Molnár Ferenc Liliom
Szívem nehéz, de azért vigyorog is picit – és Liliom ezt akarná, hogy picit keserű szájízzel, picit nehéz szívvel, de nevessünk a viccein… ha akkor éltem volna, biztosan kimentem volna a wurstliba és felültem volna a körhintára, meglehet – de Muskátné ezt biztosan jobban tudja – a Liliom kedvéért… és ha barátném lett volna a Mari, jókat mosolyogtam volna a Húúúgón, meg meglehet, még néha majd'kipukkantam volna a röhögéstől és a markomba rejtettem volna az arcomat, de nagyon örültem volna a barátném szerencséjén, és életének jóra fordulásán.
Láttam a kilencvenes évek elején valamelyik szegedi színházban már vendégművészként játszotta Nemcsák Károly Liliomot – nem tudtam ettől a képtől elvonatkoztatni – olvasás közben végig őt láttam…
Jó volt olvasni.
Ficsur nem csodálom, hogy elbujdokolt a világ szeme elől…
@Bogas Tegyünk monoklit! kihívására, az első olvasásom egy tetszőleges dráma – innen olvastam : http://www.archive.org/stream/liliomegycsirkef00moln#page/n3/mode/2up
Karcok:
Megmondaná nekem valaki, mi az a cehelli?
http://www.archive.org/stream/liliomegycsirkef00moln#page/48/mode/2up
Leszedegette a gyufáról a mérgező gyúlékony kémiai anyagot és folyadékkal megitta.
"gyufát inni"
Múlt század elején a cselédlányok, mikor öngyilkosok akartak lenni, leoldották a gyufavégeket, mert az volt a legkönnyebben hozzáférhető méreg. Gyufát inni, annyit tesz, mint megmérgezni magát.
baccarat – kártyajáték (78.o.)
http://kaszinok.org/utmutatok/baccarat_utmutato-57.html
Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak története
Ó, ez a drága, naiv Pirkó!!! Szegény „anyátlan-apátlan” "árva"…
Persze nem az, de az egész történet olvasása alatt ez a gondolat motoszkált bennem: anya utazgat, őt pedig más családra sózza, komoly, felnőtt(es) problémák foglalkoztatják, komoly, felnőtt irodalmat (Heinet) olvas, ami miatt (is) felnőtt(es) érzelmeket él át, él meg – és mindezeknek a megoldásában, rendezésében oly magára van utalva, mint egy árva gyerek, akinek senkije nincsen, és nincs kihez tanácsért fordulnia…
Ehhez még ha hozzájön a szerelem… akkor minden még inkább reménytelenebbé válik
Csoda, hogy el akar tűnni egy bonyolult és tragikus helyzetből?
@Bogas Tegyünk monoklit! kihívására, ez a második olvasásom egy kevésbé ismert/olvasott prózai mű.
Köszönöm a kihívást! :-)
@Véda karca:
"A Margitsziget a világ legérdekesebb szigeteinek egyike. A közepén titokzatos őserdő, ahol úttalan utak közt, évszázados fák alatt mohlepte romfalak merednek az égbe. Ha föllebb megy az ember nagyúri parkot lát, hatalmas angol pázsittal. Még följebb nyaralóhelynek látszik, gondosan öntözött virágágyak veszik körül a kedves kis villákat, s messziről ide hallatszik a cigányzene.
A vendéglőnél már város volt. Ott áll a szürke kis szálló, pincérek futkosnak s nagy társaságok söröznek az asztalok körül. A kis szálló mögött kezdődik a falu. Itt van a jégverem, itt jobbára nem tollas-kalapos hölgyek járnak, hanem fehér kötényes szakácsnék, itt széna illatot hoz a szellő, talicskát tol a béresgyerek, s a jégvermen túl tizenegy igazi tehén lakik egy igazi istállóban, amely körül nem főkertészi felügyelet alatt álló virágágyak terülnek el, hanem gaz nő a szénaboglyák között, s szabadon hajtják ágaikat a bokrok, s nincs kavicsos út, hanem fehér fényes homok, amely egészen leér a Dunáig.
Itt cselédekkel találkozik az ember s gyakran látni, amint a tehenes ingujjban incselkedik a vendéglőbeli szakácsnékkal. Szóval a kis szálló mögött már vidéken van az ember, s valóságos népéletet lát, tehénbőgést hall, s örömmel nézheti, amint a főpincér fiai a szénában henteregnek."
Ajánlott bejegyzések: