Palotai Boris: Viharos mennyország
Annyira idegesített Sárika alakja!
Maga a könyv sem tetszett, de a vége, igen.
Érdekes volt olvasni a hatvanasévekbeli fiatalok életkezdéséről.
De számomra annyira túlegyszerű volt minden. Sárika alakja is túl egyszerű volt. Túl könnyen, semmi erőbefektetés nélkül élhetett, minden csak úgy egyszerűen az ölébe hullott: megvolt, ő meg feltétel és ellenvetés nélkül elfogadta. Semmiért nem küzdött meg, talán egyedül a diplomájáért. Aztán megkezdte a "felnőtt"életét: férjhez ment, elhelyezkedett, tuti állást kapott, jól keresett, minőségi cuccokban járhatott, rövid anyósmelletti lét után, rózsadombi villába költözhetett. Jó állása volt és elsőre kellemes egyéniség, de Sárika túl naiv volt mindehhez. Sem azért nem tett, hogy a házassága jobb legyen, sem azért, hogy profibb legyen. Úgy dolgozott tolmácsként, hogy jóformán semmiféle protokoll ismerete nem volt, alig hiszem el, hogy boldogulni tudott… Első tolmácsolása előtt még az étlapon lévő ételek nevét sem tudta lefordítani, az étkészletet sem tudta használni, italok is ismeretlen terepet jelentett számára. Számomra ez elképzelhetetlen, ilyen dilettánsan nem lehet dolgozni kezdeni, hivatalos delegációt igazgatni…
Ezt nagyon kifogásolom a regényben. De talán még azt jobban, hogy Sárika képtelen volt fejlődni, talán ha látom a változni, a tanulni, a fejlődni, gazdagodni akarást, akkor pozitívabb személyiségnek gondolom, de mivel semmi jelét nem láttam ennek, így a szememben az ilyen emberek, mint Sárika nem sokat érnek…
Az állhatatlan természete, az elájulás a nagy egyéniségek, világhírességek láttán – ezek is olyan visszásnak tűntek előttem. Férje, Feri türelme figyelemreméltó, talán őt nevezhetném pozitív személyiségnek, de neki is hibája az, hogy egyből feladta, és kész lett volna váltani más társra. Az anyja pedig kész negatív hős. Idegesítő, állandóan dohogó, a szocializmusban becsületes munkavégzés után jogos nyugdíját töltő öregasszony. Azzal a hittel, hogy a fiának csak az a jó, amit ő tesz, más csak árt.
Nem tudom, hogyan láttam volna ezt a regényt tinifejjel, kb. 20 évvel ezelőtt olvastam Csíkosakat, de osztom @Lahara-molynak a véleményét, aki azt írta, ez inkább felnőtt regény.
Ami viszont tetszett Sárikában, hogy nem vekengett a dolgokon, amit a fejébe vett, azt gondolkodás nélkül igyekezett megvalósítani, és be is jött neki – vannak ilyen szerencsés emberek. :-) Még szerencse…
@vigili Palotai Boris c. kihívására az első olvasásom.
Ajánlott bejegyzések: