Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1.)
Nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésemet a sorozat, és azzal együtt az iskolák közötti verseny további alakulása iránt – ami egyébként az évekkel ezelőtt országok közt játszódó Játék határok nélkül-re emlékeztet.
Szerettem a szereplőket, örültem a többféle jellemábrázolásnak, mégha túlzott konfliktusokba nem is ütköztünk – a szerző vetített előre néhány későbbi, jellemütközésekből, etikai értékek összecsapásából adódó konfliktusok kibontakozásának lehetőségét.
Kedvesek és szerethetők a szereplők: Kornél, Hanna, Lóri, Bernadett, talán a legnegatívabbnak is Mátét ha nevezhetjük.
Kedveltem azt, ahogyan Hanna hidegfejjel áll neki a feladatoknak – és megoldja egészen egyszerű stratégiákkal – azt is le kell szögezni, nem tehetné ezt kiskori tapasztalatszerzései nélkül. Milyen jó is a korán megszerzett rutin, amikor elkezdünk egy-egy feladatot!
Kedveltem Lóri kezdeti lazaságát, Bernadett komolyságát – a négy gyerek csapattá fejlődésének folyamatát.
Kedveltem Kornél természetességét, az érzékenységét, ahogyan a helyzetek kezelésekor jelleme elénk tárul.
Kedveltem, a tábor színes öltözékeit – a gyerekek sokszínűségét idézte.
Kedveltem a feladatok közül az egyes csapatok tagjainak felismerését felmérő feladatot – amely még szembesítette is őket gyenge pontjaikkal.
Kedveltem Hanna ragaszkodását családtagjaihoz és apa-lánya, nagyi-unoka közötti viszony közeliségét és mélységét.
Nagyon tetszett a könyv, az izgalmai ellenére kiegyensúlyozott, kiszámítható és szerethető – minden további nélkül éreztem is ezeket az olvasás során – de nem annyira szívott magába, mint Erdős Zsuzsanna: Vedd már észre! könyve.
Mindkét könyvben a fiú-lány kettősének sorsa és az egyes karakterek érdekeltek a leginkább, míg az Erdős-könyvben az volt a lényeg, hogy fedezz már fel végre! és sokkal több, számomra is átérezhető humorral szembesültem, míg a Leiner-könyvben tetszett, hogy a két fiatal egymáshoz való viszonya olyan magától értetődő, olyan természetesen kifejlődő, mint akik már idők hosszú sora óta nemcsak várnak arra, hogy ez megtörténjen, hanem tudják is, hogy ez be fog következni, ettől érezhettem egyfajta kiegyensúlyozottságot a regényben.
Az Erdős-könyv sajnos nem került a Merítés ifjúsági 2017-es toptizesébe, de Leiner könyve abszolút megérdemli, hogy ott van, örülök, hogy megelőlegeztem a bizalmamat (ez az első LL-könyv, amit olvastam) és komoly esélyt látok a közönség díjának elnyerésére.
Ajánlott bejegyzések: