Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Sajnos, nekem ez a könyv nem tetszett. Végig olyan érzésem volt, mintha egy osztályfőnök jellemzéseit olvasnám egyenként a gyerekekről, amit látszatszerűen fog össze a fenyegetés. A problémát és a történetet sem találtam valósnak, és az osztállyal magával, úgy egészével is voltak hitelességbeli fenntartásaim. Ennyi problémás gyerek – jelenleg – nem gyűlik össze egy osztályon belül. És bár tudom, hogy a gyerekekben ott fészkel a gonoszság, (sokszor az aljasság szintjén is), néhány gyerek lelkében és kezében a megfélemlítés eszközével együtt – de nem ilyen erősen van jelen, és a tanárok sokszor nem tehetetlenek a kezelésükben.
Ez a könyv megoldás-féléjében is megmutatkozik, mert igazi megoldás, és feloldás nincs a könyvben, a tantestületi pedig csak álmegoldás.
Nem egy jól sikerült könyv, amit még nem tudtam, amikor tavaly márciusban többek ajánlására megvettem, reméltem, hogy egyfajta megoldásként kínálom a nagyobb fiam osztályában akkor aktuális probléma megoldásához – de inkább be sem vittem, mert miután elolvastam, rájöttem, nem nyújt megoldást, esetleg osztályfőnöki órákra egy-egy gyerek esetét kiemelve – beszédtémát. Igazából sajnáltam a zsűrizéskor adott pontomat is, mert valójában most sajnálom, hogy ez a könyv kiszorított a döntőbe kerülésre érdemes más könyve(ke)t.
Kedvenc szereplőm, ha lehet ilyet választani – a hegedűs kislány volt.
Ajánlott bejegyzések: