Kedves Mindenki: Paripa utcán innen és túl!
Holováczék elszántságával és lendületességével kürtölöm világgá, hogy életem egyik legnagyobb felfedezése, amire ma rádöbbentem: milyen jó, hogy ez a film, Az égig érő fű, része lehetett a gyerekkoromnak! De a Kamilla néni (Szenesember ránézésekori) pironkodása mellett jelenthetem ki, hogy sajnos mit sem tudtam arról, hogy ez könyvben már más címet visel. @VERDI küldte meg nekem, és aztán nagy nosztalgikus sóhajok közepette olvastam el, széles mosolygások kíséretében. Imádtam a könyv minden sorát, az első betűtől az utolsóig – más volt több ponton, mint a film, amit annyiszor láttam, hogy most a könyvet olvasva, szinte a szereplők hangjával tudtam csak olvasni…minden ott pergett előttem, a sorok elindították a filmes masinát… láttam magam előtt a Szenesember huncut mosolyát Bertamamához érkezve gyűrűn csimpaszkodva, de feketén maszatosan is, amikor Bőgőmasina lecsúszott hozzá: "Jön a szén, csúszik" bátortalan hangon szólva… Hallottam a lekapcsolhatatlan rádiót, azaz az ágy alatt rejtőző Misut, a „szeretnék szántani, hat ökröt hajtani”-t énekelni; a sóhajtozva virágokat locsoló és folyton lekváros kenyeret kenegető Poldi nénit, ahogy üdvözli Poldit bácsit: Csak hogy megjöttél, drága Poldikám, már el sem tudtam képzelni hol vagy. És erre Poldi bácsi válaszát, amelyben egyetlen kívánsága maradhatott immár: a gyep – „az a szép ződ gyep, az fog nekem hiányozni – a gyep.” – amelyet Dezső bácsi, Misu, Poldi néni titkokkal feszített, jelentőségteljes összenézése kísért valahányszor megemlítette. Imádnivalóak az ürességtől kongó lakásban élő, folyton rohanó, egymást faggató: „kikapcsoltad?-kihúztad?-eloltottad?-elzártad?-bezártad?” stb. fiatalok; és bizony, ma már nagyot néznének a budapesti fiatalok, ha kiderülne, hogy akad még valamely kapualjban lószerszámkészítő, ahová ráadásul még lovak is érkeznek nagy ritkán… Dezső bácsi igazi nagypapapótló, Misunak igazi, titkokkal és kalandokkal teli nyári szünet ez, amelyet beragyog a napsütés, megédesít a málnaszörp, titokzatossá tesz a fű utáni vállalkozás, a piros hajú Síróbaba, de akár a szalmaszál-projekt.
Jót nevettem, hogy 42 év munkaviszony után egy parkőr – kertitörpét kap elismerésül, amit hát kénytelen lemondani, hisz úgysem lenne jó helyen – híján a gyep…
Nagy ötlet, hogy a Paripa utcában élő és dolgozó lószerszámkészítő biciklin jár, akit Rárónak hív…
Láttam, ahogy az utcatáblákat kihelyezők összekeverik a táblákat, és hallottam, a bűvös jelszót: "Szemetesek, szemetet! – bár ez sincs a könyvben, mint ahogy az ominózus bőgősjelenet sem, ahol Ullmann Mónika kisírta az engedélyt, sem a gyeptéglák beszerzése… mégis egyformán élveztem mindkettőt… sosem felejtem el ezeket az élményeket…
Misut pedig külön csókoltatom ott, az oroszlánospadon üldögélve…
Eseményekre:
Janikovszky Éva for ever! (10)
Magyarok előnyben
Idézet:
– Még két nap – mondta Poldi bácsi –, még kettőt kell aludni. Csak azt a szép zöld gyepet sajnálom…
…Kamilla kisasszony otthon volt, akkor kikapcsolta a csengőt. Meg akkor is, ha elment.
– Eloltottad?
– Becsuktad?
– Lecsavartad?
Aztán felkapták a két kockás táskát, és dübörögtek lefelé a lépcsőn. Néha valamelyik visszarohant, mert mégse csukta be vagy oltotta el.
12. oldal, Móra, 1979.
Misu borzasztóan szerette volna egyszer a színházban látni a Fiatalokat. Amikor nem csak azt mondják, hogy becsuktad, lecsavartad, eloltottad, hanem valami mást is, és ahol egy helyben kell ülniük vagy állniuk, mert mondjuk királyok meg királynők, és nem rohangálhatnak a kockás táskáikkal.
Kamilla néni ugyan megmondta, hogy ne álljon szóba senkivel mert az emberek rosszak, de arról nem esett szó, hogy mit tegyen akkor, amikor az emberek nem akarnak vele szóba állni. Úgy látszik, valóban rosszak. És Síróbaba ettől olyan szomorú lett, hogy még a sírástól is elment a kedve.
22. oldal (e-book )
– Nincs Oszkár bácsinak véletlenül valami gondja? Vagy panasza? Amivel a Pagobajhoz lehetne fordulni? – kérdezte reménykedve Misu.
– Hát van éppen – mondta a szenesember. – Például ez a pipa nagyon rosszul szelel.
16. oldal (e-book )
– Kamilla nénihez jött egy kislány. És folyton bőg, mert fél. Tegnap azzal ijesztgették, hogy Oszkár bácsi elviszi őt. Oszkár bácsi megtömte a pipáját, és rágyújtott.
– Képtelenek leszokni róla – csóválta a fejét. – Mintha egy szenesember nem cipelne amúgy is eleget. Némelyik elvárná, hogy még a gyerekét is én vigyem el, ha ő már nem bír vele.
Még mit nem!
16. oldal (e-book )
– Még mindig csuklasz? – szólt be Misu, amikor már nem bírta tovább hallgatni.
– Még mindig – csuklotta Síróbaba.
– És meddig szoktál? – kérdezte Misu.
Síróbaba most odajött az ablakhoz, de nem állt fel a párkányra, csak éppen kinézett a
függöny mögül.
– Amíg abba nem marad – mondta.
15. oldal (e-book )
– Hogy maga milyen áldott jó ember, Dezső úr! – kiáltotta már messziről, amitől Dezső bácsinak azonnal emberevő kedve támadt.
17. o.
Misu megpróbált Kamilla néni ablakán belesni. Leselkedni csúnya dolog, és Misu igazán megérdemelte, hogy ne lásson semmit. Nem is látott.
Rá is köszönt a szenesemberre, mert nem bánta volna, ha Oszkár megkérdezi tőle, hogy ugyan hová igyekszik ilyen ünnepi díszben. …
A szenesember is nagyon megörült Poldi bácsinak, mert alig várta, hogy valaki megkérdezze tőle: mit keres itt ilyen korán reggel? Akkor ugyanis elmondaná, hogy a postást várja, aki első szóra vállalta, hogy kézbesít Kamilla néninek egy levelet. Poldi bácsi erre biztosan megkérdezné, hogy ugyan miféle levelet.
De Poldi bácsi egyáltalán semmit nem kérdezett. Csak várakozóan nézett Oszkárra. És Oszkár sem kérdezett semmit Poldi bácsitól. Némán szorongatták egymás kezét.
– Hát akkor minden jót! – adta föl a reményt Poldi bácsi.
– Minden jót! – visszhangozta éppolyan szomorúan Oszkár.
És úgy váltak el, hogy mindegyik tovább őrizte a maga titkát.
43. - 44. o.
– Te, nem lesz abból baj – kérdezte Misu –, hogy Kamilla néni most mindent olyan szépnek lát? Amióta a Gradicselben dolgozik, azt hiszi, hogy mindenki jó, pedig azért az se igaz.
– Lehet – bólintott Piroska. – Lehet, hogy baj lesz belőle. De mégsem olyan nagy baj, mint amikor azt hitte, hogy mindenki rossz.
– Valamit csinálni kellene, hogy ne csalódjon az emberekben – mondta Misu. – Mert az borzasztó volna, ha csalódna.
– Tudod mit? – ugrott föl a padról Piroska. – Nekem eszembe jutott valami. Próbáljuk a rosszakat megjavítani!
87. - 88. o.
Másnap reggel ugyanúgy kelt föl a nap, mint eddig, csak néhány perccel korábban, és Misu is ugyanúgy kelt föl, mint eddig, csak néhány perccel későbben.
17. o.
Ajánlott bejegyzések: