Kertész Erzsi: A küldetés (Panthera 2.)
Ez egy nagyon élvezetes és aranyos és igen izgalmas, kalandos történet!
Még úgy is nagyon tudtam élvezni, hogy nem olvastam az első részt! Bevallom, tartottam tőle, mert nem tudtam, milyen „holdbéli” világ vár rám… de nem kellett volna – valójában teljesen elképzelhető világban kezdődik minden, hogy aztán a saját földi világunkban folytatódjanak ill. teljesedjenek ki a kalandok, és teljesüljön a küldetés.
Így utólag, nem is kellett volna tartanom tőle, hiszen gyerekkorom óta „gyakorolom” a fantáziálást egy hógömbbe. Csak hát ott, abban a világban, ahová belegondolok – állandóan hideg tél van, ahol gyönyörűen hull a hó… Nem jelentett problémát a „gömbbe-kerülés” – de az hihetetlen, hogy annál inkább volt fura a saját világomba történő „visszakerülés”…
Nagyon tetszett az kapcsolatfelvétel sajátos, „takarítós” volta, tetszett, hogy nem adták fel soha, ha kihívások elé kerültek, hanem a kis csapat együtt törte a fejét a lehetséges megoldásokon.
A legszimpatikusabb és legszerethetőbb szereplő számomra az ifjú inspirátor, Jácint volt – szerettem volna még megkedvelni Carment Aura-t, a szabotőrt. Egészen pontosan meg is kedveltem, de a végén összezavarodtam, és azóta nem tudom, hogy csalódtam benne vagy sem?
Rozika nénitől sokszor ki voltam akadva – nem bírtam ezt a végtelen és édeskedő becézgetését, nagyon idegesített. Az Földünkön való idegenvezetői szerepét viszont kiválóan betöltötte, ez vitathatatlan. Mihály nem rossz figura, az ő múltjának a megismeréséért is érdemes lenne behozni az első fejezetbéli elmaradásomat. A gyerekekből most kevés volt, Noémi igazi kiskamasz csaj, aki, ha van egy másik lány a környezetében máris konkurenciát lát benne, Vince egy igazi kis zseni, minden felnőtt szíve-csücske; annak ellenére, hogy Kismukk írja a naplót, sajnos őt tudtam a legkevésbé megismerni. Hangyási Huba professzor „szórakozott a köbön”-alakja szerethető, csak kár, hogy így hívják, nem egy komoly és tehetséges felfedező-feltalálónak való név. Jácinttal is hasonló a bajom, meg Pirivel is – nem megfelelő a névválasztás, ezek talán még a 70-es 80-as években jók voltak, de most??? Eszes Bátor alakja igazi „antihős”, nem egy követhető opció még a mai fiataloknak sem, de örülök, hogy tud végül mit kezdeni a már-már kisiklott életével. Reményt ad erre az ő és Kloé, ill. az ő és Huba kettőse.
Tök jó ötletnek látom a könyvben lévő számítógépes játékötletet, Aura alakja örök kérdés.
Szóval vannak okok a következő részt várni és olvasni.
(Csak egy kérdés maradt bennem, mi lett Pajkossal, az úszóhártyás lábú sakálkutyával?)
Sajnos, az idén nem sikerült a Merítés ifjúsági Top10-es listába besorolni, (de tavaly igen!) – egyértelműen odavaló kalandregény!
Ajánlott bejegyzések: