Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska
Semmit nem tudok a szerzőről és a munkásságáról, pedig a wiki szerint az nagyon gazdag és bőséges.
Az Ottolina és a Sárga Macska gyönyörű, igényes, szép, esztétikus – kívülről-belülről. És még tartós is – többen olvasták már a könyvtárból, és még csak meg sem látszik a könyvön. Szóval szó szerint igazi könyv.
Tartalomra már kevésbé ígéretes. Számomra kissé bugyuta, de aranyos, hogy Ottolina síkra száll egy ügy megoldásában. Nem ismertem még, milyen gyerek lehet, de már az elején tudni véltem, hogy magabiztos és céltudatos, így megoldja, akármilyen nyakatekert és bonyolult is az ügy. Azt nem tudom, miért ilyen, de tény, hogy számomra fura módon él a Borsszóró Torony 243-ban. Egyedül. Illetve nem, van társa: egy szőrős, arctalan ször(ny)mók, valamelyik norvég mocsárból. Viszont szülei nélkül éli napjait – ez engem zavart, egy 6-8 éves kislány nagyon egyedül van az életben a szülei – ráadásul létező – szülei nélkül éldegélve. A szüleiről csak annyi derül ki, hogy utazgatnak a nagyvilágban, időnként képeslapot küldenek a kislányuknak vagy vmi értéktárgyat felbecsülhetetlen/különlegesen értektelen gyűjteményükbe (pl. páratlan cipő, vagy esernyő)
Unalmas napjait kitöltendő és tartalmassá teend meg egy kis izgalommal megspékelendő Ottolinának kellenek ezek a közös kalandok a szőrmókkal. Egy ilyen kalandot mesél el ez a kis kötet is. Egy alkalommal olvasásra feltétlenül ajánlom, ha vki (ill. a gyereke) kedveli a modernebb, kalandos történeteket, és a belevaló kislányokat kiváló helyzetmegoldó készséggel.
A fordítás klassz, lendületes, fiatalos, zökkenőmentes.
https://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Riddell
https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A0%D0%B8%D0%B4%D0%B4%D0%B5%D0%BB,_%D0%9A%D1%80%D0%B8%D1%81
Ajánlott bejegyzések: