Bartos Erika: Irány az iskola! (Anna, Peti és Gergő 4.)
Azt hittem, ez a kötet nagyon jó lesz, és a címből kiindulva segít ráhangolódni a „sulibakellmenni” állapotra… Á, dehogy… félig stimmel, de sajnos a sulival ill. sulikezdéssel kapcsolatban csak egy történet van…tehát ebből a szempontból csalódás volt, de igazából a megszokott, kedves, családi idilli, több kalanddal, hirtelen bekövetkezett problémával jelenkező történeteket kaptuk.
Nem lenne ez gond, csak akkor meg a cím nem a legmegfelelőbb… Mivel „ebben születik meg” a harmadik gyermek: Gergőke, és ebből adódóan a történetek szereplői is bővülnek, természetes, hogy a család minden szereplője megjelenik a történetekben – inkább ehhez közelítő címet választottam volna: Bővül a család, Kiscsaládból nagycsalád, vagy hasonlók.
Személy szerint a sulikezdés izgalmait reméltem, hogy megkönnyítik ezek a történetek, de valójában a harmadik gyerek hiányát növelték meg a családunkban és a „kistestvér (=Rozi)-jólenne” érzését a gyerekekben. Olyan történetek, amikből már a mi kisgyerekeink is kinőttek: babára várakozás, éjszakai sírás, apahasán alvás, első fogacska érkezése, első szó kimondása, az első gyertya a szülinapi tortán, "ne-segíts, mert én egyedül akarok enni, harisnyát húzni, fésülködni stb. Vagy a közlekedési járművek órákig való nézegetése (mi az ablakunkból szemléltük a kukáskocsi működését, és a betonkeverő valamint betonpumpa működését tanulmányoztuk hidegbe fagyva a babakocsiról), a szánkózást nálunk a korizás váltotta ki, mézeskalács sütését mi is mindig betervezzük. A felsorolt momentumok mellé érkezett még a pici baba érdeklődéséből adódó nagyobb gyerekek féltett kincseinek megrongálása, de akár az éjjeli kórházi kalandok már kevésbé, – mind-mind olyan eset, esemény, amely nosztalgiát ébresztettek bennük és bennünk szülőkben…
Ismét volt "felfedezős"történet, amiben sorra utazgatnak különféle városi tömegközlekedési eszközökön – hát ezt sajnos vidéki városban nem tudjuk megtenni, de erre jók a rajzok, legalább elképzelik a gyerekek a villamost, trolit, hévet, metrót… (a múltkor meg már megtanulták – egyik Bartos könyvből a fogaskerekűt, megint másik gyerekkönyvből a siklót), a Margitszigeti történet és a Vasúttörténeti parkban tett kirándulás pedig nekem tetszett nagyon.
Szóval a jósága mellett egy csillagot levonok azért, mert az egyetlen sulitörténet kevés volt, és a nosztalgiaébresztés miatt…
Ajánlott bejegyzések: