Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)
Kedvencem lett az első rész, a Léggömbök, mert minden nehézsége, komolysága ellenére visszahozta a légiesen könnyű gimis ifjúkoromat…
Az Utánad elhozza az „Azután” történetét. A hogyan-tovább-ét.
A vegyesen és cikázva érkező óriási terhekről. Nem lehetett könnyű Dorkának, hiszen neki még suliban, egyetemen lett volna a helye. Ideje korán kellett felnőtté válnia, mert idejekorán érték el felnőttproblémák.
Igazából ez a könyv Dorka útkeresése kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, tanulságokkal. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Dorka tanult belőle, sokszor bizonytalankodott, de oly jó volt látni, hogy sokfelől kapott támogatást – számíthatott a szüleire, Matyi édesapjára, és hát Janira.
Nem csodáltam, hogy ennyi sok inger és gyakori hátráltatás közepette Dorka botladozik és tévelyeg és hibázik, a helyzetekben olykor az intelligenciája, olykor a lelke, olykor a véletlen, olykor a szerencséje, vagy ki tudja még mi segítette.
Talán Janit is pont jókor sodorta (újra) Dorka útjába a szél, és ezzel a jó széllel talál partot Dorka is.
Jani az egész történetben a kedvencem. Hihetetlen erős jellemmel, kitartással rendelkezik, határozott, konkrét elképzelései vannak; jószívű, szeret másokon segíteni, kötődik a gyökereihez, szülőföldjéhez, és a nagyszüleihez. Szeret kötődni emberekhez, és szeret szeretni és szeretve lenni: ez a szerencséje Dorkának…
Szép kis kapcsolat alakulhat ebből – elég ambivalensek az érzéseim, nem tudom, milyen jövője van kettejüknek együtt.
Remélem van. :-)
Ajánlott bejegyzések: