Sven Nordqvist: Pettson sátorozik
Pettson egy édes öreg. Annyira bírom, és mennyi minden van már a padlásán!!!!
többek között egy zöld kolbász (hogy-hogy nem a Zimmer Feri szaladgáló kolbászai villantak be nekem) – ami nem is kolbász, hanem sátor…és FInduszt ez a kolb sátor kalandokra készteti – csakhogy jól begyullad és inkább az öreget kényszeríti ki éjjelre a kalandozni a sátorral hálózsákban… milyen ravaszdi kis kandúr ő! míg Pettson „gémberedteti” öreg csontjait a sátorban, addig Findusz alukál egyet Pettson pihe-puha takarója alatt… höhö…:-D
Jó kis répát kapálgató, kendős szomszéd nyanya az öreg Andersson néni is, a "Nemkellfélniatyúkoktól,Pettson" beszólásával, na, és persze Gustavsson szomszéd is átlibben a csőfogóért – ám valójában egy kis pletykához keres témát – na, de meg is kapja mindkettőt…
Haláli ez a könyv, haláli Pettson, haláliak a rajzok…haláli az a zöld egykantáros nadrág is a macskán…
Nagyon el akarom olvasni az összes részt!
UI: Mégis milyen tyúknév már az hogy Májusi Rózsa??? Na, ez már mindennek volt a teteje…a sátorozás pedig a közeli hegyen piknikezés formájában ért véget – gyönyörű, idilli környezetben…
(Ja, és a gyerekek is igen élvezték – amellett, hogy én is…)
Ajánlott bejegyzések: