nem bonyolult, de a rejtély és annak megoldása izgalmas – végig feszült izgalommal és érdeklődéssel – és szívesen olvastam. 
Érdekes, hogy a szerző stílusával nyugodt, idilli olvasói légkört teremt, ami paradox, mert nem ez a krimik (és itt egy olyan krimiszál van, amiben sorozatgyilkosságot igyekeznek felderíteni) velejárója. 
Szimpatikus Marcell, Ninette alakja és azt hiszem, Mr. M.-é is. 
Mindennapjaink nem mindenkinek átlagos életet élő 16,5 éves fiú életébe éppen az, egyik európai városból egy másik európai városba költözésekor csöppenünk bele, amit egy talán kibontakozni remélhető tiniszerelem nehezít. 
Az új helyre kerülést követően a bonyolult családi fészek melegségét nélkülöző fiú életét felvillanyozza és felcsigázza egy érdekes majd' 40 évvel ezelőtti, 1981. december 13-ról származó rejtély – házuk alatt található kávézóban kiszolgáló Ninette alakját ismerheti meg és párizsi élettörténetét izgulhatja majdnem végig Marcell, akinek végül Ninette életének teljes ismerete úgy kell szinte, mint egy falat kenyér – olyannyira vágyik erre, hogy még az éppen kibontakozóban lévő love-storyját is képes feláldozni a valóság megismerése érdekében. 
Természetesen minden jó, ha jó a vége – ez tehetné igazából gyermek-ifjúsági könyvvé – ha az lenne. De véleményem szerint nem az, pontosítva – nem 12-18 évesek korhatárhoz ajánlom. Talán már a 14 évesek olvashatnák (Stephen Kinget is szokták) – úgy érzem, még nekik is túl sok benne a kegyetlenség és a szex – mégha csak pár oldalon is jelenik meg – akkor is elrettentő és korai. 
A megoldás nekem nagyon tetszett, bevallom, (a kínzásnál, ill. Mr. M. segítségénél) sejtettem is, hogy, így lesz – és egyetértek Marcellel – ez a Ninette-sztori megkönnyítette számára a brüsszeli költözéssel járó lelki szomorúságot, és egyúttal a párizsi új élettel jelentkező helyzeteket feldolgozni; és megízlelni az első szerelemmel együtt járó, ébredező vágyakozásfélét (39. old. "átélhettem azt a boldogságot, amit a lány pillantása okozott"). 
Számomra ez nem elsősorban a történet, hanem az érzelmek, érzések könyve, amit körülvesz egy sajátos, bensőséges, intim titok, ami segít Marcellnek felnőtté válni. 
Tetszett, de még dilemmázom, melyik korosztálynak merjem ajánlani.

*Felnőtt szereplők közül a legkevésbé szerethető Marcell anyja, legnegatívabb Daniel Dubois.

Kertész Erzsi: A ​küldetés (Panthera 2.)

Ez egy nagyon élvezetes és aranyos és igen izgalmas, kalandos történet! 
Még úgy is nagyon tudtam élvezni, hogy nem olvastam az első részt! Bevallom, tartottam tőle, mert nem tudtam, milyen „holdbéli” világ vár rám… de nem kellett volna – valójában teljesen elképzelhető világban kezdődik minden, hogy aztán a saját földi világunkban folytatódjanak ill. teljesedjenek ki a kalandok, és teljesüljön a küldetés. 
Így utólag, nem is kellett volna tartanom tőle, hiszen gyerekkorom óta „gyakorolom” a fantáziálást egy hógömbbe. Csak hát ott, abban a világban, ahová belegondolok – állandóan hideg tél van, ahol gyönyörűen hull a hó… Nem jelentett problémát a „gömbbe-kerülés” – de az hihetetlen, hogy annál inkább volt fura a saját világomba történő „visszakerülés”… 
Nagyon tetszett az kapcsolatfelvétel sajátos, „takarítós” volta, tetszett, hogy nem adták fel soha, ha kihívások elé kerültek, hanem a kis csapat együtt törte a fejét a lehetséges megoldásokon. 
A legszimpatikusabb és legszerethetőbb szereplő számomra az ifjú inspirátor, Jácint volt – szerettem volna még megkedvelni Carment Aura-t, a szabotőrt. Egészen pontosan meg is kedveltem, de a végén összezavarodtam, és azóta nem tudom, hogy csalódtam benne vagy sem? 
Rozika nénitől sokszor ki voltam akadva – nem bírtam ezt a végtelen és édeskedő becézgetését, nagyon idegesített. Az Földünkön való idegenvezetői szerepét viszont kiválóan betöltötte, ez vitathatatlan. Mihály nem rossz figura, az ő múltjának a megismeréséért is érdemes lenne behozni az első fejezetbéli elmaradásomat. A gyerekekből most kevés volt, Noémi igazi kiskamasz csaj, aki, ha van egy másik lány a környezetében máris konkurenciát lát benne, Vince egy igazi kis zseni, minden felnőtt szíve-csücske; annak ellenére, hogy Kismukk írja a naplót, sajnos őt tudtam a legkevésbé megismerni. Hangyási Huba professzor „szórakozott a köbön”-alakja szerethető, csak kár, hogy így hívják, nem egy komoly és tehetséges felfedező-feltalálónak való név. Jácinttal is hasonló a bajom, meg Pirivel is – nem megfelelő a névválasztás, ezek talán még a 70-es 80-as években jók voltak, de most??? Eszes Bátor alakja igazi „antihős”, nem egy követhető opció még a mai fiataloknak sem, de örülök, hogy tud végül mit kezdeni a már-már kisiklott életével. Reményt ad erre az ő és Kloé, ill. az ő és Huba kettőse. 
Tök jó ötletnek látom a könyvben lévő számítógépes játékötletet, Aura alakja örök kérdés. 
Szóval vannak okok a következő részt várni és olvasni. 
(Csak egy kérdés maradt bennem, mi lett Pajkossal, az úszóhártyás lábú sakálkutyával?)

Sajnos, az idén nem sikerült a Merítés ifjúsági Top10-es listába besorolni, (de tavaly igen!) – egyértelműen odavaló kalandregény!

Wéber Anikó: Az ​osztály vesztese

 Sajnos, nekem ez a könyv nem tetszett. Végig olyan érzésem volt, mintha egy osztályfőnök jellemzéseit olvasnám egyenként a gyerekekről, amit látszatszerűen fog össze a fenyegetés. A problémát és a történetet sem találtam valósnak, és az osztállyal magával, úgy egészével is voltak hitelességbeli fenntartásaim. Ennyi problémás gyerek – jelenleg – nem gyűlik össze egy osztályon belül. És bár tudom, hogy a gyerekekben ott fészkel a gonoszság, (sokszor az aljasság szintjén is), néhány gyerek lelkében és kezében a megfélemlítés eszközével együtt – de nem ilyen erősen van jelen, és a tanárok sokszor nem tehetetlenek a kezelésükben. 
Ez a könyv megoldás-féléjében is megmutatkozik, mert igazi megoldás, és feloldás nincs a könyvben, a tantestületi pedig csak álmegoldás. 
Nem egy jól sikerült könyv, amit még nem tudtam, amikor tavaly márciusban többek ajánlására megvettem, reméltem, hogy egyfajta megoldásként kínálom a nagyobb fiam osztályában akkor aktuális probléma megoldásához – de inkább be sem vittem, mert miután elolvastam, rájöttem, nem nyújt megoldást, esetleg osztályfőnöki órákra egy-egy gyerek esetét kiemelve – beszédtémát. Igazából sajnáltam a zsűrizéskor adott pontomat is, mert valójában most sajnálom, hogy ez a könyv kiszorított a döntőbe kerülésre érdemes más könyve(ke)t. 
Kedvenc szereplőm, ha lehet ilyet választani – a hegedűs kislány volt.

Wéber Anikó: El ​fogsz tűnni

Berg Judit · Kertész Erzsi: A ​négy madár titka

Nagyon tetszett, kellően izgalmas, mozgalmas történet, állandó figyelemösszpontosítás alatt olvastam, sosem lankadt a figyelmem. Mivel szeretem és érdekelnek is a madarak, még inkább odafigyeltem. ÉRDEKELT a történet előrehaladása, a gyerekek sorsa, boldogulása, fantáziájuk működése. Olyan szemmel olvastam, hogy vajon a gyerekeimet érdekelné-e, kézbe vennék-e? És úgy hiszem – igen. Tetszettek a rejtélyek, a rejtvények; igazi „Számíthatsz rám!”-barátságtörténet ez. A családi-összetartozás vonal is tetszett, de azt szerintem, még érdemes lett volna egy-két családi történettel kitömködni. 
Tetszett a nagypapa és Ibolya néni alakja, a Sasorr-titka, és egyáltalán az a „titokzatos felhő”, ami körülölelte a történetet. 
Tetszett, hogy nincs benne annyi durva nyelvi kifejezés és annyi kegyetlen tett, mint pl. a (Millennium Expressz 3.) 
Tetszett a mese a regényben (90.old.) és 123. oldalon lévő üzenetküldési megoldás. Aranyos és egyszerű, hiteles a két gyerekszereplő – Gerda és Kiki. 
Ajánlom!

Miklya Luzsányi Mónika: Cília ​árnyai

Ez egy nagyon aranyos könyv, bár a vastagságával elriaszthatja a célközönség 4-5-6-7. osztályos olvasóit. 
Napjaink tablójaként soroltatja fel a szerző az ilyen-olyan (különc, sokszor meg nem értett gyermek, kisebbség, pol közszereplő, lelkes tanár, időszűkében szenvedő, rohanó, vagy munkájukba temetkező szülők, szingli nő, sokféle vállalkozó stb.) szereplőit és tárja elénk a hozzávalókból egy igazi, mai problémákból felépülő regényét. 
Sokan találkoztak az iskolabezárás napjainkhoz köthető jelenségével, amikor egy iskola „már nem éri meg létezni”, és helyébe vagy egy nagyáruházlánc húzza fel falait (mint városunkban) vagy wellness-fittness komplexummá alakul (mint ebben a regényben). 
Az ebből születő problematikát járja körül az érintettek nézőpontjait és álláspontjait elénk tárva a szerző, miközben példaértékű összefogásként a város apraja-nagyja közös kezdeményezéseként egyszerre mozdulnak azért, hogy az iskola tényleg annak maradjon meg, aminek az adományozók kb 400 évvel ezelőtt azt szánták. 
Jó volt szemtanúja lenni ennek a törekvésnek, miközben természetesen az iskola és a vár mögötti rejtélyt ki-ki a saját felkészültségével, hozzáértésével (gyerek a puszta kíváncsiságával és nyitottságával, történész a forrásokra támaszkodva, régész a megmaradt romokból és térképekből, újságíró a személyek meghallgatásával, ügyvéd, tanár az érintett személyek felkutatásával, vállalkozó egy, a szokásostól merőben eltérő színpadi technikával) igyekszik felgöngyölíteni, vagy ha úgy tetszik kinyomozni: mik azok az árnyak, mik is azok a bántó szellemek, amik nem engedik nyugodni Cíliát, a szüleit, az iskolát, a tanárait és esetleg másokat is. 
Az elejét igazán élveztem, a feléig szinte egyhuzamban elolvastam, a végére kissé elült, és több rejtélymegoldást is vártam volna – de talán a korosztálynak, akinek szól a könyv, ez is elég. (a levágott, kísértő fejeket, a vért olykor sokallottam, még ha illúzió is) 
Kedves és reménykeltő történet egy szimpatikus (de napjainkban kicsit irreális), mégis pozitív kicsengésű kezdeményezésről – egy sportiskola megmentéséről… 
Engem kicsit gyerekkorom egyik Pöttyősére, a Kincskereső Pipitérre is emlékeztetett.

„Apának is tele van a szobája könyvekkel. Mert tudd meg: egy csomó minden nincs fent az interneten. vagy ha fent is van, nem biztos, hogy pontos az adat. Legalábbis tudományosan nem ellenőrzött. Amit viszont a könyvekben találsz, az biztos tudás. A könyvekben nem csalódhatsz. ” 118-119.pp. 
„Nem a víz az ellenfél, hanem a stopperóra. A víz segít legyőzni az időt.” 198.o. 
„Az íróasztalán Kopélia lelkének rendje szerint régi iratok halmozódtak összedobálva a sárga minden árnyalatában. Voltak ott len-, mimóza-, kurkuma-, mustár- és homoksárga kódexek, de nem hiányoztak a mézga-, arany- vagy éppen rézszín kötésű könyvek sem az asztalról Nem csoda, hát, hogy első pillantásra észre sem vette a nárciszsárga bőrbe kötött kódexet a többi között.” 124.o. 
„…egyszerre legalább hét helyről lehetett hallani a bömbölést. De az is lehet, hogy tizenkettőről. Nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy a nézőtér különböző pontjain egyszerre csapott fel a vérfagyasztó hang. Még Frézia néni, a cukorkaárus se számolta nem, pedig ő igazán szeretett számolni, egészen odavolt, amikor kivonták az egy- meg a kétforintosokat a forgalomból. Frézia néni ugyanis egész álló nap nem csinált mást, mint számolta a forintosokat, tíz-, majd százdarabos oszlopba rendezte őket, azután fehér papírba csomagolva, berolnizva vitte a postára. Néha ugyan felsóhajtott, és visszasírta a régi alumínium tíz-, meg húszfilléreseket, hogy azoknak volt csak igazán tartásuk, de azért lelkiismeretesen számolgatta ezeket az újmódi pénzeket is.” 102-103.old.

Tűzrőlpattant ​királylányok - Benedek Elek meséi nyomán

 Jó volt újra visszarepülni a gyerekkoromba és igazi tündérmeséket olvasni. 
Az ezüstló teljesen új volt számomra, mondhatni ez és a könyv utolsó meséje: Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony * tetszett a leginkább (de az is lehet, hogy csak az újdonság varázsa miatt…)

* mondjuk ezt elég nehéz volt értelmezni: 'csakis olyan legényt fogad el, aki senki fiától nem hallott róla, de mégis tudja, hogy a királykisasszony létezik…"

Lipták Ildikó: Nyári ​nyomozás

 Nagyon elszórakoztatott, kedves, humoros könyvecske egy kisfiúról, aki nem is inkább konkrétumok után, hanem a kis fejecskéjében lévő feltevések, elméletek között nyomoz. 
Szimpatikus kis srác, a család életének egy nehéz szakaszát élik meg együtt, és ebben a helyzetben kapunk egy picinyke képet arról, hogy konkrétan ez a kisfiú, hogyan is éli ezt meg… és próbálja értelmezni a feltevéseit, elméleteit – úgymond rendet rakni a fejében.

Szőcs Géza: Históriák ​a küszöb alól

 Számomra ismeretlen szerző Szőcs Géza, műveit még nem olvastam. 
Nem tudom, milyen a stílusa, hogyan ír, de egyáltalán nem volt könnyű dolgom a Históriák a küszöb alól c. könyvével. Három kisebb hangvételű, de annál nehezebb olvasmányélményt nyújtó mű található a könyvben. A kakas c. a szerző szavaival filmnovellának meghatározott műfajú írásban egyfajta képzelt interpretációját kapjuk Jézus elárulásának. Talán ez áll a legközelebb az eddigi ismereteinkhez. A „Rómeó és Júlia” műnek már az idézőjelbe tett címe is utal arra, hogy vmi egészen másról lesz szó, mint a hagyományos értelemben ismert két ifjú szerelmes történetéről. Itt más Shakespeare-drámák egészen mély ismerete lenne szükséges a teljes kép plasztikussá válásához, nagyon sok nőalakot vonultat fel a Shakespeare-játék, melyben mégsem a nőké, hanem egy igazán furán furcsa, személyiségzavaros, nőfaló, és igen, valójában hátborzongató Rómeóval találjuk szembe magunkat. Érdekesen idegen élmény volt számomra. 
Utoljára hagytam a Karácsonyi játék c. hangjátékot, gondoltam, majd jó lesz egy kicsit az év végi ünnepekre ráhangolódni. Hát ez nem igazán sikerült. Ebben a műben a Heródest éltető lincshangulatú tömeg zajának refrénszerű szövegbe-behallatszódása is teszi fanatikussá az alaphangulatot. Nagyon ijesztő volt (de emellett erkölcsileg kérdéseiben, problematikájában igen érdekelt) az a kellemetlen és zsaroló hangulat, amely Joannész és Laiosz párbeszédét állandóan körbelengte. Tetszett az a nyitottság, ami a mű végét jellemezte, és teret engedett az olvasói értelmezésre. Bár nem azt kaptam, amit reméltem, és ennek nem igazából örültem, mert a karácsonyi ráhangolódás elmaradt, mégis a kérdésfelvetése miatt, ezt a művet tartanám a legkiemelkedőbbnek a három közül.

Sajnos, a szerző, bár szélsőségesen érdekes problémafelvetései vannak, nem nyerte el igazából tetszésemet, ezért nem hiszem, hogy más műveivel a közeljövőben próbálkozni fogok, mindenesetre egy tapasztalanak jó volt – ilyen szemszögből is rálátni egyes történelmi, irodalmi esetekre.

@Baba082 Olvassunk Szőcs Gézától kihívásához olvastam.

Tóth Krisztina: A ​lány, aki nem beszélt

 Nagyon szép. 
Szívhez szóló a benne ábrázolt családi összetartás és szeretet. 
Sajnos, a népmesékre jellemzően (csak egy felnőtt szemével persze, a gyerekével egyáltalán nem) eléggé félelmetes és ijesztő a történet, de a harmadik mese, ill. a vége mindezekért kárpótolt. Ebben a rövid történetben benne van minden, ami családdá varázsolja a családot: ragaszkodás, szeretet, kitartás, összetartozás, remény, gondoskodás, mintaadás, nevelés, hagyományok tisztelete és át- ill. továbbörökítése, tapasztalatok, ismeretek átadása, tanulni akarás és befogadáskészség, támogatás, segítség, segítőkészség, félelem és bátorság, emberi esendőség és megbánás. 
Emberközpontú mese. 
Emberközpontú mese, amelyet Makhult Gabriella művészi rajzai tesznek műremekké – igazi, ritka és értékes gyöngyszemmé. 
Szép. Nagyon szép.

Szőcs Géza: Históriák ​a küszöb alól

Számomra ismeretlen szerző Szőcs Géza, műveit még nem olvastam. 
Nem tudom, milyen a stílusa, hogyan ír, de egyáltalán nem volt könnyű dolgom a Históriák a küszöb alól c. könyvével. Három kisebb hangvételű, de annál nehezebb olvasmányélményt nyújtó mű található a könyvben. A kakas c. a szerző szavaival filmnovellának meghatározott műfajú írásban egyfajta képzelt interpretációját kapjuk Jézus elárulásának. Talán ez áll a legközelebb az eddigi ismereteinkhez. A „Rómeó és Júlia” műnek már az idézőjelbe tett címe is utal arra, hogy vmi egészen másról lesz szó, mint a hagyományos értelemben ismert két ifjú szerelmes történetéről. Itt más Shakespeare-drámák egészen mély ismerete lenne szükséges a teljes kép plasztikussá válásához, nagyon sok nőalakot vonultat fel a Shakespeare-játék, melyben mégsem a nőké, hanem egy igazán furán furcsa, személyiségzavaros, nőfaló, és igen, valójában hátborzongató Rómeóval találjuk szembe magunkat. Érdekesen idegen élmény volt számomra. 
Utoljára hagytam a Karácsonyi játék c. hangjátékot, gondoltam, majd jó lesz egy kicsit az év végi ünnepekre ráhangolódni. Hát ez nem igazán sikerült. Ebben a műben a Heródest éltető lincshangulatú tömeg zajának refrénszerű szövegbe-behallatszódása is teszi fanatikussá az alaphangulatot. Nagyon ijesztő volt (de emellett erkölcsileg kérdéseiben, problematikájában igen érdekelt) az a kellemetlen és zsaroló hangulat, amely Joannész és Laiosz párbeszédét állandóan körbelengte. Tetszett az a nyitottság, ami a mű végét jellemezte, és teret engedett az olvasói értelmezésre. Bár nem azt kaptam, amit reméltem, és ennek nem igazából örültem, mert a karácsonyi ráhangolódás elmaradt, mégis a kérdésfelvetése miatt, ezt a művet tartanám a legkiemelkedőbbnek a három közül.

Sajnos, a szerző, bár szélsőségesen érdekes problémafelvetései vannak, nem nyerte el igazából tetszésemet, ezért nem hiszem, hogy más műveivel a közeljövőben próbálkozni fogok, mindenesetre egy tapasztalanak jó volt – ilyen szemszögből is rálátni egyes történelmi, irodalmi esetekre.

@Baba082 Olvassunk Szőcs Gézától kihívásához olvastam.

Molnár Krisztina Rita: Mákszem ​és Gubó eltűn(őd)ik

A Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) zsűrizése során figyeltem fel erre a könyvre, de sajnos akkor nem tudtam megszerezni. Így visszagondolva, ezt nagyon sajnálom, mert akár esélye is lehetett volna nálam ahhoz, hogy listámra teszem és beszavazom. 
Ezen már nincs értelme sajnálkozni, viszont annyi bizonyos, hogy megérte elolvasni, mert igazi kedves, emlékezetes kalandban volt részem a Skanzenben, népi hagyományokkal, nép mesterségeket idéző környezetben. 
Én szeretem, ha egy könyv amellett, hogy kalandot, titokzatosságot, esetleg rejtélyt, felfedezést kínál, tanít is valamit – mondjuk régi, elfeledett dolgokat, emlékeket. Kicsit hasonlított a két gyerek „szökése” egyfajta akadályversenyhez, ahol nem akadályokat kell leküzdeni, hanem az időutazásuk különböző állomásain olyan, nem kötelező, hanem „fakultatív” ismeretekhez jutnak, amikkel többek lesznek, amiket nem kell feltétlenül tudniuk, de ha néhányan ismerik, és mások előtt megmutatják, hogy ilyen ismeretekkel is lehet rendelkezni, az másokra a későbbiekben inspirálólag hatna és a többiek is megjegyeznének belőle, esetleg további kutatásokra ösztönözne.

(De ez lehet, hogy csak illúzió.)

Nagyon tetszett még az a gyerekekben megszülető felismerés, miszerint a „szavaknak ereje van”. Mindenekelőtt ezekért a hatásokért, különféle hangulatok átadásáért tartom ezt a történetet különlegesnek. Pl. babahintőpor illatú hang; bugyborékolt az öröm a hangjában, mint egy éppen oldódó pezsgőtabletta; öblös hangja lassan, komótosan folydogált, akárcsak az olvadt viasz; záporoztak belőle a kérdő és a felkiáltó mondatok; annyira hiányzott neki, hogy majd kilyukadt a szíve… stb.

Kedves momentumként maradt még meg bennem, hogy a Sünimanót olvasták a gyerekek. Egyik nagy kedvencem a kortárs gyerekkönyvek közül.

Romhányi József: Doktor ​Bubó

Nekem gyerekkoromban nem volt meg ez a könyv, és mindig vágyakozva néztem rá az osztálytársaim könyvespolcán. 
Most adódott, hogy van ez a könyvem, és kísérletképpen kezdtem el a gyerekeimnek felolvasni, hiszen ők is hasonlóan szerették kicsikként nézni a Dr. Bubó-rajzfilmeket, mint én vagy apukám… 
Bevallom, a próba nem sikerült, nem volt kedvező és olyan lehengerlő a fogadtatás, mint vártam, ezért a második vagy harmadik történettől már egyedül folytattam az olvasást. Így volt a jó. Így el tudtam merülni a szójátékokban és mélységükig élvezni tudtam a szóvicceket, rímeket. 
Örülök, hogy idejében váltottam, és beláttam, hogy ezt 10-12 éven aluliak még nem tudják élvezni igazából. 
Egyik kedvencem a kezelések között a pocsolyarészeg vadkan kezelésének története.

John Green: Csillagainkban ​a hiba

„Szeretem ezt a világot. Szeretek pezsgőt inni. Szeretek nem dohányozni. Szeretem hallani, ahogy a hollandok hollandul beszélnek . És most … még csak nem is harcolhatok. Nem verekedhetek.” 203.old.

Mit is írhatnék a könyv 1788. értékelőjeként? 
Biztosan leírtak már minden olyan gondolatot, amelyet a könyv és két, végtelenül szimpatikus főszereplője ébreszthet bennünk. 
Nagyon nehezen adtam rá magamat, hogy elolvassam ezt a lelketpróbáló történetet, várólistámon régóta szerepel; az igazi löketet az adta, hogy véletlenül láttam a filmet, de a végét nem, ezért nem halasztgattam tovább, főleg, hogy az egyik barátnőmtől kölcsön is kaptam. 
A könyvben lenyűgöz az, hogy a két fiatal milyen intelligensen viseli a betegségét és az életét… És lehangol a reménytelenség és a helyzetből fakadó tehetetlenség… 
("Hiszem, hogy világunkban megválaszthatjuk, hogyan adjuk elő a szomorú történeteket, és mi a viccet választottuk." 197. old.) 
Örülök, hogy ilyen sokan olvassák ezt a történetet, biztosan sok tanulságul, vagy éppen segítségül szolgál hasonló helyzetben lévő hozzátartozóink, ismerőseink hacsak halvány megértéséhez, helyzetük talán picit átéléséhez.

„Hiányzott a jövő. Azt nyilvánvalóan tudtam már Augustus betegségének kiújulása előtt is, hogy nem fogunk együtt megöregedni. De ha Lidewijre és a barátjára gondoltam, úgy éreztem, mintha kiraboltak volna. (…) az emberi felénk becsvágyat sosem elégítik ki a valóra vált álmok, mert mindig ott van a gondolat, hogy jobban és újra is meg lehetne csinálni.” 284.old.

„Hazel ismeri az igazságot: éppen annyira valószínű, hogy fájunk a világnak, mint az, hogy segíthetünk rajta, bár valószínűleg egyiket sem tesszük.” 
(…)

„Az igazi hősök semmiképpen sem azok, akik mindenfélét csinálnak; az igazi hősök azok, akik észrevesznek dolgokat, odafigyelnek” 290. old.

„én olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. Öregem, nem az ember döntheti el, hogy szenved-e ebben a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét.” 291.old.

Jegyzetek: 
23.old. V mint vérbosszú c. film – V for Vendetta – egy 2005-ben bemutatott amerikai thriller, amely a közeljövőben játszódik Londonban. A film az Alan Moore és David Lloyd által létrehozott V for Vendetta képregény filmadaptációja. 
A könyvben említik Natalie Portman-t, aki (Magyar hangja: Zsigmond Tamara) – a filmbéli Eve Hammond-ot alakítja. Eve egyedülálló fiatal nő, a BTN televíziónál dolgozik. V menti meg a begyűjtőktől. V társa lesz, segít neki terve végrehajtásában. 
https://hu.wikipedia.org/wiki/V_mint_v%C3%A9rbossz%C3%B…

32.old. Enchilada – (a lenti linkekből vegyesen kiszedve), azaz Mexikói töltött palacsinta, hagyományos (sós) fogás egyenesen Mexikóból. 
A tésztáját szigorúan kukorica lisztből készítik, amibe a hozzávalókat (sült hús, bab, friss zöldségek, krumpli, sajt) felcsavarják. A felcsavarást követően csilis – paradicsomos szósszal nyakon öntik, és sütőben sütik meg. Ezután sajttal-, feketebab krémmel-, mexikói rizzsel- és guacamole szósszal tálalják. 
Eredetileg szimpla utcai kaja volt, sima tortilla chiliszószba mártva, innen alakult át mindenféle jósággal töltött és szószban sütött egytálétellé. 
Május ötödikén van a nemzetközi enchilada nap. Már az egyik első mexikói szakácskönyvben is szerepel ez az étel 1831-ben. Bizonyítékok tanúsítják, hogy az enchilada még a majáktól származik. Az enchilada szó jelentése “chilibe mártott”.

https://en.wikipedia.org/wiki/Enchilada 
https://it.wikipedia.org/wiki/Enchilada 
Mexikói gasztró szótár 
http://keve.info/2013/02/13/8229 
http://femina.hu/recept/enchiladas_recept/ 
http://www.mindmegette.hu/csirkes-enchilada.recept/ 
Enchilada-szósz: 
http://piszke.blogspot.hu/2015/05/enchilada-szosz.html 
Hozzávalók: 3 ek olaj, 4 dkg liszt, 20 dkg sűrített paradicsom, fél liter húsleves, 4 szárított chili, 2 nagy gerezd fokhagyma, fél tk. só, 1 kk. oregano, 1 kk. római kömény. Az olajon megfuttatjuk a lisztet, majd lassan, kevergetve felengedjük a levessel. Hozzáadjuk a fűszereket és a sűrített paradicsomot, belenyomjuk a fokhagymát és kis lángon 15-20 perc alatt besűrítjük. A hűtőben eláll egy hétig, de le is fagyaszthatjuk, ha nagyobb mennyiséget készítünk. 
http://igyfozanyatok.blog.hu/2013/06/09/szaftos_burrito… 
https://www.bien.hu/egeszseg-es-eletmod/foetelek/a-mexi… 
http://firstmed.hu/konyvtar/csirke-enchilada/ 
http://izeselet.hu/receptek/enchiladas-mexikoi-toltott-… 
http://www.nosalty.hu/dacota/enchilada-kicsit-amerikai-…

99.old. Hectic Glow 
http://thefaultinourstars.wikia.com/wiki/The_Hectic_Glow 
https://www.youtube.com/watch…

152.old. Amszterdami hó tavasszal – a szilfa termése 
Iepen – szilfa hollandul 
http://bach-virag-terapia.hu/bach-viragok/szilfa.html 
http://indafoto.hu/mammaroza/image/20800623-a2ffc35b/us… 
http://indafoto.hu/mammaroza/image/20800621-56b32522/us…

155.old. Eliot, T. S.: J. Alfred Prufrock szerelmes éneke 
(The Love Song of J. Alfred Prufrock) 
http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Eliot%2C_T._S.… 
J. Alfred Prufrock szerelmes éneke (Magyar)

„Ha azt hinném, hogy olyannal beszélek, 
ki földre megy még: volna jó okom rá, 
hogy lángom többet moccantani féljek. 
De mert tudom, hogy nincs mi visszavonná, 
ki egyszer itt van: szólok íme bátran, 
mert szóm nem válhatik gyalázatommá…”

Dante: Pokol, XXVII. 61-66. Babits Mihály fordítása]

Induljunk el, te meg én, 
Ha már kiterült az éj a város egén, 
Mint az elkábított beteg a műtőn; 
Menjünk a félüres utcákon át, 
Hol olcsó szállodák 
Barlangjába hív a kalandos éj, 
Kocsmák fűrészporán osztrigahéj: 
Az utcák: összekapcsolódó szürke érvek, 
Rejtett céllal kísérnek. 
S a nyomasztó kérdés felé vezetnek… 
Feleletet rá ne keressél. 
Menjünk, mert kezdődik az estély. 
A teremben sétálgatnak a ladyk, 
És Michelangelót dicsérik. 
A sárga köd háta az ablakot súrolja, 
Ablaktáblákhoz ér a sárga füstnek orra, 
Mely az est zugaiba ölti nyelvét, 
És imbolyogva száll el a csatorna 
Pocsolyái fölött, s kémények korma hull rá; 
Elsiklik a terasz mellett, és a derült 
Október-éjszakát látva körülkarolja 
A házat, és legott álomba szenderül. 
Eljön majd ideje 
Az utcán végigsikló sárga ködnek, 
Mely hátát ablakokhoz dörgöli; 
Lesz rá idő, lesz rá idő, 
Hogy készítsd arcodat, s más arcok meg ne lepjék; 
Alkotnod és pusztítanod lehet még, 
Bőven marad idejük a kezeknek, 
Hogy a nagy kérdést tányérodra vessék; 
Lesz időm s időd tehát 
Százszor megingani, és lesz időnk ezernyi 
Ábrándra, s álmainkat józanul szemügyre venni, 
Amíg kétszersültet kapunk, s hozzá teát. 
A teremben sétálgatnak a ladyk, 
És Michelangelót dicsérik.

Lesz arra majd időm, 
Hogy megfontoljam: „Merjek, vagy ne merjek?”, 
Hogy megforduljak, s a lépcsőn lemenjek 
Tonzúrájával gyér hajú fejemnek – 
(Megjegyzik: "Haja megritkult fején!") 
Zsakettem jól szabott, gallérom tiszta és kemény, 
Nyakkendőm nem hivalkodó, ízléses tű tartja helyén – 
(Megjegyzik: "Pipaszárlábú szegény!") 
Vakmerőn 
A mindenséget ostromoljam? 
Egy perc elég idő, hogy 
Döntés, majd ellenérv szülessék és omoljon. 
Mert régen ismerős, mind ismerős nekem 
A reggel, délután s az alkonyat. 
Kávéskanalanként mértem ki életem, 
És ismerek halódó hangokat, 
Messzi teremből szűrődő zenét. 
Hát merhetek-e még? 
S hogy merjek, ha a sok szem mind előjön újra, 
S kész meghatározás-hálóját rám veti? 
Ha én magam vagyok a tű hegyére szúrva, 
S vonaglom a falon, kínban csapkodva még ott, 
Szám hogy köphesse ki 
A tettek és napok gyűjtötte váladékot? 
S hogyan kezdjek neki?

S minden kart ismerek, karjait mind a nőknek, 
Ékszerrel díszesen, fehérnek, meztelennek, 
(Lámpafényben barnás pihéik megjelennek!) 
Bőrükről száll a parfőm, 
Azért olyan zavart főm, 
Ha karfán nyugszanak, vagy sállal bíbelődnek. 
Így hát merhetek-e? 
S hogyan kezdjek bele? 
Elmondjam azt, hogy alkonyatkor mennyit kóboroltam 
Szűk utcákban? Ingujjas emberek könyököltek az ablakokban. 
Elnéztem, mily magányosak, míg pipájukból szürke füst kerengett… 
Bár rák volnék, és fúrhatná ki két 
Érdes ollóm a tenger fenekét!

Nézd, a délután s az este mily szelíden szunnyad el! 
Karcsú ujjak becézik, szendereg, 
Unatkozik… megjátssza, hogy beteg, 
Elnyúlva hever mellettünk a padlón. 
Túl a teán, a fagylalton, a süteményeken, 
A pillanatot végsőkig feszíthetem? 
S bár sírtam, böjtöltem, és könyörögtem, 
S láttam, amint tálon hozták fejem, 
(Félkopasz volt e fő), 
Mégsem vagyok próféta – üsse kő! 
Nagyságom pillanata lobogva szemembe ötlött, 

S láttam az égi lakájt, vigyorogva tartotta elém a felöltőt. 
Egyszóval, megijedtem.

S érdemes volna mindezek után, 
Túl a narancsízen, a boron, teán, 
Csevegve régimódi porcelán 
Között, mi tette volna érdemessé, 
A témát egy mosollyal vágni ketté, 
A nyomasztó kérdés felé gurítva el 
A mindenségből gyúrt kicsiny golyót, 
Mondván: "Lázár vagyok, aki a sírüregből 
Kikelt, hozzád beszél, mindenre megfelel" – 
Ha valaki a pamlagon hanyatt dől, 
És szól: "Egyáltalán nem így képzeltem el, 
Nem így képzeltem el."

S érdemes volna mindezek után, 
Lenne értelme még, 
Alkonyatok, kis kertek és frissen locsolt utcák után. 
Túl a regényeken, teáscsészéken és a padlót végigsöprő sleppeken, 
S túl annyi mindenen még? – 
Amire gondolok, hiába magyarázom! 
De mintha bűvös lámpa szőne mintát idegrostjaimból a vásznon: 
Érdemes volna, hogyha valaki, 
Míg sálját igazítja, vagy pamlagon hever, 
Félrenézve azt mondaná: 
"Nem így képzeltem el, 
Egyáltalán nem így képzeltem el." 
Nem! Nem vagyok Hamlet királyfi, nem is törekszem erre; 
Talán kíséretéből egy udvaronc lehetnék, 
A kifejlet felé gördítve a cselekményt, 
Eszköz csupán; ha kell, tanácsot ont, 
Boldog, ha szükség van szolgálatára, 
Előrelátó, furfangos, de gyáva; 
Bár mindig kész magvas szentenciákra, 
Kissé buta, a kacagást kiváltja – 
S néha majdnem a Bolond. 
Már nem vagyok a hajdani… 
Nadrágom szárát ezután fölhajtva fogom hordani. 
Válasszam a hajam fülemnél? Szabad barackot ennem, 
S fehér flanellruhában a tengerpartra mennem? 
Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem. 
Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek. 
Láttam a hullámok hátán vágtatni őket, 
Fésülték a habok szétkuszált üstökét, 
A szél fújt, és a víz fehér lett, majd sötét. 
Álmunkban láttuk a tenger alatti termet, 
A sellőket, akik rőt koszorúkat adtak, 
S megfulladunk, ha majd emberek hívogatnak.

Kálnoky László fordítása

https://en.wikipedia.org/wiki/The_Love_Song_of_J._Alfre… 
https://it.wikipedia.org/wiki/Il_canto_d%27amore_di_J._… 
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalo…

168.old. René Margitte: Ceci n'est pas une pipe – „ez nem egy pipa” 
Magritte képviseli a belga szürrealizmust 
"A tárgyak reprezentációs használata, másként mint aminek látszanak, tipikus technika nála. Egy alma, egy pipa, egy Bowler kalap, a függöny, a tojástartó, a tojás, és az oroszlán képe visszatérő formák nála. A „képek árulása” (La trahision des images) egy pipát mutat be oly módon, hogy az dohányreklám érzetét keltse. Magritte a pipa alá a következő szöveget festette: „ez nem egy pipa” (Ceci n est pas une pipe), mely ellentmondásnak tűnik, de gyakorlatilag igaz – a festmény nem egy pipa, ez a pipa képe. Ahogy maga mondja:

„Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az ember megérinthet. Meg tudja tömni az én pipámat ? Természetesen nem. Ez csak egy vázlat. Ahogy rá is írtam a képre, hogy ez nem egy pipa, az úgy is van. A narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető.” 
Idézet innen: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ren%C3%A9_Magritte 
https://www.renemagritte.org/the-treachery-of-images.jsp 
http://www.korunk.org/… 
http://cultura.hu/aktualis/egy-eltunt-magritte-egy-fest… 
https://kepzelmeszek.wordpress.com/rene-magritte/ 
http://enculturation.net/3_2/introduction3.html 
https://www.khanacademy.org/humanities/art-1010/art-bet…

177.old. Afasi & Filthy – Bomfalleralla – svéd hiphop képviselői, eddigi utolsó albumuk: Fläcken 2008-ból. 
https://www.youtube.com/watch… 
Szövege. 
https://genius.com/Afasi-and-filthy-bomfalleralla-engli…

Idézetek a fenti linktől: 
He's like a Swedish Eminem. 
Van Houten is a mother fucker crazy and alcoholic who likes RAP songs only for how the voices feel. Genius. 
https://en.wikipedia.org/wiki/Afasi_%26_Filthy 
Dalszövegeik: 
https://genius.com/artists/Afasi-and-filthy 
209.old. Fourier-transzformáció 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fourier-transzform%C3%A1ci%C3%B3 
http://wiki.ham.hu/index.php/Fourier_transzform%C3%A1ci%C3%B3 
„Egy időben változó jel előállítható különböző freknvenciájú, fázisú és amplitúdójú jelek összegeként. A Fourier-transzformáció az a művelet, amely egy adott jelhez megadja ezt a felbontást. A Fourier-transzformáció inverze szolgál arra, hogy a frekvencia spektrumból (frekvenciatartomány) megadja az időfüggő jelet (időtartomány). A Fourier-transzformáció ismerete alapvető fontosságú a lineáris rendszerek tulajdonságainak vizsgálatához. Mivel az áramkörök jelentős része frekvenciafüggő jelleget mutat, ezért a frekvenciatartománybeli viselkedés sokszor könnyebben leírható, mint az időtartománybeli.” :-(

213. old: élénkzöld 1990 Pontiac Firebird 
https://classiccars.com/listings/view/774646/1990-ponti… – ez tűzpiros, sajnos élénkzöldet nem találtam

Peter Van Houten: Mennyei megbántás – Fiktív könyv a könyvben: 
https://moly.hu/polcok/fiktiv-konyv 
https://moly.hu/karcok/232364: 
Idézve a fenti karcból: 
„A Csillagainkban a hiba történetében Hazel kedvenc könyve, az „An Imperial Affliction” (magyar fordításban: Mennyei megbántás) c. könyv nem létezik. Egy rákbeteg lányról, Annáról szól, ez miatt a párhuzam elkerülhetetlen az eredeti művel.”

A HALDOKLÁS MELLÉKHATÁSA 
http://www.prae.hu/index.php…

65. Ez a baj a fájdalommal – (…) Megköveteli, hogy érezzék. 
183.old. „A holland nem annyira nyelv, mint torokgyulladás.”

Dunajcsik Mátyás: A ​Szemüveges Szirén

100 oldalon keresztül nem találtam magam a könyvben, ténferegtem a sorok között, mint egy hajótörött a lakatlan szigeten, nem értettem, hogy-hogy nem tudom hová tenni a történetet, hiszen első látásra, első címolvasásra a könyvbeszerettem…, nem mertem kimondani, hogy csalódtam, nem erre számítottam. 
… a 102. oldalon pedig meghatódtam… 
… és elsírtam magam. 
És tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem, amit vártam ettől a könyvtől.

…talán a kiskamaszkorban valahogy így és hasonlóan kellene valakinek a hiányát, nemlétét, a 'nincs'-et megfogni…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2016) – top10 kihívásához.

„az elindulások és hazaérkezések néha sokkal nagyobb titkokat rejtenek, mint hinni szeretnénk.”

Kertész Erzsi: Lássatok ​csodát! (Göröngyös Úti Iskola 2.)

Jóval jobban tetszett, mint az első kötet! 
Szerintem, ebben a könyvben a felnőttek is jobban a szerepükre találtak, mint az előző részben, csak néha voltak tehetetlenek. Most Rita néni, az osztályfőnök áll a leginkább a helyzet magaslatán és próbálja meg az elharapózni látszó helyzetet idejében megfékezni. Sajnos, az aggódó szülők megmaradtak az aggódásnál és a féltésnél,így tőlük elég használhatatlan tanácsokat kaphat Arika. Arika, akinek egy kissé gyorsabban és gazdagabban pörög a fantáziája. (Még jó, hisz gyerek…) A szülők féltik, mert majd hogy fogadja be élénk fantáziájú kislányukat az osztályközösség, ami valljuk be nem túl kedves, olykor undok, egyáltalán nem megértő, sőt mi több azonnal kiközösítő… 
A gyerekek általában is csúnyán viselkednek Arikával szemben – valójában mindegyiket önös érdeke hajtja: hogy nyerhetné el Arika kegyeit, hogy lehetne ő, (és senki más) a kiválasztott, akit Arika magával visz Svájcba….Készek voltak mindenre (!) az ő korukban és az ő eszközeikkel persze, zsarolni még inkább „lefizetni” Arikát: egy-egy csil- vili csattal, szagos radírral, csillámos matricával – mind-mind olyan apróság, ami az ilyen korú lányok (és fiúők) körében igazi kincsnek számít. 
Legkedvesebb részem a kis Mucuskás volt – akire lehetősége volt, mint nála kisebb kisfiúra vigyázni Arikának, és megtanulta, mi is az az önzetlenség. Illetve csak szerette volna az anyuka, hogy azt megtanulja. Arika kedves, édes lányka, de még csak második osztályos, 7-8 éves, aki szeret a saját és kedvenc játékaival játszani; amiről nem kell még ilyen korban lemondani. Szerencsére nem sikerült Arikának lemondani arról, ami az övé… NE megalkuvásra tanítsuk a gyerekeinket! 
Nekünk szülőknek, (saját magunkról) tudnunk kellene, hogy eljön majd az az idő is. amikor megtanuljuk mi is az megválni számunkra egykor kedves dolgoktól, amik egykor nekünk nyújtottak vigaszt, és akkor önszántunkból adjuk tovább másnak (ovisnak, osztálytársunk kistesójának, unokatesónak stb.), de addig is hagyjuk békében a gyereket! hagyjuk békében együtt a gyerekünket saját, kedvenc játékaival: saját kedvenc játékait játszani és a játékait birtokolni.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2017) kihívásához.

Simon Réka Zsuzsanna: Majdnem ​egy tucat királylány

 Kedves és aranyos és bizonyos értelemben rendhagyó „királylányhatározó” ez, ahol megtudhatjuk, hogy a királylányok sem a régi típusú mesealakok – már nem habos-babos ruhában és csillogó cipellőben, kibodorított hajjal mennek a bálba, és férjhez mennek a 3 feladványt tökéletesen teljesítő királyfiakhoz… 
Á, dehogy! 
Bélyeget gyűjtenek, szívesen olvasnak és könyvtolvajokat fognak, ismerik az órát, mókásakat rajzolnak, megreformálják Királylányok Illemkódexét, lovagrendet alapítanak, vagy akár egyesek varázsolnak, seprűn is lovagolnak, sárkányokat rabolnak, mindenféle kacatot elraknak, sőt, hőlégballonokat is terveznek. 
És: különleges (növény)neveket viselnek. (Tudjátok, milyen növény pl. a sáfrányos szeklice, az árnika vagy a csorbóka?)

Nagyon mesés, nagyon modern, és modernsége ellenére nagyon kedves királylányos könyv – kislányok és anyukáik figyelmébe.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2016) – top10 kihívásához.

Dániel András: Kuflik ​a hóban (Kuflik 5.)

 Mi van akkor, ha mindent ellep a hó, és a hófedte tájban minden hókupac kuflikupac-otthonnak tűnik Pofánkának, aki jóbogyóval megrakodva hazatérne? 
Ha felütöd a Zsebnövényhatározót, megtudhatod, hogy a jóbogyó télen is szüretelhető, zöld lámpajelzés és a bogyóbkrot őrző ötszemű szörny által feladott feladvány helyes megfejtése esetén. (a következő részre való tekintettel előrelapoznék a ragyás banánfügéhez is) 
Kedves Könyvtároskisasszonyok (és -férfiak), megadnátok a Teljesen Értelmetlen Fejtörőkkönyv ISBN-kódját? 
Kedves Gyerekek, ti pedig válaszoljatok arra, hogy havonta milyen gyakran terem a jóbogyó és mibe szedte azokat Pofánka? A felnőttek addig kikereshetik a jóbogyó latin nevét a Zsebnövényhatározó-ból. A nagyobb gyerekek pedig meséljék el, hogy míg az ember(gyerek)ek hóembert, addig a rétlakók mit építenek a hóból télen?

A rajzok imádnivalóak, mostani nézegető-böngészőm kedvence a síbalesetet szenvedett nyuszi és az „Érti ezt valaki?-sarokkép”

Mit tehetünk, ha pici, kedves házikedvencünk kinövi a házat és elviselhetetlen, csámcsogi lénnyé változik? 
Úgy érzem, már érik egy Kuflik szerk.: Zsebállathatározó c. kiadvány megjelenése, csak ízelítő a benne ecsetelt állatokról: medvegyík, törpeborz, prémkukac, sörényes bolhyanyúl, kedvencem: a kanyarkuvik. 
Azt hiszem, szabad estéimben dehogy olvasnám a Kuflikönyveket, ha pöckölős bolhapólóval is elüthetném az időmet?? 
Továbbra is kedvenc kuflim: Figyirc, két könyvet is (el)olvasott, míg én is elolvastam ezt a könyvet: Buster Keaton* élete-t és Finom reggelik semmiből-t. Érdekelnének ezek is, főleg az utóbbi.

* https://hu.wikipedia.org/wiki/Buster_Keaton

Dániel András: Jó ​éjszakát, kuflik! (Kuflik 4.)

Rajongásom nem csappant, bár most cseppet érdektelenné váltam a kuflik Holdjárására… 
De nagyon vágyom, főleg sötét utcákon járva egy-két példány, könnyen hordozható éjszakai lámpáskukacra 
Olvasás közben picit mindig úgy érzem magam, mint a Gőgös Gúnár Gedeonban (vagy a Mosó Masa Mosodájában), ahol a Kesztyű mese lakóinak megvolt a maga helye, feladata, étele stb. (vagy mint a 10 csíz a csupasz körtefán) és egy Pettson/Findusz böngészőben – azt veszem észre, hogy sokszor nézelődni hosszasabb, mind túljutni a szövegen…és közben cirkál felettem egy beszélő-gondolkozó repülőgép… sajnáltam kufliékat, hogy nem juthatnak el pl. egy helyijárattal a Holdra… 
A nagy felfordulásban végül is hol kötött ki a kulcs? Talán a kétfejű lepkehal rejtette el a tenger mélyén? 
Imádom Fityircet!

Mészöly Ágnes: Veszélyes ​vakáció (Hanga és Várkony 4.)

 Dornbach Mária (szerk.): Erős ​mackó - A finnugor népek meséi, dalai