egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Finy Petra: A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány

Nekem végül is tetszett a „tanmese” – írták itt többen, hogy a mesékkel ellentétben 1/ez a helyzet nem végződik boldogan, és 2/ feltették a kérdést, hogy vajon az-e az igazi megoldás, hogy ha vkit vmilyen oknál fogva nem fogadnak el ill. be, akkor annak az illetőnek el kell hagynia azt a helyet, és máshol próbálni beilleszkedni? (szerintem ugyanezt tennénk ill. tesszük mi szülők, ha a gyerekünknek nem sikerül az adott osztályközösségben beilleszkednie – próbálkozunk, próbálkozunk, és a végén kiemeljük, egy másik közegbe helyezzük, természetesen valódi félelemmel, hogy ott vajon sikerül-e beilleszkednie?) Szóval, nem normális azzal vesződni, hogy ott maradunk, ahol gyötörnek, sokkal inkább jobb egy másik helyen/helyzetben szerencsét próbálni… 

Megértem mások koncepcióját az elfogadásról, és igen, szomorú ebből a történetből azt levezetni, hogy ha másság miatt nem fogadnak el, akkor el kell onnan menni – de ez kicsi korban nem igazán téma, a gyerekek, amikor még nem ismerik a „defekteket” általában. 
Számomra ez a mese sokkal inkább az önmegvalósításról, mint a kirekesztésről szól. 
Volt egy (herceg)lány, aki tengődött a világban, voltak jó tanácsadói, kevés, de jószándékú barátai, aki sokáig kereste a helyét világban, tanulmányozta az emberek lelkét, személyiségét, végül felmérte, hogy neki ebben a világban pszichológusként, terapeutaként helye van, tehetségének köszönhetően, sok arra rászoruló ember lelkét könnyítette meg, és szabadította fel a rá nehezedő súlyoktól. Így élte, ezzel a hivatástudattal és céllal a hátralévő életét. 
Nekem ezt az üzenetet sugallta ez a tanmese-féle. 
Én remélem, ha ilyen jellegű segítségre lesz egyszer majd szükségem, a Fehér Sárkény ezt majd felismeri és megjelennek vállamon az apró fognyomai…

Szóval nekem eléggé tetszett, de még mindig megvan az az egy problémám Finy Petrával, ami eddig is volt – és ez az idegenszavak használata! Tudom, hogy hozzátartozik ehhez a kultúrához, de nem kell kicsi gyerekekre az idegenszavakat ráerőltetni – nekik még tanulni kell beszélni, egyszerűen, világosan kifejezni gondolataikat. Nem értette még a 10 éves fiam sem pl. a kalligráfia szót. Sajnálom, tudom, hogy a szó a keleti kultúra része, de nem kell beépíteni, mert még a magyarázata is nehézkes. 
Amúgy a mese hangulata a benne lévő keresés és bolyongás ellenére is teljesen idilli volt és nyugalmat (csendet) árasztott. 
A szerzőtől megszokott szép és igényes szóhasználat található itt is – de azokkal is egyetértek, akik azt írják, túlírt. Viszont ez megint csak azt a kultúrát, ill. a keleti mesék nyelvezetét, stílusát idézi.