http://moly.hu/ertekelesek/930068
Gyönyörű mese. Tudom, ezt unalmas olvasni – főleg 44-edszer – de nincs rá kifejezőbb szó – talán még a varázslatos…
Nekem, ha úgy vesszük, ez a második gyerekkorom… a Nagyapó madarain kívül semmit nem olvastam még Lázár Ervintől, viszont szinte minden tv-játékát láttam gyerekkoromban a tv-ben. Ezt a filmet is láttam – imádtam a vándorló Dzsonit, a (számomra) rejtélyes és egyben egzotikus Árnika-nevet és alakját, szeretetteljes szerepét, és riadoztam a boszorkánytól.
A könyvben viszont egyáltalán nem. Jól szórakoztatott, szeretettel töltött föl.
Dzsonin és Árnikán kívül a kedvenceim: Östör király – feltétlenül, akinek haragja általában nyolcszáznyolcvannyolcnál szertefoszlik; főszámolnoki állásra jelentkeznék szívesen – még elszámolni is tehetséggel tudok – de kukkantónak soha, még akkor sem, ha koronát dobnak hozzám…és a Rézbányai Győzős történet, igazi tükör ám ez nekünk embereknek; és talán a Százarcú Boszorka százegyedik arca.
És a szerző kislánya pedig maga egy mesébeszállt földi tündér…
Nagyon szép mese, a háromévesemnél gyógyító volt a hatása, és emellett, rajongója lett szegény Dzsoninak; a nyolcévesem pedig jókat zötyögött rajta – nagyon jó volt hallgatni a felszabadult kacagását, és a feltett kérdései alapján érezhető volt, hogy foglalkoztatja a történet.
Ezekre a kihívásokra olvastam el:
1/ Könyvmolypárbaj 2012.
2/ Magyarok előnyben
3/ Dömdödöm!
Zárójel:
A fekete alapú borítójú könyv egyetemista koromban volt már a kezemben, akkoriban az egyik csoporttársam meglepett, és kölcsönadta pár hétre a sajátját, amely egyben hatalmas kincs is - ui. két példány volt neki, de az egyik olaszul. Oroszosak voltunk az egyetemen, az ő másik szakja, magyar, és kedveskedni akart nekem, mint olaszos csoporttársának.
Azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy hová süllyesztettem erről készített másolataimat?
__________________________
Karcok:
http://moly.hu/karcok/65655
ő pedig az igazi Árnika. :)))
Idézetek:
– Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudtak futballozni, akkor miért lettek rablók? Miért nem futballoztak kezdettől fogva?
– Mert nem tudták magukról, hogy tudnak futballozni. Szegény Dzsoni vette észre, hogy milyen ügyesek. Ő segített rajtuk.
– Az emberek nem tudják magukról, hogy miben ügyesek?
– Nagyon sokszor nem tudják. Mással foglalkoznak, mint amihez tehetségük van.
– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?
– Igen. Mindenkinek.
– Ez biztos?
– Egészen biztos.
– Nekem például mihez van tehetségem?
– Majd ha megnősz, kiderül.
– És most semmi tehetségem nem derül ki?
– De igen. Nagyon jókat tudsz kérdezni.
57-58.oldal
– De gondold meg, egyszer szegény Dzsoninak éppen kódorogni lenne kedve, Árnika meg megbetegedne. Akkor aztán otthon kéne maradnia, hogy Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse.
– De ha Árnika megbetegedne, akkor már szegény Dzsoninak nem kódorogni volna kedve, hanem arra, hogy otthon maradjon, és Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse. Nem igaz?
– Mondasz valamit.
– Na látod. Akkor szegény Dzsoni most is a világ legszabadabb embere.
– Várjunk egy kicsit, majd talán rájön ő is.
30.
– Pénzt vagy életet! – mondta vérfagyasztó hangon.
– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze, rögtön tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!
– De kacsád van – mondta Ipiapacs. – Akkor kacsát vagy életet!
46. oldal (5. fejezet)
De legeslegvilágosabban abból látszik, hogy milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérgesítették – és ez a királyokkal is elég gyakran megesik –, behúzódott a trónterembe, és azt mondta:
– Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb, ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még.
Na, takarodott is mindenki a trónteremből, a lábuk se érte a kopott perzsaszőnyeget! Az udvari főszámolnok meg odakint a várudvaron szép tempósan elszámolt ezerig. Akkor bekukkantottak Östör királyhoz, többnyire bátran tehették, mert addigra elpárolgott a mérge. Ha mégsem, akkor elordította magát, amikor meglátta, hogy kukkantgatnak rá:
– Takarodjatok, kutyák! – Ilyenkor aztán az udvari főszámolnok még ezerig elszámolt. A király legtöbbször már nyolcszáznyolcvannyolcnál kijött a trónteremből, és azt mondta:
– Ne haragudjatok, ha azt mondtam volna, hogy kutya teremtette meg kutyák, de kutya mérges voltam.
De az ilyen kétezres, vagyis hogy ezernyolcszáznyolcvannyolcas haragok fehérholló-ritkák voltak, mert bölcs ember volt Östör király, hamar elszállt a haragja.
6. oldal (1. fejezet)
– Üdvözöljük felségedet, a királyok legnagyobbikát – mondták a lovagok. – És Árnika királykisasszonyt is üdvözöljük, a világ legeslegszebb leányát.
– Nem is vagyok a világon a legeslegszebb – suttogta az apjának Árnika.
– Nem baj – mondta a király –, egyszer majd lesz valaki, akinek a legeslegszebb leszel.
Első fejezet
– Ebben a mesében minden jóra fordult.
– Miért, baj?
– Dehogyis. Éppen az a jó benne… A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igazi mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.
Osiris, 2006, 80.o.
– Ha mi ketten ilyen nagyon testvérek lennénk, hogy ami az egyikünknek fáj, az fájna a másiknak is, az jó lenne vagy rossz?
– Én azt gondolom, hogy mi ilyen nagyon testvérek vagyunk. Legalábbis ami neked fáj, az nekem is.
– De én úgy gondolom, hogy a hasra esésem is fájna neked, kék foltok lennének tőle a hasadon meg a térdeden.
– Szerinted jó lenne vagy rossz?
– Akkor én biztos nagyon óvatosan futkároznék, hogy hasra ne essek, nehogy neked fájjon.
– Nagyon kedves tőled.
– Te meg kevesebbet cigarettáznál, igaz, mert én is köhögnék különben reggelente a cigarettázásodtól.
– Azt hiszem, inkább egészen leszoknék a cigarettáról.
– Akkor az nem is lenne olyan rossz. Vigyáznánk magunkra is meg egymásra is.
Hetedi
– Tényleg minden rosszban van valami jó?
– Azt szokták mondani.
– Most igen vagy nem?
– Sok rossz van, amiben van valami jó, de van fenékig rossz is.
– Ha például elvágom az ujjam, abban mi a jó?
– Abban az a jó, hogy megtanulod, hogy a késsel óvatosan kell bánni, és azt is megtudod, mi a fájdalom.
– És abban, hogy a Vincze Jenő bácsi meghalt, abban mi a jó?
– Abban semmi. Az fenékig rossz.
Ötödik fejezet - 48-49. oldal (Osiris)
– A szeretet olyan, mint a varázslat?
– Olyan.
– De csak a mesében, igaz?
– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.
Negyedik fejezet - 34. oldal (Osiris)
– És hogyha te tévedtél volna oda a nagy kerek erdőbe a Százarcú Boszorkához, neked se kellett volna a kincs?
– Hát tudod, nekem biztos nem lett volna olyan egyszerű. Nekem eszembe jutott volna, hogy ezért a tömérdek kincsért mennyi mindent tudnék venni.
– Például mit?
– Például neked járóbabát, egy nagy házat az erdő meg a tó közelében, sok ruhát neked is meg a mamának is, bevakoltathatnánk a nagypapa házát, meg a kerítést is megcsináltathatnánk.
– Nem látod, hogy szegény Dzsoni egy picit sem gondolkodott? Azt mondta, hogy nem.
– Könnyű a szegény Dzsoninak. Ő a világ legszabadabb embere. Nincsen neki senkije, akinek járóbabát akarna venni meg ruhát, és semmilyen háznak a kerítését nem akarja megcsináltatni.
– De ha vállalod, akkor szőröstül-bőröstül a boszorkányé leszel.
– Ez benne a feneség. Sajnos.
– Tudod mit?
– Mit?
– Az utolsó pillanatban valamit észrevennél, nem tetszene neked, és nem vállalnád. Jó?
– Jó. Üsse kő, nem vállalom!
– Na látod! Inkább sose legyen járóbabám!
Második fejezet - 20. oldal (Osiris)
– Miért hívták Százarcú Boszorkának?
– Mert százféle alakban tudott megjelenni. Kutya vagy denevér képében, még darázs is tudott lenni, ha akart. És az emberi alakokat is úgy váltogatta, mint más a zokniját. Ha akarta, szép volt, ha akarta, csúnya, ha akarta, fiatal vagy éppenséggel öreg.
– Boszorkánynak lenni ugye nem jó?
– Miért?
– Mindenkinek bajt meg bánatot kell okozni. Az nagyon rossz lehet.
Második fejezet - 14. oldal (Osiris)
– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?
– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e.
harmadik fejezet
Akkora fényesség tódult ki a kamrából, hogy szegény Dzsoni önkéntelenül a szeme elé kapta a kezét. Tele volt a kamra kincsekkel Aranypénz, igazgyöngy, ezüsttál, drágakő. Szikrázott, fénylett a sok kincs. Ravaszul pislogott a Százarcú szegény Dzsonira.
– Ez mind a tied – mondta. – Csak három napot kell érte szolgálnod.
Na és mit gondolsz, mit mondott erre a világ legszabadabb embere?
– Mi az ördögöt csinálnék én ezzel a sok kacattal?
masodik fejezet
k fejezet - 70-71. oldal (Osiris)
Ajánlott bejegyzések: