Finy Petra: Milu Egyiptomban (Milu 1.)
Aranyos, de ettől nem több. :-(
Számomra ez kevés. Szövegében, már amennyit nyújt, nem több egy képregénynél – nem is tudom eldönteni igazán, hogy ez könyv vagy mi? … könyvecske, olvasófüzetke?
És hát elnézést kérek a Pagonytól, de szerintem, lebecsüli az ifjú olvasókat. Olvasásra akart buzdítani, és az ellenkezője történik: alig van mit olvasni, inkább a képzelőerő működik, a szöveg elég kevés… A kezdeményezést jónak és főleg: fontosnak tartom, de nyugodtan lehetne hosszabb hangvételű.
Úgy gondolom, ha már kedveskedni és olvasásra szeretnénk buzdítani, 4-5 vagy 7 (egy hétre való/minden napra egy) történetet kellett volna egy kötetben kiadni*; vagy olyat, ami egy-egy oldalra elfér, és le is zárul – ezzel elejét venni, hogy ne dobják sutba, ha már hamar elfáradnak, vagy netán lankad a figyelmük. Azt hiszem, nem fáradnak el egy oldalnyi szöveg elolvasása után, főleg, ha az logikusan, okosan, intelligensen van felépítve, igényesen és stílusosan van megírva. Van eleje, vége, és van értelme olvasni.
(Az olvasókönyvben is első évvégére hozzászoknak a hosszabb szövegű történetekhez.)
Inkább a többtörténetes kiadásokat kellene szorgalmazni, nem az ilyen rövidke, nyúlfarknyi fogalmazásokat.
Időutazós történet sem a célközönségnek való – ők ilyenkor inkább még a hétmérföldes csizmát, az ott-legyek-ahol-akarok-ot, meg az Óperencián túl-t ismerik, nem az idősíkokban való lépegetést…
A vége viszont aranyos volt, ahogyan megmentették a kortársukat, ez meglepett.
A rajzok sem fogtak meg most annyira, mint ahogy Pásztohy Panka rajzai megszoktak… a gyerekalakok tetszenek, de az állatok nem igazán. A kutya-sárkány is tiszta Süsü…
Szóval ez most nem maradt meg bennem fenntartások nélkül…
Ajánlott bejegyzések: