Vanessa Walder: A tündekirály átka - (A tündekirály 1.)
Nekem nagyon tetszett, a tízéves fiamnak is, akivel a Könyvkirály olvasóverseny keretében olvastuk – és a kis, 5 éves fiamnak is, akit nagyon lekötött, milyen kalandjaik lesznek a barátoknak a mágikus erdőben. (A játék végén az elolvasott huszonvalahány könyveket újra sorba szedve, be is került az első tízbe.)
Eléggé félelmetesen indul, a gyerekrablással, de végül Obligo humora, maflasága oldja a kezdeti komor feketeséget, és végig kedvessé teszi a történetet, amelyben „komoly” háborús hadihelyzet alakult ki a mágikus erdő lakói között. Kedves kislány Arienn, bátor, és nincsenek benne előítéletek – ezt helyesen (=észrevétlenül) ábrázolta a könyv. Bárkit elfogad, akiben barátra lelhet. Elfogadja akár a hosszúfülű nyuszit, akár az ágyékkötős koboldot, akár az óriáskígyót, akár a farkast, akár a Süsü-szerűen bumfordi sárkányt, Obligot – szóval én ezektől inkább rettegnék még a mesében is, ő mégis mindenkiben a társat, segítőt látja…
Nagyon gazdag szereplőgárdát vonultat fel az írónő! Ki gondolta volna, hogy ennyire gazdag a mágikus, varázslatos lények repertoárja???
Tetszett a családi-emberi vonal is, az „új családépítés zűrjeit” legyőzni sem szülőnek, sem gyereknek nem könnyű feladat. Új tagokkal bővül a család, új testvér – új helyzetet teremt, főleg egy lánynak, ha öccsel gazdagodik. Fura helyzet ez lánynak, fiúnak. A lánynak túl fiús az öcs, a fiúnak pedig túl lányos a nővér. Játékaiban, szokásaiban, könyveiben, szobájában más – és idegen, és persze elviselhetetlen.
És olyan szépen kerekedik ki a történetben az, ahogyan az ő kapcsolatuk rendeződik, megnyugszik – és ezzel a szülők kapcsolata is nyugodtabb, gondtalanabb lesz.
Megszerettem ezt a könyvet, már csak azért is, mert ennél viszont – míg a többi többrészes Könyvkirály-könyv közül a többinél nem – elgondolkoztam azon, hogy elolvasom a többi részt is. (Kivéve a Csoda és Kósza könyveket)
…csak egy a bajom, mi is volt konkrétan a tündekirály átka? ha ebben tudna vki segíteni…
Úgy-úgy – morogta a sárkány. A morgása hangosabb volt, mint at oroszlány üvöltése. – Ez már tetszik neki. Nem fél, hogy megsütöm. Phü. Emberek. Nagy a szájuk, de fogaik kicsik.
44. oldal in: Pongrác Kiadó 2010.
– Mit jelent az, hogy olvasni? – kérdezte a sárkány. – Valami olyasmi, mint az evés?
Erik kicsit gondolkodott, aztán bólintott.
– Igen, nagyon hasonlít rá. Ha egy könyvet olvasol, csak úgy falod a benne lévő történetet. Csak aztán a történet nem a gyomrodba, hanem a fejedbe kerül. Ha jó a mese, akkor a szívedbe is eljut.
203. oldal
Ajánlott bejegyzések: