Hermann Marika: Teknőc Ervin nem akart óvodába menni
Hát ez azért nem tetszett annyira (ilyenre számítottam a Lucifernél is).
A rajzok ebben nem olyan szépek és aranyosak – igaz egy teknőc sem tud az életben olyan aranyos lenni, mint egy cicus…kár, hogy sok helyen, olyan halszerűek a teknősök… :-(
A spenótot falatozó rókafi és a harkály cuki, de ezen kívül nincs aranyos kép, és a borító sem fogott meg.
És igen, @Kriszta, még én sem jöttem rá, hogy mi lehet a szerepe a kétféle illusztrációnak (az egyik kézi, a másik számítógépes grafika lehet: pl a zebrán átkelést okító) (?talán az emberek világa a számítógépes, az állatoké a kézi?)
Ez a könyv egy elméleti próbálkozás lehet az ovis beszoktatás megkönnyítésére, kíváncsivá tesz, milyen sikerrel, mert nálunk szerencsére nem okozott sok gondot.
Megmosolyogtató, hogy az oktatósétán teknőcanyuka elviszi kisteknősfiát más-más oviba, ahol a kisteknős találkozik saját kifogásaival és szembesül saját problémáival. Többször már őt idegesíti a többi kisállat hisztije – el tudom képzelni, hogy a gyerekek így is viselkedhetnek, ha tükröt tartanak eléjük.
A szórakoztatva tenni könnyebbé a tragédiát – anyától való leválást – szándék teljesen kivehető. De hogy mennyire segít??? Azt sem tudom, hogy ez a tény: ovibakellmenni mennyire megszoktatható egy olyan gyerekkel, aki nem akar oviba menni – aki nem akar, az nem akar sem kiscsoportban, sem később nagyban. Mert egyszerűen nem akar, nem szereti. (Attól sajnos még elviszik:)
A könyvecske végén a vers az alvó-esti oviról tetszett, és még ez:
Puszit adok anyukámnak,
Az óvoda ajtajában.
Elköszönök, szia mama,
Már futok is a csoportba.
Vár a játék, vár a mese,
Sok pajtásom vár ott rám.
Tudom anyu értem jön majd,
A munkából délután.
Ajánlott bejegyzések: