Dániel András: A nyúlformájú kutya
A fülszöveggel nem kifejezetten értek egyet, bár nem hazudik, csak félrevezet.
Nem önmagunk megismeréséről informál, hanem önmagunk elfogadásáról és mások közt a hozzám hasonlók kereséséről, megtalálásáról és elfogadásáról.
A bolyongás és a keresgélés viszont igaz.
És az is, hogy nagykamaszoknak ajánlatos leginkább elolvasni, de a felnőtteknek, és a tanároknak meg kötelező! (Még egy óra sem kell hozzá!)
Sajnos, vagy nem sajnos, (nem kívánok állást foglalni), de divatos téma ez az identitáskeresés-kutatás-probléma is a mai kortárs ifjúsági könyvekben – döntse el mindenki, hogy Nyutya, azaz nyúlformájú kutya-e, avagy Kuszi, azaz kutyaformájú nyúl-e hosszúfülű, vakkantgató barátunk – szerintem a válasz ott van benn a könyvben, odabe.
"… a kutyát hidd el.
Ha sikerül, te leszel az első."
„Szeretek mondani mindenfélét. Beszélni jó. Néha megállok, csak úgy, belenézek a fehérségbe, és mondok dolgokat.”
„…ha egyszer találnék egy másik ilyet. Ilyet, mint én. Na, jó, nyilván nem, de ha mégis. Egy ugyanígy elrontott kutyát. Beszélgetnék egy kicsit. Hogy vagy? Köszi. Ahogy két kutya szokott. Semmi extra, két átlagos eb. Nyúlhoz beszélnénk, de igazából a kutyának mondanánk odabe.”
Elárulnátok, amúgy, hogy kicsoda Etike??? Pszichológus?
Ajánlott bejegyzések: