Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő: Annakönyv – A kezdetek (Anna, Peti és Gergő 9.)
Kerénynek hozta a Jézuska 2013-ban.
Nálunk ez az AnnaPetiGergő-rajongás a kisebbik fiamnak köszönhető – azt hittem, hogy mivel fiaim vannak, ezek a könyvek nálunk nem jelennek meg… ááá, nem, nem így lett.
Nem gyarapítom a fanyalgók sorát, mert a gyerekeknek tetszik, és őszintén szólva engem is szórakoztat – hiszen velünk is megtörténnek/megtörténhetnek hasonló történetek, jó ötleteket lophatok (pl. a szőlő jelmez következő farsangra) és én még így sem tudok rajzolni – szóval még rajzban is korrepetálhatom magam, mert ezeket a rajzokat még én is utánozhatom.
A fényképfal ötlete sem áll tőlünk távol, szerintem nem csak a mi, és a szerzőnő otthonában van ilyen, hanem akiknek gyerekeik vannak és szép családi életet élnek, azok igénylik is, hogy mindig a gyerekeikkel vegyék körül magukat.
Számomra is érdekes, de a gyerekeim is érdeklődve figyelik azt, ahogyan gyarapodik történetről történetre a falon lévő fotók száma…
Azért is húzódott el a könyv olvasása, mert végtelenül takarékoskodni kell a történetekkel, hogy ne fogyjanak el. És nem azért van ez, mert nem igényelnek más félét – kapnak is a gyerekeim modernet, régebbit, kortársat, magyart és idegent, népmesét, műmesét, verset, találóst stb. mégis kérnek ilyet is és olyat is. Nincs olyan gyerek, szerintem, ill. én ezt tapasztalom, aki csak ezt és csak azt kérné. A mi estéinken megférnek egymással Bartosék történetei, Thomas-, Noddy, Pat, Sam stb. kalandjai, magyar és más népek meséi. Gyerekkorom rajzfilmtörténetei vagy az ő napjaik rajzfilmjeikből megjelent mesekönyvek meséi.
Úgy érzem, a mesék, ha maguk köré gyűjtik a családot, betöltik küldetésüket, mert elvarázsolnak, elgondolkodtatnak, elvisznek a régi emlékeinkhez, fantáziánkat dolgoztatják… stb. stb.
És mindezeknek csak mi és a gyerekek vagyunk a haszonélvezői.
És ha erről még szóbeli beszámoló vagy is rajz is születik – szerencsésnek is nevezhetjük magunkat.
Igazán büszke lehet magára ez a család, mert mindent annyira szépen össze tudnak hangolni.
Pár nap múlva Anya és Anna hazatértek a kórházból.
– Anya lettem! – gondolta Anya, amikor kilépett a kórház kapuján. Úgy érezte, mintha szárnyai nőttek volna a boldogságtól. Mintha mosolyogtak volna a fák, a felhők, a bokrok, a levelek is.
17. oldal
Anya sokszor megállapította magában, hogy nem könnyű két gyerekkel közlekedni. Később belátta, hogy hárommal még nehezebb…
117. oldal
A nehéz hónapok alatt Anya rájött, hogy a gyereknevelés bizony nagyon fárasztó dolog. Fárasztó, de mégis szebb, mint bármi más a világon!
55. oldal
Lassanként rájött, hogy nem számít, ha elrontja a pelenkázást, ha ügyetlenül öltöztet vagy rendetlen a lakás. A kisbabának egyetlen dolog fontos csupán: a szüleik biztonságot adó szeretete.
37. oldal
Ajánlott bejegyzések: