HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2019.05.19. 15:35 Gelso

Kertész Erzsi: A ​párduc hazatér (Panthera 3.)

Kertész Erzsi: A ​párduc hazatér (Panthera 3.)

parduc3.jpg

Hát nekem ez a második részhez képest pozitív csalódás! 
Izgalmasabb, pörgősebb, alig bírtam letenni, lehetőségeimhez képest gyorsan végigolvastam. 
A szereplők továbbra is tetszettek, Jácint most is hozta jófejségét, őt és Noémit továbbra is nagyon kedvelem, Mihály (egy hajóútra alias: Michel) bácsival együtt. 
Ha nincs Mihály bácsi kiválóan működő hetedik érzéke, akkor valószínű nehezebben ért volna el a sikerig a gyerekek vállalkozása. 
Rozi(ka) (hajóútra: Rosie) néni vicces, de engem idegesített – nem emlékszem már, hogy az előző részekben is, de most nagyon! Picit szégyenkeztem felnőttként a naivságán, hogy ennyire felült annak a két hamis perszónának – hiszen gyerekeket vett a szárnyai alá, plusz a tetejébe még egy mentőexpedíciót is! Szóval, hiányoltam a felnőttekből érkező felelősségtudatot. 
Jávor feltűnése és talán a Márkusé is – üdeséget hozott a történetbe – talán a Márkus és Noémi, ill. Jácint és Noémi történetei szempontjából kellene folytatni a sorozatot – ezek még kifejtésre váratnak, és talán vannak olyan olvasók, akik szívesen olvasnának még róluk. 
Jávor feltűnése új Pantherán-lakó, kihalás/eltűnés szélén álló „fajfélével” – nem tudok rá alkalmasabb szót, a Hójárókkal ismertet meg minket, és érdekes tulajdonságainak megismertetésével hozza közelebb az olvasókhoz, Márkus küldetésre választott és küldött alakja talán pozitívabb szereplővé tudja őt változtatni az olvasók szemében. Noémi továbbra is csodálatos és lenyűgöző, de azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha az írom, ez a kötet Kismukké (Rozika néni szavaival: Mukkocska) – akinek bátorsága, vakmerősége, helytállása egyértelműen feledtette velünk esetleges lúzerségét, félénkségét, visszahúzódó csendesebb jellemét, és egyértelműen a jó ügyért küzdő csapatjátékosként került a Panthera-történet és az olvasók figyelmének fókuszába. Amit a második kötetben sajnáltam, hogy ő a krónikás, de ennek ellenére őt ismertem meg a legkevésbé – most itt kárpótolt a szerző, mert közelebb kerültem hozzá és jellembeli értékeihez. 
Gratulálok a szerzőnek, mert jó pár éve tartó olvasásom folyamata során talán ez az első, (vagy második, ha a Szabadlábon-t idevesszük) kötet, amin nem a torkomon erőszakkal lenyomva-leszuszakolva éreztem a másság különcség különféle formáira történő figyelemfelhívást és azoknak mintegy kötelező elfogadását az olvasó részéről. 
Szívesen olvastam, látogattam vissza a Panthera különböző részeire, és ott pillantottam be az éppen folyó életekbe, örültem, hogy ismét láthatom Aurát, és örülnék, ha egy esetleges következő részben a többiekből elpárologna minden őt és személyiségét körülvevő kétely. 
Ajánlom mindenképpen elolvasásra, bár nem rövid a kötet – ezért nem javaslom kezdő olvasóknak, hanem inkább gyakorlottabb, olyan gyerekeknek, akik kitartóan képesek sokat olvasni a történet és a cselekmény előrehaladása végett, és nem adják fel az elején, vagy éppen egy intrika kellős közepén. 
2018. évi Merítés Top10-be javaslom.

 
Madártitkok ismerői, ugye a valóságban a tövispintyek nincsenek is? 57.old.

Nagyon tetszett a könyvben az ún. „üzenő sziklák” ötlete.

És hála Rozika néninek, eszembe juttatta (már) a 80. oldalon a Női szeszély isteni süteményt, amit szerintem nyolcadikos korom óta nem ettem!

 

komment


2019.03.25. 10:48 Gelso

Marguerite Duras: Oroszlánszáj

Marguerite Duras: Oroszlánszáj

oroszl.jpg

Hát én azt hiszem, nem értettem ezt a könyvet. 
A beszélgetés vége felé egyértelműsítettem a nő SPOILER. 
Az utolsó oldalakon viszont teljesen megzavart a nő csavaros észjárása – simán el tudom képzelni, hogy egész életében erre az epizódra gyakorolt – mégha a tette igazi okát nem is fedte fel. Elszakadni onnan, ahol egész életében semminek és senkinek nézték, ahol addig is „börtönben” élt. És ahonnan csak egy ilyen alantas tettel szakadhat ki, de elhitetvén mindenkivel magáról, hogy őőőrült, így nem valódi börtönbe, hanem elmegyógyintézetbe kerülhet, ahol lesz zöld, nem minden csupa beton, és esetleg oroszlánszáj. SPOILER 
Még kiegészítem azzal, hogy ez borzasztó, sőt mi több – ez elborzaszt.

Ez @borbolya3 Szivárványos Európa Zsebkönyvek c. kihívására az első olvasásom.

 

 

komment


2019.03.25. 10:46 Gelso

Berg Judit · Kertész Erzsi: Az ​óra rejtélye (Kiki nyomoz 2.)

Berg Judit · Kertész Erzsi: Az ​óra rejtélye (Kiki nyomoz 2.)

ora.jpg

Fergetegesen izgalmas, letehetetlen. 
Már Kiki első nyomozós kalandjával magasra tette a mércét az írónő-páros, de szerintem ezzel a kötettel most még az első részt is sikerült túlszárnyalniuk. 
Talán szerencsésebb volt most az, hogy egy könyvben csak egy rejtély megoldására kellett összpontosítaniuk. Bár Gerdát megtalálni sem volt egyszerű. 
Nagyon örültem egy tanáruk (aki épp földrajztanár!) felbukkanásának, akit sikerült megnyerni bizalmuknak és az ügyüknek. Igazi felnőtt partner, jó az ilyen tanárember – éppen ezért jó lett volna többet is megtudni róla. 
Fülöp alakja is tök jó volt – jó, hogy nem tűnik el – érzéseim szerint, ha lesz folytatás, Fülöp ott lesz a két – vagy talán három – gyerek mellett valamilyen szerepben. Aida feltűnése jó húzás volt a szerzőktől, bátorsága meghozta neki Gerda és Kiki barátságát is. Remélem, ő is megjelenik még az elkövetkező részekben – mert én még szívesen olvasnám Kiki és Gerda kalandjait a továbbiakban is. 
Örültem, hogy ebben a részben inkább a lányoknak volt több részük a rejtély felgöngyölítésében. Gerda figurája nagyon bátor, egyenesen vakmerő és okos! Büszke lennék rá, ha anyukája lennék. És örülnék egy ilyen barátságnak a gyerekek közt – azon kívül, hogy szeretik és segítik egymást, építő hatással vannak egymásra. 
Jó szívvel adom meg a Merítés zsürizésben a pontját, támogatom, és várom a folytatást.

 

 

 

 

 

komment


2019.03.25. 10:42 Gelso

Balatoni József: Osztályharc

Balatoni József: Osztályharc

osztkep.jpg

 Snittek egy osztály életének (vég)napjaiból… 
Snittek, pillanatképek, pici epizódok – eléggé felületes és elnagyolt módon összefűzve – mind jellemrajzokban, történetekben, kapcsolódásokban. Az éppen búcsúzó, utolsóéves osztályközösség életéből szinte csak a laza, felszínen létező, bárki számára látható összekapcsolódásokról olvashatunk, a mélyebbekről és a keszekuszaságokról, bonyodalmakról alig… pedig ez már a végzős osztályév…és ha azt vesszük, hogy nekünk ezelőtt már elsőben (mai nevével: kilencedikben) is több, bonyolult és keszekusza találkozásunk, élményünk, kapcsolatunk stb. volt… – ez most nagyon kevés. 
Az osztályfőnök, Zoli bá' pedig kifejezetten idegesített (az érzelgősségével) együtt. :-( 
A barátja és kollégája, Gergő – sokkal értékesebb és hatásosabb hős, bár igaz, hogy csak a háttérből. 
Ez az egész engem leginkább arra emlékeztetett, amikor elkészül az évi rendes osztálykép, és leülsz valaki kívülállóval, akinek „bemutatod” 2-6 mondatban az egyes osztálytársaidat. Balról jobbra kezdve a felső sorban állókkal, végezve az első sorban ülőkkel; megállsz, elmondod a számodra fontos infókat és általad ismert dolgokat az illetőről, és már lépsz is tovább. Annak, akinek mesélsz, csak addig fontosak és „ismerősek” a fotón látható személyek, amíg mesélsz róluk, majd gyorsan a feledés homályába vésznek. Ott vannak, de már el is vesznek. Hogy mi lesz velük a jövőben, az az első, +5 múlva sorra kerülő érettségi találkozó alkalmával fog kiderülni. 
Na, kb. ilyen volt számomra ez a 'regény'.

 

komment


2019.03.25. 10:40 Gelso

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

nyul-d.jpg

A fülszöveggel nem kifejezetten értek egyet, bár nem hazudik, csak félrevezet. 
Nem önmagunk megismeréséről informál, hanem önmagunk elfogadásáról és mások közt a hozzám hasonlók kereséséről, megtalálásáról és elfogadásáról. 
A bolyongás és a keresgélés viszont igaz. 
És az is, hogy nagykamaszoknak ajánlatos leginkább elolvasni, de a felnőtteknek, és a tanároknak meg kötelező! (Még egy óra sem kell hozzá!) 
Sajnos, vagy nem sajnos, (nem kívánok állást foglalni), de divatos téma ez az identitáskeresés-kutatás-probléma is a mai kortárs ifjúsági könyvekben – döntse el mindenki, hogy Nyutya, azaz nyúlformájú kutya-e, avagy Kuszi, azaz kutyaformájú nyúl-e hosszúfülű, vakkantgató barátunk – szerintem a válasz ott van benn a könyvben, odabe.

"… a kutyát hidd el. 
Ha sikerül, te leszel az első."

„Szeretek mondani mindenfélét. Beszélni jó. Néha megállok, csak úgy, belenézek a fehérségbe, és mondok dolgokat.”

„…ha egyszer találnék egy másik ilyet. Ilyet, mint én. Na, jó, nyilván nem, de ha mégis. Egy ugyanígy elrontott kutyát. Beszélgetnék egy kicsit. Hogy vagy? Köszi. Ahogy két kutya szokott. Semmi extra, két átlagos eb. Nyúlhoz beszélnénk, de igazából a kutyának mondanánk odabe.”

Elárulnátok, amúgy, hogy kicsoda Etike??? Pszichológus?

 

 

komment


2019.03.25. 10:35 Gelso

Kalapos Éva: Éretté ​nyilvánítva (D.A.C. 6.)

komment


2019.03.25. 10:29 Gelso

Carson McCullers: Az ​esküvői vendég

Carson McCullers: Az ​esküvői vendég

esk1.jpg

 

Nagyon sajnálom, hogy már a sorozat második könyvéről kell írnom ill. írom azt, hogy nem tetszett. 
Nagyon ellenszenves volt számomra Frankie Addams alakja – túlságosan „szabados” viselkedése; túlságosan szabadszájú, mindenféle figyelemtől és fegyelemtől mentes, viselkedésében szinte semmiféle illem, és tisztelet nincsen a senki felé. 12 éves, de számomra attól sokkal felnőttebb – nem tudom, hogy a történelmi kor annyira eltelhetett, hogy azóta ennyit fiatalodtak/öregedtek a hasonló korú gyerekek? Ő 1931. novemberében született, a regény történésekor 1943-at írunk – bőven a háborúban vagyunk, melyből a katonák jelenlétén kívül Frankie egyebet nem is érez, észlel. 
Egy 12 éves – az számomra még gyerek, hajszálnyi kiskamasz beütésekkel, de a regénybeli Frankie (aki lány, de számomra annyira fiú volt, pedig szoknyákat hordott!) egy idősebb kamasz, felnőttes beidegződésekkel. 
Önző, önfejű, sajnos, semmi pozitív tulajdonságára nem bukkantam. Ennyire érzéketlen olvasó lennék, vagy nincs érzékem ennek az írónőnek a soraira? Még nem olvastam McCullerstől semmi mást korábban, ezért el is vagyok kedvetlenedve, mert voltak még olvasásra tervezett könyveim tőle. 
Elszomorított, hogy egy gyerek ennyire magára van hagyatva, pedig min. 2-3 fő mindig ott van körülötte – és mégis magányos, mint a kisujjam? 
Nem értettem a névvel kapcsolatos problematikát sem? F. Jasmine Addamsnak született, aztán, egyszerre csak Frankie-nek hívatja magát. 
Igazából az utolsó oldalnyi szomorú vég olvasása sem enyhítette meg szívemet, a bosszankodás most nagyobb, mint az együttérzés. Valójában nagyon sajnálom a mindössze 150 oldalnyi olvasásra elvesztegetett időt. Frankie alakja nagyon idegesített, szívesen olvastam volna egy pár nevelő szándékkal elcsattanó pofonról. 
Tényleg nem volt más csak szenvedés, mentségemre szolgáljon, hogy elszánt voltam, és már nagyon régóta várólistára tettem, @borbolya3 kihívása sarkallt rá igazán, hogy elővegyem.

A Szivárványos Európa Zsebkönyvek c. kihívására a második olvasásom.

Első dolgom lesz az idei nagy Könyvelhagyó Napon: elveszíteni…

 

esk2.jpg

komment


2019.03.25. 10:24 Gelso

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

 utanad.jpg

 Kedvencem lett az első rész, a Léggömbök, mert minden nehézsége, komolysága ellenére visszahozta a légiesen könnyű gimis ifjúkoromat… 
Az Utánad elhozza az „Azután” történetét. A hogyan-tovább-ét. 
A vegyesen és cikázva érkező óriási terhekről. Nem lehetett könnyű Dorkának, hiszen neki még suliban, egyetemen lett volna a helye. Ideje korán kellett felnőtté válnia, mert idejekorán érték el felnőttproblémák. 
Igazából ez a könyv Dorka útkeresése kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, tanulságokkal. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Dorka tanult belőle, sokszor bizonytalankodott, de oly jó volt látni, hogy sokfelől kapott támogatást – számíthatott a szüleire, Matyi édesapjára, és hát Janira. 
Nem csodáltam, hogy ennyi sok inger és gyakori hátráltatás közepette Dorka botladozik és tévelyeg és hibázik, a helyzetekben olykor az intelligenciája, olykor a lelke, olykor a véletlen, olykor a szerencséje, vagy ki tudja még mi segítette. 
Talán Janit is pont jókor sodorta (újra) Dorka útjába a szél, és ezzel a jó széllel talál partot Dorka is. 
Jani az egész történetben a kedvencem. Hihetetlen erős jellemmel, kitartással rendelkezik, határozott, konkrét elképzelései vannak; jószívű, szeret másokon segíteni, kötődik a gyökereihez, szülőföldjéhez, és a nagyszüleihez. Szeret kötődni emberekhez, és szeret szeretni és szeretve lenni: ez a szerencséje Dorkának… 
Szép kis kapcsolat alakulhat ebből – elég ambivalensek az érzéseim, nem tudom, milyen jövője van kettejüknek együtt. 
Remélem van. :-)

 

komment


2019.02.03. 21:02 Gelso

Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)

Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)

vagod.jpg

 Kezdetben kedveltem ezt a sorozatot, de megmondom őszintén annyira nem olvasom szívesen… :-( 
Bajom van a szabadszájúsággal (ennyire trágárul beszélnek gyerekeink??), bajom van a lányok viselkedésének ábrázolásával (ennyire szélsőséges, hisztis, önző „hazug ribancokat” nevelünk???) és nem utolsósorban bajom van a szülői leképezésekben is – szülőként ez számomra a legszégyenletesebb, mert ha az írónő így látja, ill. a sorozat maga, sorozatosan ilyennek láttat bennünket – akkor tényleg nagy a baj… 
(Sajnos, és tanácsom sincs, milyen gyógyszert lehetne ellene találni.) 
(pl. lelkemnek-eszemnek bevehetetlen és megemészthetetlen a pszichológus nagymama, aki árvaházba, majd nevelőszülőkhöz hagyja jutni unkáját.) 
A legeslegnagyobb bajom ezzel a könyvvel, hogy hamis képet fest a barátságról. (A történetben egy lopás/elvesztés konfliktust helyez a középpontba az írónő – de számomra egy „évezredes barátság” történetének bemutatása az igazán fontos). 
Ha a tinilányok fejében az a kapcsolat jelenti a barátságot, ami Lara és Petra között van, akkor megint azt kell írnom, tényleg nagy a baj. 
Mert ez a kapcsolat Lara és Petra között, számomra inkább egy alá-fölé-rendelt viszony volt, ahol csak az egyik fél (Lara) tesz meg sokmindent a másikért, és a barátságuk épüléséért, gazdagodásáért. A másik fél (Petra) önző módon csak élvezi ennek hasznait. 
Lara egy értékes, melegszívű lány, akire mindenben lehet számítani, őszinte, segítőkész, a megoldások embere, de mindig Petra árnyékában élt és létezett. A barátságuk is neki köszönhetően állt fenn eddig. Ő volt aki szeretetével, ötleteivel, alkalmazkodó képességével táplálta, fenntartotta. 
Petra egy érzelmeiben nagyon szélsőséges, felszínes, csak magával foglalkozó és saját érdekeit, külsejét előtérbe tevő lány, aki ha kell, mindenen és mindenkin vakon vagy haragtól csillogó szemekkel, mérhetetlen dühtől feszített lélekkel keresztülgázol, miközben senkire és semmire nincs tekintettel. 
("Nem én találtam ki ezt az egész lopás izét, hanem az ofő" … 
„Tudom, hogy szemétség, de néha szemétnek kell lenni, mert egy olyan szitu, hogy vagy mi, vagy a Tasnádi.” 
Elszomorodva vontam le a következtetést a könyv soraiból, a felszínes emberi kapcsolatokról, hogy egymásról első sorban külső alapján ill. a szóbeszédekből vonnak le következtetést és alakítanak ki egy képet – és nem tapasztalat és elbeszélgetés útján ismerkednek meg egymással az emberek. 
Akik ennek ellenkezőjét teszik – azok a csoport, (az osztály, az iskola, a család stb.) perifériájára kerülnek és onnan külső szemlélőként élik a közös vagy közösnek hitt történeteiket. 
Akikre pozitívan lehet tekinteni a könyv szereplői közül: Oli – Lara nővére – ideális szereplő, akár példaképnek is tekinthető – zseni, jó tanuló, jó testvér, igazi „jó fej”, a megoldások embere, kedves, empatikus, segítőkész, őszinte, nyíltszívű, mindenben lehet számítani rá, anya helyett anya. 
Osztályfőnök, Vérvera – a maga hibáival és erényeivel együtt az egyik pozitív főhős, aki a gyerekek igazi támasza és barátja – akire szintén lehet számítani, talán az egyetlenként a felnőttek világából. 
Az osztályból pedig Kós Máté, de eléggé háttérbe szorult, őszintén, én több szerepet gondoltam neki a megoldásban. 
Lettiről is elég kevés derült ki – annak ellenére, hogy ő a harmadik főszereplő, az is mind mondhatni szóbeszéd – igazi jellemére pár elejtett utalásból lehetne következtetni.

Szóval kedvelném a sorozatot, de felnőttként, vagy szülőként haragszom rá, mert hamisak az ábrázolások, amik meg – számomra – igaznak és hitelesnek tűnnek, vagy tizedrangúak vagy az ellenségeskedés kereszttüzében állnak. 
Nagyon rossz hatással vannak így a kamaszok esetében a későbbi jellemformálásra ill. alakításra. 
Csalódás volt a könyv, mert túl hamar és mindenféle következmények nélkül zárult. 
Amit Petra tett, az azért nem semmi, megvádolt valakit, folyamatosan hazudott, és ebbe mást is belerántott, valamint egy harmadik embert is belekevert – és simán megúszta – szerintem ez nem semmiképpen sem volt jó és ideális megoldás. Valamiféle erkölcsi felemelő megoldásra, amiből Petra igazi lelki könnyebbülést és nem megmenekülést érez – szükség lett volna a végén.

 

komment


2019.01.24. 22:54 Gelso

Jókai Mór: A ​nagyenyedi két fűzfa

Jókai Mór: A ​nagyenyedi két fűzfa

enyed.jpg

Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, az első oldalak után egy jó kis diákszerelemmel kapcsolatos írásra számítottam. 
„József pedig folyvást növekedni érzé szíve fájdalmait: a csalóka távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablak megüté, amin Áron kétakkorát nevetett.” Zetelaky József és Tordai Szabó Klárika szerelmére számítottam… 
De tévedtem, mert ez inkább egy helyi monda, vagy legenda feldolgozása lehet, ami írásra serkenthette Jókait. (Van ennek a történetnek vmi valóságalapja? Tudja vki?) 
Helyes, viszonylag könnyed történet, történelmi, hazafias kalanddal – kellemes élmény volt szembesülni azzal, hogy Jókai mind a két nemnek adott olyan helyzetet, amelyben kinyilváníthatták hazaszeretetüket és hűségüket, és ezáltal a nevük fennmaradhatott – akár egy városi legenda, vagy akár egy rövidebb lélegzetvételű Jókai műben is! 
„Azon két fűzfadorongot pedig, mellyel a két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzték a patak medrébe, és Gerzson úr áldást monda azokra mint szintén József szerelmére is, kinek nem kellett többé perspektíván keresztül néznie Klárikát, ha látni akarta.” 
A könyv és a másodikként olvasott Az utolsó budai basa kapcsán szeretném elmondani, hogy nem túl széleskörű – sajnos – a Jókai olvasmányismeretem (lehet, hogy már ez így is marad, mert klasszikusokat szinte egyáltalán nem olvasok), a kötelezőkön, és egynéhány ismertebb regényén kívül nem olvastam mást; de tisztelettel kell adóznom Jókai személye ill. munkássága előtt – most kezd előttem kirajzolódni a tiszteletreméltó személyisége, műveltsége, sokoldalúsága. Nagyon sok könyvet írt, nagyon termékeny író volt! De nem számítottam arra, hogy ennyire gazdag, változatos, különböző, sokféle témában, hozzáértően, tájékozottan, gondolom, mérhetetlen kutatómunka állt valamennyi műve megírása mögött! 
Ha a teljes életművét már nem is fogom megismerni, de igyekszem még a kortárs olvasmányaim közé egy-egy klasszikust, köztük Jókait is becsempészni, pl. egy-egy ilyen kihívásnak köszönhetően.

@Gulo_gulo Olvassunk Jókait! II. kihívásra hozott olvasásom 
és 
@darkfenriz Olvassunk Jókai Mór műveket! kihívásra az egyik olvasásom

 

komment


2019.01.24. 22:51 Gelso

Jókai Mór: Az ​utolsó budai basa / A debreceni kastély

Jókai Mór: Az ​utolsó budai basa / A debreceni kastély

pasa.jpg

  • Most, a kihívásra csak az Az utolsó budai basa-t olvastam, az A debreceni kastély-t már régebben. 

Jókainak ezt a könyvét inkább történelmi kisregényként vettem a kezembe, de inkább bizonyos családok valódi életterétől eltérő helyszíneken bekövetkezett családi tragédia-elbeszéléseket „kaptam”… 
Családi tragédiákat – számukra idegen környezetben… 
Elgondolkoztató, hogy Abdi basa lányának és Kanizsay Borbála vőlegényének halála melyik szereplő számára jelent igazi tragédiát? 
Melyikük halála volt úgymond a sors keze? Bogozhatnánk a miérteket… Petneházy maga játszott a végzettel? Telli pedig egyenesen kihívta maga ellen? Ki kapott halálukkal elégtételt? 
Az is foglalkoztat, hogy miért is helyezte Jókai ezt a szerelmi történetet pont ebbe a történelmi korba? 
Egyébként szívesen olvastam volna még többet és mélyebben Abdi basáról, lányának Tellinek és Petneházynak kapcsolatáról – érdekelt volna részleteiben ill. az előzménye. Ezt a szerelmi balkanyart Jókai csak kitalálta, vagy lehet valós alapja? 
Nagyon megdöbbentem, amikor Mátyás király bőséges könyvtárának siralmas állapotáról olvastam – valahogy úgy gondoltam, akármennyire is volt a nyakunkon a török, ennek ellenére, mint uraság, hódító – pazar, fényűző, csillogó életet élt és igényelt, ami megkövetelte az értékes tulajdonok birtoklását, és azoknak a megőrzésére törekedtek – és mégsem! Mégsem voltak a hódítóink ennyire igényesek és értékeket birtokolni vágyók?

Nagyon tetszett az elbeszélés elején a nemzet méltatása: 
"Te pedig, magyar nemzet, élsz és lélekben, gondolatban egészebb vagy, mint valaha voltál. 
Haladsz csendesen, de biztos nyomon; megszüntél önmagadat gyűlölni, s ez nagy nyereség; tanultál hódítani erősebb fegyverekkel, mint vas és tűz; még azok is, akik szeretni nem akarnak, tudnak becsülni. 
Emeld fel szívedet. 
Múltad volt olyan, amilyet megérdemeltél, s jövendőd lesz olyan, amilyet megérdemelsz."

Legtitokzatosabb szereplő: Gabriel Péter barát – alias Ihánzádé.

@darkfenriz Olvassunk Jókai Mór műveket! kihívásra a másik olvasásom

 

komment


2019.01.24. 22:47 Gelso

Pócs Tamás: Kultúrnövények ​1. (Búvár Zsebkönyvek) A trópusok termesztett növényei

Pócs Tamás: Kultúrnövények ​1. (Búvár Zsebkönyvek)

A trópusok termesztett növényei

kultnov.jpg

Sajnos bénaságom miatt a @kstimi Retro könyvecskék: Búvár zsebkönyvek kihívás-át nem tudtam teljesíteni, egész egyszerűen benéztem a végdátumot – de, sebaj, mert nem tudtam leállni és ellenállni. 
A Gy-i könyvtárunk tett egy nagyon jó, ill. húzást! SZEM ELÉ tette eme rég elfeledett, de nagyon hasznos, szórakoztató stb. sorozatot! Nyomban haza is hoztam párat már csak a lapozgatás kedvéért is. Gyerekkoromban gyűjtöttem a sorozatot, de voltak olyan részek, ami nehezebben voltak beszerezhetőek, vagy egész egyszerűen elkerültek. Ilyen volt ez is. 
Határtalanul érdekes olvasmány, ill. szemnek végtelenül pompázatos és érdekes. 
Visszavittem már a könyvtárba, de ki fogom újra hozni, mert a mostani alkalommal csak a lapozgatás volt a szándék, de a könyv ezt nem engedi! Olvasni is kellett! Nem jegyzeteltem, de valami fantasztikus felfedezés volt olyan növényekkel szembesülni, amelyek csak írásban, pl. nemrég hallottam a jamszgyökérről vagy olvastam a jakarandafáról, esetleg szóban, mint pl. ipekakuána, jöttek velem szemben – bár igaz, hogy most sok mindent meg tudunk nézni a neten – de akkor is jó élmény volt! Vagy már több éve ismert növényekről olvasni, pl. ananász, mangó. Nagyon ajánlom! Kiváló válogatás!

 

komment


2019.01.24. 22:35 Gelso

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

nyul-d.jpg

A fülszöveggel nem kifejezetten értek egyet, bár nem hazudik, csak félrevezet. 
Nem önmagunk megismeréséről informál, hanem önmagunk elfogadásáról és mások közt a hozzám hasonlók kereséséről, megtalálásáról és elfogadásáról. 
A bolyongás és a keresgélés viszont igaz. 
És az is, hogy nagykamaszoknak ajánlatos leginkább elolvasni, de a felnőtteknek, és a tanároknak meg kötelező! (Még egy óra sem kell hozzá!) 
Sajnos, vagy nem sajnos, (nem kívánok állást foglalni), de divatos téma ez az identitáskeresés-kutatás-probléma is a mai kortárs ifjúsági könyvekben – döntse el mindenki, hogy Nyutya, azaz nyúlformájú kutya-e, avagy Kuszi, azaz kutyaformájú nyúl-e hosszúfülű, vakkantgató barátunk – szerintem a válasz ott van benn a könyvben, odabe.

"… a kutyát hidd el. 
Ha sikerül, te leszel az első."

„Szeretek mondani mindenfélét. Beszélni jó. Néha megállok, csak úgy, belenézek a fehérségbe, és mondok dolgokat.”

„…ha egyszer találnék egy másik ilyet. Ilyet, mint én. Na, jó, nyilván nem, de ha mégis. Egy ugyanígy elrontott kutyát. Beszélgetnék egy kicsit. Hogy vagy? Köszi. Ahogy két kutya szokott. Semmi extra, két átlagos eb. Nyúlhoz beszélnénk, de igazából a kutyának mondanánk odabe.”

Elárulnátok, amúgy, hogy kicsoda Etike??? Pszichológus?

 

komment


2018.12.17. 13:53 Gelso

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

utanad.jpg

 Kedvencem lett az első rész, a Léggömbök, mert minden nehézsége, komolysága ellenére visszahozta a légiesen könnyű gimis ifjúkoromat… 
Az Utánad elhozza az „Azután” történetét. A hogyan-tovább-ét. 
A vegyesen és cikázva érkező óriási terhekről. Nem lehetett könnyű Dorkának, hiszen neki még suliban, egyetemen lett volna a helye. Ideje korán kellett felnőtté válnia, mert idejekorán érték el felnőttproblémák. 
Igazából ez a könyv Dorka útkeresése kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, tanulságokkal. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Dorka tanult belőle, sokszor bizonytalankodott, de oly jó volt látni, hogy sokfelől kapott támogatást – számíthatott a szüleire, Matyi édesapjára, és hát Janira. 
Nem csodáltam, hogy ennyi sok inger és gyakori hátráltatás közepette Dorka botladozik és tévelyeg és hibázik, a helyzetekben olykor az intelligenciája, olykor a lelke, olykor a véletlen, olykor a szerencséje, vagy ki tudja még mi segítette. 
Talán Janit is pont jókor sodorta (újra) Dorka útjába a szél, és ezzel a jó széllel talál partot Dorka is. 
Jani az egész történetben a kedvencem. Hihetetlen erős jellemmel, kitartással rendelkezik, határozott, konkrét elképzelései vannak; jószívű, szeret másokon segíteni, kötődik a gyökereihez, szülőföldjéhez, és a nagyszüleihez. Szeret kötődni emberekhez, és szeret szeretni és szeretve lenni: ez a szerencséje Dorkának… 
Szép kis kapcsolat alakulhat ebből – elég ambivalensek az érzéseim, nem tudom, milyen jövője van kettejüknek együtt. 
Remélem van. :-)

 

 

komment


2018.11.18. 18:47 Gelso

Zágoni Balázs: A ​Gömb (Fekete fény 1.)

Zágoni Balázs: A ​Gömb (Fekete fény 1.)


gomb.jpg

Vannak olyan helyzetek, amikor meglepődöm saját magamon. 
Én és Zágoni könyve-olvasás élmény egy ilyen helyzet. 
Azt hittem „erőszakot teszek” magamon, és sci-fi nem-olvasó létemre lenyomom a torkomon ezt a falatot és megyek tovább – azzal, hogy igen, én megpróbáltam, de nem…. 
Hát nem! 
… itt ragadtam… 
és úgy hiszem, egy 18 éve megismert érzést hozott vissza számomra az író: azt, amikor varázslók és egyéb mágikus lények világába utaztam egy szemüveges főhős segítségével – ugyanolyan ismeretlenül ismert, inkább korábbi, gyerekkori olvasmány-, és filmélményeim alapján elképzelt világba csöppenve, valójában tiltakozva, mint igenlően – akárcsak most. Ez volt annak idején a Potter sorozat első része után kialakult, mindig a soron következő kötetet alig váró türelmetlen, várakozás-érzése. 
18 éve. 
És ez van most – is. 18 év után újra érzem, hogy érdekel a soron következő. 
Egy új sorozat, amiért lehet rajongani? 
Érdekes helyzet alakult ki, mert semmi porcikám nem kívánta ezt az olvasást – nem kedvelek általában utópiákat, falanszter jeleneteket,elképzelt jövőben játszódó könyveket. Ijeszt és rémiszt a személytelenségük, a lélektelenségük, az érzelmek kiiktatni akarás, a szürkeség, a monotonitás – és egyebek, amiket elképzelek… 
Aztán itt ez a könyv. 
Amivel sarokba dobhatom az eddigi kliséimet. 
Azazhogy mindent megtarthatok közülük, de ez a könyv megengedi, hogy megtarthassam a régi gondolataimat, és azt is, hogy más szemszögből élvezzek, élvezhessek egy, a jövőről igazából rémisztő képet festő utópiát. 
Miért? 
Mert emberi érzelmek vannak benne – nincs „robotizmus”, nincs lélektelenség, inkább lelketlenség. Nincs szürkeség és monotonitás – de igenis van pörgés, fények villódzása, izgalom, félelem és féltés, izgalom és izgatottság, szerelem és szeretet, barátság és ellenség, izgalom, harc és küzdelem, tanulás és tanítás, tanulság és okulás, bizalom és csalódás – egyszóval érzelmek jelenléte nagyon hangsúlyos, és nagyon előtérben áll – teljesen átszövi a regényt – és ez teszi számomra különlegessé, mássá, élvezhetővé, emberivé részemről fogyasztható sci-fi-vé, okos, intelligens, sokoldalú, bátor főhősök szerepeltetésével. 
Vik, Ajna, Boki pozitív hősök – mindhárman jól összegyúrt és kidolgozott személyiséggel rendelkeznek – egész, kerek alakok ugyanakkor nem tökéletesek, hibázhatnak, amivel ismét új, megoldandó problémákkal szembesülnek. És mi, olvasók ezzel újabb oldalukat ismerhetjük meg. 
Vik és Boki alakja igazi fejlődésen meg keresztül, tapasztalatok útján okulnak, tanulnak és újult erővel állnak az új, vagy régi-új (?) kihívás elé. 
A könyv feléig tiltakozott a felnőtt énem erről a témáról, erről a világról olvasni, de a suliba történt beiratkozástól változások történtek hozzáállásomban, megnyíltam, befogadóvá, elfogadóvá váltam – és érdeklődővé. 
Ezzel együtt felfedeztem magamban a korábban elfeledett érzést, amely Zágoninak köszönhetően újraébredt bennem – az izgalmakkal teli várakozást az új, a következő részre… 
Úgy látszik, Zágoni Balázs ismeretlenül és minden akaratom ellenére tett várakozással teli rajongójává(?) 
Köszönöm neki :-) 
Írjak még a könyvről? Vagy elég ennyi…

Azt hiszem, megvan egy fix jelöltem egy erős +1 pontra a jövő évi Merítés-díjazás során – ígéretes és reményteli jelölt. Komoly esélyes! 
Zamjatyin: Mi c. könyve volt végi előttem olvasás közben…

 

 

 

komment


2018.10.28. 12:20 Gelso

Varga Írisz Dóra: Örökség

Varga Írisz Dóra: Örökség

oroks.jpg

Ez a könyv egy varázslat! 
Egy kapcsolat. 
Kötődés. 
Egy láthatatlanul létező leheletvékony, de eltéphetetlen selyemszál, amely azóta kezdett el sodródni-fonódni, amióta elkezdtem olvasni ezt a csodálatos, finom írást. 
A könyvet befejeztem, a selyemszál elkészült, itt van, bár láthatatlan – kötődés. 
Egy állandó érzés. 
Megfogalmazhatatlan. 
Kötődés a könyvhöz, az intelligens szavaihoz, a csodálatos, szeretettel teli és szeretetben élő szereplőihez. A gyerekekhez. A gyerekeinkhez. 
Állandó kötődés. 
Nagyon mélyen és érzelmeimben érintett. 
Amíg élek és anya lehetek meghatározó lesz. 
Nem tudom, hogy gyerek- vagy ifjúsági könyv-e ez. 
Számomra mindenképpen anyakönyv. 
„- Ezt utálom benned a legjobban! Te még azt is kiszagolod, ami nincs is! Neked hátul is van szemed! Meg az égben! Meg a föld alatt is!” (146.o.) 
…sőt, továbbmegyek szülőkönyv 
„Mi felnőttek is minduntalan nyomozunk (…) Folyvást keressük az válaszokat a magunk kérdéseire.” (90.o.) 
" – Anyukád nagyon erős lehet. 
– Á, nagyon is törékeny, az uborkás üveg tetejét sem tudja lecsavarni, s a habveréstől mázsás lesz a karja – mosolygott D. de nyomban el is komolyodott. – De bitangerős, igazad van. A szíve, az akarata, mint a vas. (214.o.) 
– Igen, az anyák erősek. De valahogy másképp erősek, mint az apák – szaladt ki Á. száján, de látva, hogy D-t nem zavarja, folytatta a gondolatmenetét. – Az apák eleve erősek. Az anyák viszont gyengeségeikből merítik az erőt. Biztos ezért tudnak példát mutatni nekünk, a fiaiknak, hogyan kell erősnek lennünk." (215.o.) 
Nem tudom, hol van Olad, de mindenképpen értékes, megőrzendő hely lehet az a hely, ahol ilyen különleges, titokzatos és varázslatos kert rejtőzik.

"- Ráérsz most? 
– Az attól függ, mire! 
– Egy titokra. 
– Egy titokra mindig. Feltéve, hogy meg akarod osztani velem a te titkodat." (137. o.)

Számomra ez a regény az év legszebb felfedezése lett – igazi társam az életem egy alapjaiban nehéz szakaszában – jó volt elmerülni benne, jó volt, hogy velem volt, hogy olvashattam. Olykor könnybe lábadt a szemem párbeszédeit olvasva. 
Szerettem. Szeretem. 
Minden anyának, minden szülőnek ajánlom felfedezni. 
Melegen ajánlom!

                     
fűpehelypaplan és légtüneménytan

 

Varga_Írisz_Dóra I 

@Gelso: Hát Enikő, ha te így, én is így. Megnézem gyorsan, hány óra van, 1-re jönnek hozzám. Jó, addig még van pár percem a bőgésre. De nem, ezt kibőgni csak nyugodtan lehet. Most akkor visszafojtom a könnyeimet, és ha egyedül leszek, zavartalan, újra elolvasom, és írok még. De nem ide, hanem a helyére, a kedvenc helyemre: „Az érzés, amikor…” zónába. Addig is köszönöm. És pont ma nem tudtam reggel belépni, pedig már 13 órája örülhetnék. 
Kösz @szadrienn-kám, hogy írtál, mert amíg még ma beléptem volna a Molyra, mennyi idő eltelt volna az örömhír nélkül. 
Ui.: Valamit nem csináltam jól, mert az Örökséggel kapcsolatos frissek még mindig nem piros csücskösek… De jobb is így, ha futár hozza.

!
Gelso P  
Előzmény

@Varga_Írisz_Dóra: én köszönöm! bár egy kicsit már kezd a szemem homályosulni… szeretem a konyvedet

!
Annamarie P 

sajnálom, hogy nem voltam hangosabb, amikor kellett volna, és csak most tudtad elovasni

!
Gelso P  
Előzmény

@Annamarie: de az voltál, csak nekem voltak gondjaim, és csak most jutottam hozzá… 
(meg aztán húztam, hogy soká tartson a ringatás, az érzés…) 
de időben történt, és soha jobbkor… 
:-) 
…és köszönöm!!!

!
Varga_Írisz_Dóra I  
Az érzés, amikor…

…elolvasod a regényed értékelését (https://moly.hu/ertekelesek/2929178) annak a Molynak a tollából, aki cseppenként már megbizonyosított felőle, hogy nála dédelgető kezekre talált. Nem volt kétséges számodra az öt csillag azok után, hogy felfedezted, a regényedre szavazott a Merítésben, hát még amikor kedvencelt, mint alkotót (na, ezt a szót sem használtad még magadra!). Na de hát ez a szabadvers! Mert ez az értékelés – költemény. Fantasztikus érzés a kötődést megélni, amiről @Gelso ír. Mert oda-vissza dolog ez. 
Amikor a férjednek felolvastad e „jókritikát”, és rázúdítottad az ugye… ugye… megerősítés-kicsikarásaidat, csak ennyit mondott: „Ha valakihez így eljutott a regény, már érdemes volt megírni”. Igen, érdemes volt. Pedig sokáig csak magadnak írtad, így volt, tagadhatatlan. Aztán ez a valami, ez a regény? egyszer csak kinőtte a szándékot, és vággyá vált, titkon, bevallatlanul. Aztán egyszer csak elszakította a köldökzsinórt, és a maga lábára állt. Onnantól szolgálattá lett számodra az írása. Ám ez a szolgálat, noha egyre jobban átérzed a súlyát, különös módon mégsem terhes, ahogy anyának, szülőnek lenni sem terhes (ha valójában nagyon is az), hanem áldott szolgálat. És ez nem a gyermek szolgálata, félre ne értessék, hanem, hogy @Gelso metaforájával éljek, a kötődés szolgálata. „kötődés” – „gyerekeinkhez” – „anyakönyv” – „szülőkönyv” – igen: ezt akarja a regény! Végre megkaptad a választ a magad miértjére. Mert írás közben nem kérdeződik a miért. Mégis, a műben, ott kell lennie a válasznak a nem kérdezett miértre. … 
Most kilépek az egyes szám második személy távolságtartásából, hogy megköszönjem Neked, Kedves Enikő, hogy megadtad a választ a regényem miértjére. Így könnyebb lesz eztán nekem. Ha valaki megkérdi tőlem, mi ez a regény, majd ezt mondom: „anyakönyv”, „szülőkönyv”, örökség…

 

Gelso P 

Kedves Írisz és kedves Dóra, nem is tudom, hogy szólítsalak, szégyenlem, mert talán kellene, de még meg sem kérdeztem, pedig annyiszor jeleztünk már egymásnak itt, a molyon, ahol az csak látszat, hogy az olvasás a fő téma. Az olvasás – kapocs, és ahogy írtam, a könyved – kötelék. 
És Az Érzés, amikor a szerző ír neked csupa szépet? Milyen is? Mi is történik? Elakad a szavad, és órákra szótlanná, de főleg szavak nélkülivé válsz… Ilyen az az állapot, amit Az Érzés, amikor -állapotnak hívok. 
Képtelen voltam azonnal reagálni, bocsánatot is kérek ezért, de elmondom és megosztom veled, hogy hasonló reakcióim voltak, mint neked. Könnybe lábadt a szemem, határtalan és megnevezhetetlen volt, amit éreztem, és meghatódva osztottam meg mindent, szavaidat a férjemmel. Majd hetek, hónapok fáradságaival és emellett mégis talán először nyugalmat érezve feküdtem le, és aludtam másnap 9-ig – ami nem fordulhatott nálam elő talán a nyár óta egyszer sem. 
Újabb erőket szereztem a többi eljövendő napokhoz. 
Köszönöm. 
És azt is, hogy talán egy igaz és talán egy egzisztenciális felfedezés részese lehettem. 
Gelso/Enikő

 

 

komment


2018.10.08. 23:33 Gelso

Nicholas Sparks: Eltékozolt ​évek (Szerelmünk lapjai 2.)

Nicholas Sparks: Eltékozolt ​évek (Szerelmünk lapjai 2.)

tuli.jpg

Sajnos, nem most olvastam el, de megpróbálom felidézni az emlékeimet az értékelés megírásához. 
Talán igazuk van azoknak (is), akik szerint kissé nyálas és csöpögős – hogy túl sok volt benne a férfi és túl késő az igyekezet. 
Nem értek velük egyet, mert sikerült neki! 
Igaz, hogy egész életében eszébe juthatott volna mindaz, amit az egy év alatt tett – mégis azt mondom, ez a könyv bizonyítéka annak, hogy soha nem késő észbe kapni, ha arról van szó, hogy ne engedjük elveszni, ami a miénk, és nekünk sokat ér – az életünket. 
Nem tudtam, hogy a Szerelmünk lapjai-nak van folytatása – de én nem tekintettem a két könyvet egymás folytatásának, bár egymás után olvastam. Természetesen jó volt ráébredni arra, hogy egy szép könyv számunkra kedves szereplői egy újabb élettörténetben lépnek újra életünkbe – de én két különálló egészként tekintek a két regényre. 
Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint túl sok Wilson jótéteménye, és (körül)rajongása, de szerintem jól tette, hogy megpróbálta, mert a felesége szerette. És ebben az egész udvarias és elegáns igyekezetben az volt a leginkább szép és megszívlelendő, hogy végig szem előtt tartotta és ha úgy ítélte meg, megfogadta apósa, Noah tanácsait. Nem úgy tekintett rá, hogy Noah egy „Vén Hülye”, hanem türelmesen meghallgatta, elbeszélgetett vele, amit egyenesen irigyeltem Wilsontól. 
Tetszett, hogy felesége sem mondott le végleg róla, Jane fiatalkori érzései is voltak olyan erősek, hogy nem engedték szétmenni ezt az értékes házasságot. 
Szép volt és önfeláldozó is tőlük, hogy a lányukat engedték az esküvő „fényében” fürödni, pedig az ő évfordulójuk sem bírt kevesebb érdemmel. Kissé önzőnek találtam Annát. 
Bevallom, szorítottam neki(k) Wilsonnak és Jane-nek – és örülök, hogy sikerült – a gyerekek kirepültek, most jöhet egy olyan, nem kevésbé gyümölcsöző szakasza életüknek, ahol tényleg már saját maguknak, hobbijaiknak és kettejüknek élhetnek. 
Ez szép, nagyon szép – és megérdemelt. 
Jó lenne egy ilyen életvéghez való halált megelőző utolsó nekifutás – ahol nem a betegség, hanem a szórakozás, nem az egymás gyámolítása, hanem egymással való kölcsönös együttlét, megbecsülés, odafigyelés szerepel, tölt fel és vezet át az öregkorba.

Valaki említette az értékelés írók között, hogy a tulipános borítót nem érti, igazat adok neki abban, hogy a hattyús találóbb – de ez a tulipános – szép…

@b_anett95 Nicholas Sparks kihívásához ez a harmadik olvasásom.

 

komment


2018.10.08. 23:26 Gelso

Nicholas Sparks: Szerelmünk ​lapjai (Szerelmünk lapjai 1.)

Nicholas Sparks: Szerelmünk ​lapjai (Szerelmünk lapjai 1.)

nb.jpg

Nagyon elcsépelt lennék, ha azt írnám: gyönyörű és csodálatosan szívközeli? Igen. Akkor is, ha azzal folytatnám, olyan őszinte és intim, mint a naplók – de hát ezzel sem írok le újat, hiszen ez a regény Allie és Noah életének lapjai… az ember saját naplójának nem hazudik… 
Elcsépelt maradok, mert most annak jó lenni – sok érzelem, két fiatal és/vagy két idős nem mindennapi történetének olvasása után, a legjobb csak elcsendesülni és elmélyedni az olvasottakban, gondolatainkban, elmerengeni életünkön. 
Allie és Noah olyan életet éltek, amellyel méltán állhatnának őket a mai és a későbbi házaspároknak követendő példaképekként.

A csodálatos szerelmi történeten kívül rájöttem, miért lenne érdemes időt szakítani a naplóírásra, Noah nagyon frappánsan elmondja a naplóírás lényegét: „Ha nem lennének meg a naplóim, azt hinném, csak feleannyit éltem, mint valójában. Életem több, hosszú időszaka eltűnt emlékezetem süllyesztőjében. Most is olvasom még naplóimat, és azon tűnődöm, ki is voltam én, amikor azokat a sorokat írtam, mert nem emlékszem életem jó néhány eseményére. Vannak időszakok, amikor csak ülök, és azon töröm a fejem, hová lettek azok az emlékek.” (145.) 
Noah csodálatos férfi és férj lehetett, és nagyon oda- és ráfigyelve ismerte és szerette meg az egyetlen általa szeretett nőt, Alliet. „Érdekesek ezek a levelek, mert amikor átnézem őket, rádöbbenek, hogy a romantika és a szenvedély bármely korosztály számára lehetséges. Most, hogy látom Allie-t, tudom, hogy soha nem szerettem őt ennél jobban, de a leveleket olvasva is rájöttem, hogy mindig ugyanezt éreztem.” (151.) 
Fiatalon biztosan nagyon odalettem volna ennyi szerelem és odafigyelés láttán, most, amolyan középkorom felé közeledve, túl pár tragikus életelédgördítette buktatókövön, igazából a kettejük közti harmónia, és a kettejük – furán hangzik, de ilyennek érzem – magas minőségű, mondhatni prémium élete lehet(ne) egyfajta mérce, vagy követendő példa.

@b_anett95 Nicholas Sparks kihívásához ez a második olvasásom.

„A versek, szerinte, nem azért születnek, hogy elemezzék őket; inkább azért, hogy másokra magyarázat nélkül hatást gyakoroljanak, megérintsék őket, anélkül, hogy megértenék.” (69.)

 

komment


2018.08.21. 21:44 Gelso

Kemény Dezső: A ​titokzatos kecskebak

Kemény Dezső: A ​titokzatos kecskebak

kecske.jpg

Meglepően jó nyomozós novella gyűjtemény. 
Illetve nem tudom, hogy stimmel-e benne minden – a sci-fihez nem értek, de én nem is a fantasztikum, hanem inkább a krimi, vagy inkább rejtélyfeltárás szempontjából szerettem olvasni és ebből a szemszögből tetszett. 
Természetesen első számú kedvencem Szakács Imre nyomozó – akinek baromira jó megérzései vannak, ezért is a nyomozók közt a legjobb, és ezért sem jut fentebb a ranglétrán, mert arra ott a megérzéseknek igencsak híján lévő főnöke. Aki a leginkább szocialista ezekben a cseppet sem a kor ideológiáját tükröző történetekben. 
Onnan kezdem, hogy @Bobe0402 Olvassuk továbbra is a Delfin-sorozat könyveit!kihívására választott két, 1970-ben megjelent választott delfinkönyv közül ez volt az egyik, amit magyar szerzőtől választottam. 
Akik olvasták, leírták a könyvben lévő írások erősségeit, gyengeségeit. 
Én nem hiszem, hogy részletezem, inkább a nyomozóról írnék, mert az ő alakja számomra az igen rejtélyes – nem sci-fi, hanem egészében. 
Olvasás közben végig nem hagyott nyugodni és mindig az ő alakján morfondíroztam. 
Lehet, hogy nincs igazam, de a nyomozó alakja számomra semmiképp nem illett egy, a szocializmus szempontjából még viszonylag ideológiailag erős időszakot jelentő a (hatvanas)/hetvenes évek rendőrei közé. Alakja sokkal inkább idézte Rejtő főhőseit. 
Összetett, sokoldalúan művelt, idegen nyelveket (nem oroszt!) beszélő emberről van itt szó… 
Igaz, ami igaz, nem ismertem nyomozókat a hetvenes évekből (hacsak nem „Tyutyukámat” a Kántorból), és a nyolcvanas évekből is elsősorban Ötvös Csöpi és Kardos doki, na, meg Linda és gárdája alakjainak köszönhetően alakult kép ki bennem – de Szakács Imre valami egészen más valaki… 
Sosem ismertem művelt, a humán tudományok valamennyi ágában (komolyzene, irodalom, opera, festészet, vallás!) és ugyanakkor a természettudományokhoz is nem keveset konyító kiművelt rendőrt, aki folyékonyan beszél franciául, simán idéz olaszul, és kicsit nehézkesen angolul. Nem szerencsétlenkedik, ha hirtelen Olaszországban kell felgöngyölíteni a szálakat, mindenféle akadályok nélkül kijut, mint magánember, ugyanolyan otthonosan mozog egy szövőgyárban akárcsak egy kaszinóban. 
Valahogy az ő alakja sántít nekem leginkább ezekben az írásokban, de annyira ambivalens, ugyanakkor imádom ezt az alakot, bár egyszer agyonnikotinozza és agyonkoffeinezi magát. 
Leginkább a Mennyei sugallat c. írás tetszett, titkosügynökös-hatást éreztem rajta, de a Balla professzor balesete, A láthatatlan fegyver és A titokzatos kecskebak is mélyen elgondolkodtatott. 
A könyvre ragasztott fantasztikus jelző valójában emberek különleges képességeiből adódnak és igazából nekem ez jelenti (Szakácson kívül) a könyv valódi különlegességét.

@Bobe0402 Olvassuk továbbra is a Delfin-sorozat könyveit! kihívására az első olvasásom, az 1970-es évben megjelentekből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kecsk_1.jpg

komment


2018.08.05. 16:47 Gelso

Keve András: Madarak ​2. (Búvár Zsebkönyvek)

Keve András: Madarak ​2. (Búvár Zsebkönyvek)

mad2.jpg

 2018.08.05. Újraolvasás. 
A kihívások közt böngészve találtam rá @kstimi-ére, és megörültem, mert ez egy jó apropó volt válogatni a sok jó kis zsebkönyv között. 
Három könyvet választottam, a Fűszernövények, Különös állatok mellett a Madarak 2. kötetet. Sajnos, az 1.nincs meg nekem, és azt nem olvastam, de mindenképpen egy madaras kötetet akartam olvasni a három közül. 
A bevezetőből megtudtam, hogy a könyv megjelenésekor, 1984-ben, 344 madárfaj [hozzávetőleges adat ez, mert vannak köztük ún. visszahúzódó (vagy eltűnő: pl. batla) ill. terjeszkedő – pl. balkáni gerle, halvány geze, fajok] élt Magyarországon, amelyek közül az első kötet 117-et mutatott be, ebben pedig újabb 115 kapott lehetőséget a megismertetéshez. Ezek közül is néhány kártevő és vadászati szárnyast kivéve minden madár magas eszmei értékkel védett. Előfordul az is, hogy a védettségi akciónak és egyéb körülményeknek eredményeképpen a védettséget feloldották: pl. vetései varjú, a karvaly esetében pedig teljes védelem alá helyezték. 
Nagyon sok és sokféle kis- és nagyobb madarat vonultat fel a könyv, a jellemzőik megjegyzése ezért különösen nehéz. A huszadik oldalnál kb. el is veszítettem a fonalat, így „nézőpontot váltottam”, és a Különös állatokhoz hasonlóan itt is kiválasztottam számomra öt példányt, ami különösen tetszik – ami nehéz, mert igazából minden madár tetszik valamiért – és aminek több köze van Magyarországhoz, mint csak hogy átvonul. 
Ezekre esett a választásom: 
Bölömbika – Botaurus stellaris – nevét a kilométerekről hallható hangjáról kapta, melyet szürkületkor hallani, magányos fészkelő a nádtengerekben: 
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-botste 
https://www.youtube.com/watch… 
https://www.youtube.com/watch… 
Császármadár – Tetrastes bonasia – egyetlen (tömzsi, tyúknagyságú) fajdfélénk, amely még megmaradt északi hegyeinkben 
https://www.youtube.com/watch… 
Ugartyúk – Burhinus oedicnemus – csibe nagyságú, lile alakú madár, homokoson, burgonyaföldeken, nem víz mellett él; termetéhez képest nagy, sárga szemei vannak, fészkét mindenféle bélelés nélkül a homokba kaparja. 
https://www.youtube.com/watch… 
Kormos szerkő – Chlidonias niger – telepesen költ hazánk mocsaraiban, nálunk főként a Tiszántúlon; fészkét vízinövények úszó leveleire rakja.Tápláléka a víz felszínéről felkapott szitakötőlárva, csibor, egyéb rovarok, egészen ritkán hal. 
https://www.youtube.com/watch… 
Kék galamb – Columba oenas – más néven: odúgalamb, ui. ez az egyetlen galambunk, amely (fekete harkály ácsolta) faodúban költ. Nagy erdők, főleg bükkösök lakója. 
https://www.youtube.com/watch… 
Vízirigó – Cinclus cinclus – magas hegységek madara, nálunk egészen a Pilis vonaláig húzódó északi helyeinkben a hegyi patakok mellett él, víz alatt futva keresi rákocskákból álló táplálékát 
https://www.youtube.com/watch… 
Sordély – Emberiza calandra//Miliaria calandra – ez egy sármányféle, a neve miatt választottam: igen korai felbukkanású a madár elnevezése: 1395 k.: зordel, sordé népetimológiás változata. Régi neve a kölesmadár, köleses sármány, kölesi sármány, ezt arról kapta, hogy ősszel csapatosan jár a kölesföldekre. A sármány elnevezés összetett szó, a’sárga’ jelentésű sár az előtag, az utótag a mál ’madár begye, állat melli, hasi része’ . A sármány társnevei a nyelvjárásokban: arany-áruló, Háromszéken mimőke, másutt pipöke. Mindegyikük talajon fészkel. 
https://www.youtube.com/watch… 
Ezen kívül érdekesség, hogy a könyv írásakor még bizonytalan volt, hogy pl. a Kucsmás billegető vajon új, önálló faj-e, vagy a már korábban ismert Sárga billegető egyik alfaja? Most utánaolvastam, és úgy tűnik alfaj. 
Kucsmás billegető – Motacilla flava feldeggi Michahelles 
https://www.youtube.com/watch… 
Sárga billegető – Motacilla flava L. 
https://www.youtube.com/watch… 
Az összes hazánkba látogató fecske közül a Füsti fecske – Hirundo rustica (v. villásfarkú) a leghűségesebb, mert ő egészen kora tavasszal megérkezik és októberben vonul csak el Dél-Afrikába. Különlegessége, hogy sárgolyókból építi fészkét. Nagyon szépen csicsereg. 
https://www.youtube.com/watch… 
https://www.youtube.com/watch… 
A legidősebb fecske több, mint 11 évig élt, a legtöbb egyed csak kevesebb, mint 4 évig él. A fecskefiókák nagyra tátják szájukat, jelezvén szüleiknek, hogy éhesek.

A másik nézőpont pedig a csőr. Kiválasztottam azokat a madarakat, amelyeknek valami miatt érdekes, különleges (alakja, funkciója, színe, nagysága) a csőre. Ezek: 
Borzas gödény vagy ismertebb nevén: pelikán – Pelicanus crispus – öblös csőre van, amelynek alsó kávája alatt táguló bőrzacskóban hord fiainak táplálékot. 
http://www.europamadarai.hu/borzas-godeny/ 
Batla – Plegadis falcinellus – piszkos sötétzöld, hosszú, erős és enyhén ívelt, aránylag vékony csőre van; régen nagy számban költött a Kis-Balatonban, mára eltűnt. 
http://www.europamadarai.hu/batla/ 
Kékcsőrű réce – Oxyura leucocephala – Világoskék, megvastagodott, felfelé ívelő csőre van. Nász idején a hím csőre égszínkék, hazánkban ma már csak ritka kóborlóként jelentkezik. 
https://www.youtube.com/watch… 
Lócsér – Hydroprogne caspia vagy Sterna caspia – narancsvörös vagy piros csőre erőteljes. A legnagyobb termetű csérünk. 
http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml… 
Lunda – Fratercula arctica – csőre a párzási idénykor harsogóan színes (piros, sárga és kék), míg télen ezek a színek eltompulnak; nagy, enyhén hajlott és háromszög alakú, egymást követő szaruhártyarétegek borítják, ami a csúcsán piros, alapjánál pedig sötétkék és sárga; költés után a szarurétegeket levedli. A csőrükben egyszerre 30 halat is tarthatnak! 
https://www.youtube.com/watch… 
https://www.youtube.com/watch… 
Alka – Alca torda – fekete csőre halfogáshoz idomult: közepesen hosszú, igen keskeny és magas; a felső káván határozott kampó látható, egy fehér harántcsíkot leszámítva, fekete, tőfele tollal borított. Orrlyukaik a tollas részben, a csőr oldalán nagyon mélyen, a káva szélén vannak. Sokan tévesen a pingvinnel hozzák rokonságba, mivel testtartása függőleges – de valódi rokonai a sirályok. 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alka#/media/File:Alke_pho.jpg 
https://www.youtube.com/watch… 
https://www.flickr.com/photos/andrej_chudy/3950510526 
A lunda és az alka is tengeri madarak, csak a viharok sodorják a szárazföldre – lunda két ízben vetődött hazánkba, alka egyetlen alkalommal, az Alföldre. (1935-ben történt, Hajdúböszörményben, ahol egy példány templomtoronynak repülve pusztult el.) 
(még korábbról: az alka Magyarországon a legritkább madárvendégek közé tartozik, mely eddigelé csakis Fiumében került elő néhányszor. Lőtték 1883-ban, 1884-ben kettő közül egyet, 1894 február 2-án, 1896 június 21-én. A két utóbbi a zágrábi múzeumban van.) 
Keresztcsőrű – Loxia curvirostra – csőre színe szarubarna, csőrkávái egymást keresztezik, ezzel bontogatja a fenyőtobozokat, nyelvével pedig kihúzza belőlük a magokat. A fiókák kirepülésük után még 4-6 hétig szüleik etetésére szorulnak, ezután fejlődik ki kereszteződött csőrük. Hangjuk nem valami elragadó, de elég sajátságos, mert fütyülő, surrogó, sőt flótázó, csicsergő szólamok vegyülékéből áll. Hívogatásuk zokk, zokk vagy éles gip, kip, gip. 
https://www.youtube.com/watch… 
https://www.youtube.com/watch… 
Gébicsek – Jellemzi őket a középhosszú, nagyon erős, oldalt összenyomott, ormán majdnem egyenes, végén kampósan le- és áthajlított és élesszögletű foggal fegyverzett csőr. Őrgébicsnek felső káváján elől kivágott, a tövisszúrónak csőrén felső csőrkávájuk élén úgynevezett csőrfog alakult ki. 
Légykapók – erős csőr tőben nagyon széles. A felső káva orma szegletes, a hegye kampós és fogszerűen kivájt. De ettől jellegzetesebb jelenség, hogy erősen fejlett szájzugsertéik vannak. 
https://tomtit.blog.hu/2009/04/15/kormos_legykapo 
Baglyok – Csőrük rövid kampójú, tövétől kezdve lefele hajló. Horgas, éles és hegyes kiváló fegyver. Begyük nincs.

@kstimi Retro könyvecskék: Búvár zsebkönyvek kihívásra ez a második olvasásom.

Az értékelés margójára: 
https://www.youtube.com/watch… 
Belga-Dal a madártani egylethez

 

komment


2018.08.01. 20:42 Gelso

Gombos Tünde: Pataki ​Emma naplója - Amikor szemberohan az élet

Gombos Tünde: Pataki ​Emma naplója - Amikor szemberohan az élet

patake-n.jpg

Hát, igen, Emma, sok gyereknek lehet még ennyire sz@r az élet, mint neked… 
Nem olvastam szívesen, nem kellemes 'csúnyabeszéden' olvasni szépirodalmat – már ha ez a könyv az… Nem jó érzés unalmukat (és esetleg bánatukat, valószínűbb, hogy útkeresési zavarukat, bizonytalanságukat) alkoholba fojtó fiatalokról olvasni. És felnőttként kínos saját gyereküket semmibenéző, nem ismerő alkoholista szülőről, hozzátartozóról olvasni. 
Az elején mormogtam elégedetlenül magamban: „ha még egy Nincsenapám, seanyám-mal találom magam szemben, befejezetlenül hagyom…” 
Nem hagytam abba, de ehhez hozzájárult az is, hogy a kecskeméti OB-ra nem vittem más könyvet, így aztán olvastam… 
Egy szereplő sem fogott meg, Emmának egy jó tulajdonsága volt, hogy igyekezett jó tanulónak maradni, de igazából ez is egy védekezési technika volt tőle – minél több jó jegy, annál kevésbé kötekedik apu. 
Zolika – a bűnhatározatlan szépfiú – tinikoromban sem kellettek nekem az ilyen típusú srácok, Emmának vajon miért?… 
A kamaszok közül talán legpozitívabb két szereplő Niki és Pici – Niki a hidegfejű, mindig segítségre kész és támaszt-képes adni típusú barátnő, akire mindig számítani lehet. Pici a magányos farkas, a reménytelen szerelmes, az ördögbőrbe bújt angyal. A legnagyobb személyiségfejlődést az ő esetében tapasztaltam. 
Apa és nagymama szégyenfoltok a felnőttek világában. 
Apa, aki egyébként városi szinten elismert orvos, otthon teljesen elfelejt intelligens, jól nevelt, tanult stb. családtag lenni, anyucika kicsi fia, aki teljesen lealacsonyodott a szememben az egyébként gyerekét gyötrő, alkoholista életmódjával. A nagymama nem kevésbé – nem sok biztos pont (az amúgy mindenki által anyátlan-árvának ismert) Emma életében, hacsak azt ide nem soroljuk, hogy kimossa a szennyest és megfőzi a mindennapit… de nulla lelki támasza Emmának. 
Ezen kívül mindketten hazugok – nem túl pozitív ez a felnőtt szereplőkről, igaz? 
Ne soroljam ide a többi gyerekek szüleit – akik mit sem sejtenek a gyerekek pl. napi gyakoriságú ivászatairól. Vagy épp a szuper szemét töritanárt. 
Kb. felsoroltam a könyv főbb szereplőit, egy kivételével – anyuéval. 
Akiről Emma mit sem sejt – és a regény végére mindent megtud. 
Egyedüli pozitív szereplőként őt tudnám említeni – ha az lenne – de nem az. 
Viszont egyedül tőle nem tudom elvenni a teljes változásra való készség és képesség dicsőségét, melynek köszönhetően, bár rossz döntései miatt nem pozitív szereplő, de nem is lehet negatív – mert felismeri a problémát, kész váltani és változtatni a jobb, az esetleges jutalom elérésének reményében. 
És jelen helyzetben Anya számára az egyetlen jutalmat Emma jelenti. 
Akit a regény végén Anyu elnyer – a mesében pedig ki nyeri el jutalmat?

Nem túlzottan tetszett Emma története, örültem a jó és reményteli végnek (így aztán végül mégsem Nincsenapám, seanyám-ot kaptam – szerencsére). 
És amúgy bízom Emmában a jövőjét ecsetelgetve. 
A nyelvezete nagyon nem tetszett. 
Ezt a könyvet még bele akartam sűríteni a Merítés zsűrizésbe. Utólag sikerült csak, de egyáltalán nem bánom ezt az utólagot. 
Nem küzdöttem volna érte úgysem.

 Ezeket 2018. július 20-án estefelé a 4x100 m gyorsváltó eredményhirdetése után találtam a kecskeméti uszoda bejáratánál, ahol a 13-14 éves úszók részére megrendezett Gyermek Országos Bajnokság zajlott. 
A gyerekem váltója ezüstérmes lett! 
Éppen ezt a könyvet olvastam, jó helye lett a négylevelűeknek benne. 
A könyv oldalán lévő dátum is igen fontos – ezt a naplóregényt olvasva úszógyerekem születése utáni első év időszakát tudtam felidézni a könyvben megjelenő dátumoknak köszönhetően.

komment


2018.07.28. 20:08 Gelso

Szabó Tünde: Rácsok (Balla Adrienn 5.)

Szabó Tünde: Rácsok (Balla Adrienn 5.)

racsok5.jpg

 Aki egy jó, izgalmas, értékes gyerekeket felvonultató, kortárs, napjainkban játszódó ifjúsági regényt ill. regénysorozatot szeretne olvasni, annak szívből ajánlom. 
Bár én csak az utolsó kötetet tudtam elolvasni, amelybe nem volt könnyű belecsöppenni, lévén sok szereplős és nagyon sok minden történik az előzményekben; mégis elmondhatom, hogy nagyon tetszett, és remélem, hogy egyszer sort tudok keríteni a teljes történet megismerésére. 
Balla Adrienn, egy vérbeli, belevaló, bevállalós, jó tanuló típusú kislány, aki emellett még jó sportoló is, a mindennapok tinibajaival – tanulni kell és iskolába menni, rendbe rakni otthon a szobáját és elviselni az anyukáját. Barátokkal lógni, számítógépezni, telefonon pittyegni, zenét hallgatni, marhulni, szerelmesnek lenni… stb. stb. Akit egyszer csak kibillent a mindennapok „gyakorlatából” és egycsapásra felnőtté varázsol egy rejtélyekkel körülölelt bűntett, amiben még édesapja is érintett. 
Felemelte és példaértékűvé tette a szememben a történet Adriennt, a bátorsága, a higgadtsága, az elszántsága, a kreativitása, a barátaival való „kooperáció”, de mindenekelőtt megingathatatlan hite az édesapjában. 
Sok pozitívuma közül még kiemelném a baráti társaságát, akik közül bátran számíthat egyáltalán nem veszélytelen kalandjai közepette szerelmére, Márkra, annak ikertestvérére, Kareszra, sulis-heker ismerősére, Benettre. 
(Csak lestem amúgy, hogy ez a korosztály milyen sokoldalúan tudja használni és hasznosítani a kütyüféléket, mint pl. a telefon.) 
Csak ajánlani tudom a sorozatot tiniknek, ifjaknak és szüleiknek. Olvassátok!

komment


2018.07.22. 17:24 Gelso

Karádi Ilona: Különös ​állatok (Búvár Zsebkönyvek)

Karádi Ilona: Különös ​állatok (Búvár Zsebkönyvek)

kul-al.jpg

 A kihívások közt böngészve találtam rá @kstimi-ére, és megörültem, mert ez egy jó apropó volt válogatni a sok jó kis zsebkönyv között. 
Három könyvet választottam, a Fűszernövények, a Madarak után nehezen döntöttem, mert először a Gyümölcsöket cseréltem le az Emberekre, majd végül az Embereket erre. Aztán a Különös állatok-kal kezdtem a kihívás teljesítését. Nem csalódtam a választásban, bár nem különösebben kedvelem az állatokat, de sok érdekes és különös állatot ismertem meg. Alig volt pár, amiről már hallottam, mint pl. a kék lugasépítő, http://tomtit.blog.hu/2009/01/18/kek_lugasepito_selyemmadar, vagy a Durrellnél a költőtáskás levelibéka, vagy a kiwi, vagy az óriáskagyló; és volt olyan, amikről hallottam már, de szinte semmit sem tudtam – pl. megtudtam, hogy a tengeri vidra másik neve a kalán, vagy hogy a vízidisznónak és a földi malacnak semmi köze egymáshoz, és a házi sertéshez meg még inkább semmi. 
Elgondolkoztam, hogy legszívesebben írnék egy tesztet arról a sok ismeretről, amire szert tettem, mert úgyis mindent elfelejtek – de lenyűgöző, ritka és érdekes dolgokat tudtam meg. Az is érdekelt, milyen szempont szerint sorolták a könyvben található állatokat a különösek közé. Két szempont alapján: ravasz módszerekkel próbálnak életben maradni, és meglepő előrelátással gondoskodnak ivadékaikról, pl. álcázómesterek, rémisztő szörnyek vagy nőstényt csalogató szépfiúk. 
Azt is nagyon érdekesnek tartottam, hogy 1985-ben, amikor a könyv íródott, még több állatot csak a latin nevükön szerepeltettek a könyvben, mert nem volt magyar megfelelőjük. Ilyen pl. a Tilápia – ma sincs, inkább az élőhelyük alapján különítik el – nílusi, mozambiki stb. vagy az Iracundus signifer, amelyet a könyv írása előtti időkben fedezték fel, magyar neve még most sincs, angolul: Decoy scorpionfish, vagy a Echiostoma – Threadfin dragonfish, Lepidobatrachus laevis – ami még a könyvben is el van írva (42.o.) Budgett's frog-nak hívja az angol, a felfedezőjéről, és ezekkel becézik: Hippo frog, Freddy Krueger frog, Escuerzo de agua, Wednesday frog. Vagy a Junin béka néven közöltet ma már Telmatobius culeus, vagy a Titicaca vízibéka néven nevezzük, de a könyvben még Batrachophrynus microphtalmas – de az már egy másik faj(ta). 
Sorolhatnám még a figyelemfelkeltő és különleges dolgokat, de inkább ötöt kiemelek, amik számomra nagyon érdekesek voltak a már említetteken kívül. 
Tutajcsiga, Pisztolyrák, Afrikai vándorhangya, Cafranghal, Zsírfecske. 
És még megemlíthetnénk, hogy a kivi nemcsak egy gyümölcs, a lóri nemcsak egy madár, a pálmatolvaj nemcsak ember, a portugál gálya nemcsak egy hajó, az ördög pedig nemcsak maga az ördög lehet. 
Rejtélyes nevűek is előfordulnak: pl. az inia, szitutunga, szkolopendra, gyöngygurámi, tuatara, kalán. 
A rajzok közül pedig megemlítik, hogy sok fotó alapján készült, mert maga a rajzoló sem látta eredeti változatban magát az alanyt.

@kstimi Retro könyvecskék: Búvár zsebkönyvek kihívásra az első olvasásom.

 

https://www.facebook.com/beinart/videos/10153595884960025/

Tutajcsiga 


Janthina janthina – violet sea-snail, common: violet snail, моллюск янтина, conchiglie planctoniche. 
Ez a csodálatos lilás színű csiga a nevét onnan kapta, tapadós váladékból és levegőbuborékokból „tutajt” készít és azzal siklik a tengervíz felszínén. Teljes életciklusát a nyílt tengeren tölti. Hímnek születnek és nőkké fejlődnek az idő múlásával.

Tutajcsiga habfészke: 
https://www.yumpu.com/hu/document/view/32609477/mernoki… 
Szép fotók a tutajcsigáról: 
http://www.aphotomarine.com/snail_janthina_janthina_vio… 
http://www.roboastra.com/Janthina.htm 
Érdekességek róla: 
http://seapics.com/feature-subject/marine-invertebrates… 
http://ur.umich.edu/1112/Oct17_11/2761-in-bubble-raftin… 
https://io9.gizmodo.com/5850750/scientists-sort-out-the… 
http://www.mondomarino.net/ricerca/index.asp…

Állati hekkerek – 10 éves cikk 
https://zughekker.blog.hu/2008/06/13/allati_hekkerek

Egy kérésem lenne, vki elmondaná nekem egyszerűen, mi is az a Holoplankton? 

 

A selyemmadár, vagy kék lugasépítő (Ptilonorhynchus violaceus) nászhelye, azaz „lugasa”

 https://www.youtube.com/watch?v=8OSbtVVeQr4

 

komment


2018.07.22. 17:19 Gelso

Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.)

Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.)

egyszer.jpg

 Hát, terveztem, de igazából nem hittem benne, hogy olvasni is fogom Leiner Laura sorozatát. Kíváncsiságból beletettem a Várólistacsökkentős terveimbe, de nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy oda is jutok a Bexi-sorozat utolsó kötetének elolvasásához. Az is hozzásegített, hogy előtte olvastam el – tervezetlenül – az Ég veled! könyvét – és az tetszett. 
Na, igen, és ez is… 
Tetszett, bár csak azt a kötetet próbáltam, és nem volt sok kifogásom – sőt, sokkal jobban tetszett, mint pl. a tavaly olvasott Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva – talán a környezet miatt, vagy talán amiatt, hogy ezzel a kötettel az éneklés/dalszerzés/producerek/énekesek világának igen kis árnyoldalát világította meg – az utalások alapján abból bővelked(het)nek a megelőző részek – és a befejező rész már igencsak kevés negatív elemet tartalmaz és valódi happy end-del végződik. 
Egyszerű értékelésem lesz: tetszett a könyv, tetszett a sztori, tetszett a helyszín, a „világ”, ahol játszódik. Szimpatikusak a szereplők: Beki, aki tudja mit akar (nagyon jó emberi tulajdonság!), Márk, egy igazi lenyűgöző, kedves, magával ragadó helyes srác, a barátok, akik mindig veled és melletted vannak, jóban-rosszban, csakúgy, mint a szülő(k) és a manager. Itt, Körte, a manager, szülői szerepben is van, és létezik a Fogd be aszád együttes esetében. Bekinek is pótapja lehetne. 
Természetesen nem lehet teljes a kép a szereplők jellemének tekintetében csupán az utolsó kötet elolvasása után – de úgy éreztem, igazmese ez a tinik világának a popszakma sokszor „véresen komoly” világából: a jó (+kitartó, szorgalmas, erkölcsileg példamutató) elnyeri méltó jutalmát (királyfi, partner, tehetségprogram, iskola, kiadó és kimeríthetetlen ötlet dalok alkotására) a rossz(ak) pedig elbukik (a korrupt, másokat kihasználó kiadótulajdonos lebukik, a kiadó megszűnik; a tehetségtelen, másokat kihasználó, átvágó, kétszínű, eltűnik a süllyesztőben), és aki mer – az nyer (Körte, Márk). 
Nyilván nagyon sok egyebet lehetne írni (jót és rosszat is), de nem igazán érzem igazságosnak, mert nyilván nem teljesen tiszta a kép egyetlen kötet elolvasása után – sokkal több részletet ismerhetnék a sorozat teljes egészének elolvasása esetén – de el kell ismernem, hogy így sem csalódtam. 
Az utolsó 100 oldalt meg végig mosolyra nyílt szájakkal olvastam, sokszor kellett nagyon figyelnem, hogy a buszon ne nevessek fel, vagy kacagjak hangosan… tényleg benne voltam a sztoriban, és anyukaként (kb. Beki anyukájával egykorú lehetek) is szerettem olvasni. 
És meg kell értenem a tiniket/nagyobb ifjakat, hogy lelkesen olvassák. 
Bár nem válogattuk a sorozat utolsó részét a Merítés ifjúsági Top10-es listába, 
– esélyt és bizalmat adtunk az írónő egy teljesen új regénysorozatának, az Iskolák versenye első kötetének, az Ég veled -nek – de ha besorolásra került volna, én azt sem bántam volna, mert értelmes, jó példákat tár a tinik elé, szórakoztató, humoros – talán kicsit rózsaszín benne a szerencse, de számtalan példát ismerünk a mindet körülvevő hírekből, világból, akinek azért sikerülhet.

 

komment


2018.07.08. 17:17 Gelso

Deme László: Orsi ​és a tankok

Deme László: Orsi ​és a tankok

orsi.jpg

Nagyon aranyos könyv, stílusában a Szeleburdi családot idézi, főként az iskolai részeknél. Tetszik Orsi stílusa, humorérzéke, nyitottsága a jóra, alkalmazkodó (és tűrő)képessége, partnersége a családtagok felé, érzékenysége és megértőképessége a család tagjai iránt. Örülök, hogy örökölte apukája lázadó természetét. 
A könyv másik fele, a forradalmi rész kicsit „elült”, de azt hiszem, ez a könyv egyik különlegessége, hogy a kislányt gyerekszinten, gyereknyelven szólítják meg a forradalom tárgyi főszereplői, – melyek idővel szimbólumokká váltak – , és igyekeznek megmagyarázni a helyzetet, a lehető legkevésbé ijesztő módon. 
Tetszett, 10 év körülieknek mindenképpen ajánlom, október 23-a körül pedig főleg!

 

komment


süti beállítások módosítása