Szalai Lilla (szerk.): Északi népmesék (Népek meséi 5.)
Dán, izlandi, finn, svéd, lapp, norvég mesékből álló összeállítás amit még kiegészít egy izlandi monda is – érdeklődéssel olvastam, mert néhány finn és lapp mesén kívül számomra teljesen ismeretlen az északi népek meséinek világa.
A kötetben olvasható mesék többsége klasszikus tündérmese, és van köztük állatmese is.
A szereplők is hasonlóak a mi meséinkhez (király, királyné, 3 királyfi, legkisebb királyfi, boszorkány, szegénylegény-még szegényebb szüleivel, eladó leány, állatok nyelvét értő és beszélő fiú, óriás), varázserővel bíró, emberek nyelvén megszólaló állatokat: fehér fóka, ezüstróka, fehér galamb, de kiegészülnek a északi népek hiedelméből született mesebeli lényekkel, amelyek számunkra újdonságul szolgálnak (trollok) bár itt is felfedezhettünk egy ezüstszárnyú, hófehér paripát.
Általában a kötet meséiből valamilyen tanulságot vonhatunk le.
A mesék közül nagyon tetszett, A grotti malom, mely csodamalom történet a skandináv mitológiában gyökerezik, és az Eddá-ban is megörökítik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi kapzsiság milyen tragédiákhoz vezethet.
Legkevésbé a Hogyan jutott el a macska Izlandra c. monda tetszett az egyik magyar népmesére emlékeztetett – talán a Király macskái? amikor az egerektől hemzsegő palotát egy macska mentette meg; számomra nagyon fura volt, hogy a főhősünk életében először látott macskát is és egeret is. Következő mese a Napszemű, mely a Jégkirálynő/Hókirálynő izlandi mesepárja. Ami új volt számomra, hogy a Jégkirálynő a Sarkvidék Kastélyban lakik és hatalmas gyémánton üldögélve pihen; és ez a gyémánt szórja a bíborszínű északi fényt. Az éhes róka egy állatmese, amelyben természetesen a ravaszság szimbóluma a róka; felettébb felkavaró volt érzelmileg arról olvasni, hogyan áldozza fel a biztonság és menekülés reményében legfőbb szeretteit az anya, akit hiszékenysége vezet végül tragikus és rossz döntéseihez. A Titento madár egy másik kedves mese számomra, szép mese a kitartásról, ragaszkodásról, hűségről, amelyben a családi kötelékek állnak legelöl. Talán a mi tündérmeséinkhez a legközelebb áll ebben a gyűjteményben a svéd A Vizek Boszorkánya c. mese, melyben szüleiknek későn született ikrek, három próba, boszorkány által elvarázsolt királylány, segítő állat a vezérmotívumok. A molnár lakodalmaszintén állatmese, mely arról számol be, hogyan is kerültek az állatok az ember szolgálatába. Az utolsó mese a norvég Vadóc története, amely szintén igazi tündérmese; bizonyára tetszene magyar népmeséken nevelkedett gyermekeinknek, főleg a lánykáknak, hiszen ebben nemcsak a szép és kedves leány, hanem a bátor és csúnyácska is jellemének köszönhetően elnyeri a párját (és szépségét is megszerzi).
Szívesen olvastam a meséket, nézegettem a hozzátartozó illusztrációkat – nem vagyok nagyon otthon az északi népek viseletében, de elhittem a ruhájuk alapján, hogy északiak, a királyok és királynők úgyis mindenhol fenségesen pazarul ábrázolt alakok, de hogy ez a troll milyen röhejes a végén… sajnos ez inkább viccesre, mint inkább félelmetesre sikerült (111 .old.)
Összességében tetszett a gyűjtemény, olvastam volna még több mesét az északi népek jellegzetes figuráival gazdagítva, de így is jó volt. Az igaz, hogy néha hiányérzetem támadt a mesék kidolgozottságát illetően, gyorsan lezárulnak és befejeződnek – talán az esti mesék optimális hosszához igazodtak?…
@Sister Északföldi történetek kihívásához az első olvasásom.
Első mese: A grotti malom
melyben többen lesznek áldozatai kapzsiságuknak: egy gonosz, nem szavahihető király, egy lelketlen kalóz. Sajnos, a rosszak megbűnhődnek, de velük együtt jókat is elveszítünk. A mese üzenete lehet: a körülöttünk élő jókat ne csak észrevegyük, de az általuk adott jóért, jóval szolgáljunk cserébe mi is.
Nem tudjátok véletlenül, hogy melyik regényben említik meg a Grotti malom történetét?
A Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája és/vagy Honoré de Balzac: Eugénie Grandet / A harmincéves asszony. Két merőben és időben egymástól távol álló mű, de amikor olvastam ezt a dán mesét, rögtön belém villant, hogy hasonló történetet, vagy talán vízimalmosat olvashattam ezek egyikében…
Valaki tudna segíteni?
Az is lehet, hogy egy harmadik műben van.
Skandináv mitológia
http://skandinav-mitologia.hu/jegyzetek3.html
-Őrölő – Grottasongr_
Aranykori-mítoszok
http://lelekinfo.blogspot.hu/p/aranykori-mitoszok.html
-FRÓDI KIRÁLY ÉS A CSODAMALOM -germán aranykormítosz _
https://hu.wikipedia.org/wiki/Grotti
Grotti, vagy Grotte, (Őrölő), egy csodamalom a skandináv mitológiában. A malomkövei olyan nehezek, hogy ember nem tudott őrölni velük.
A mondák szerint két óriáslány, Fenja és Menja játékból két lapos sziklát dobott fel Midgardba. A sziklákból két hatalmas malomkövet faragtak és a királynak, Frode (Fródi) Fridleifssonnak ajándékozták. A sors úgy hozta, hogy a két óriáslány Svitjod király fogságába esett. A másik király, Fródi megvásárolta őket mint rabszolgákat, hogy a malomköveket hajtsák. Ez a malom mindent tudott őrölni (előállítani), aranyat, háborút, békét, boldogságot és pusztulást.
Az Eddában így írnak erről:
Került hamarvást,
jött a királyi házhoz
két jövőlátó,
Fenja és Menja;
rabnő lett mindkét
roppant erejű lány
Fridleif fiánál,
Fródi királynál.
Malomkövet kellett
körbe hajtaniok,
hadd járna a szürke kő,
király szigorú parancsa,
pihenőjük sincsen,
serénységük hangját
ugyancsak hallgatná
az úr s udvara.
Grottit, az úgynevezett Frode békével kötik össze, ami egy békekorszak Frode uralkodása alatt, kb. egyidejűleg Augustus római császár uralkodásával. A Snorre Eddája szerint ez a békés periódus akkor ért véget, amikor Fródi kapzsiságában annyira hajszolta a két óriáslányt, hogy azok arany és jólét helyett tüzet és halált őröltek rá. A vége az lett, hogy a lányok olyan gyorsan hajtották a malomkerekeket, hogy azok szétmentek és a malom összeomlott.
Az Eddában megörökítik a végét is:
Őröltek a lányok
lankadatlan erővel:
dacos dühük hegyóriás
haraggal dúlt;
tengely repedett,
tartó roskadott,
a hatalmas kerék
kétfelé hasadt.
A Frey-kultusszal is összekötik. Valószínű, hogy Frey és Frode ugyanaz a személy, isten, illetve király formában. Fenja és Menja pedig ugyanazok lennének, mint Byggve és Bejla, Frey szolgái.
Később a svéd politikában használták hasonlatként a munkás tömegekre, akik a javakat teremtik meg a kapzsi kapitalistáknak.
