Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré
Notórius fülszövegnemolvasó vagyok – hát most ennek vagyok az áldozata… a borítóképbe inkább beleszerettem, és attól nem tudtam elszakadni…talán emiatt is vettem meg…
A szöveg erősen 16-18 éven felülieknek való, és csak vájtfülűeknek és vájt ízlésűeknek…
Nekem nem tetszett különösebben, de az is igaz, hogy hasonlót sem olvastam soha.
Több dolog tetszett benne, de talán ugyanennyi nem.
Sajnos nem értettem a *csillagozott szavak* jelentését (vagy jelentőségét) – nem tudtam rájönni, hogy bizonyos és konkrét szavakat jelöl csillagozással az írónő vagy szakaszokat.
Meghökkentő a felütés, és legalább annyira meghökkentő (és egyben sokkoló) a befejezés. Közben meglepő részletekbe ütközik a szemed és/majd a tudatod. Mivel épeszű értékelés azt hiszem nem telik ki belőlem, ezért ezekből a morzsákból kapirgálok össze néhányat: pl. nem tudtam – de jó ötletnek tekintem – az egészséges pezsgőgyártást: aszpirin pezsgőtablettákat dobálnak fehérboros üvegekbe. Sosem tudhatod, mikor lesz szükséged egy portréborbélyra, de ha igen, én szívesen bemutatlak neki Szicíliában. (44) a szereplők közül pár figyelemreméltó sor erejéig feltűnik Leila, akinek meggyőződése, hogy menstruációja alkalmával kis agydarabkák folynak ki belőle; azt is elmondom, hogy a lengyelországi Bytom, a világ metafizikai centruma, „ahol egy kilométer mélyen a föld alatt lüktet a világmindenség kozmikus energiát sugárzó csakrája”, neve pedig szlávul lét, sein, OM, a szanszkrit szent szótag. Pironkodva említem meg a pénisz és a pillangó esetét, a pillangó halála a spermábafulladás – az egyik legbetegebb kép a könyvben, (volt még ami megelőzte, de az most nem jut eszembe), az azt követő a mise alatt ételt lakomázó csámcsogó olasz pap riasztó látomása… a duplacsikló sztereó orgazmusa, a végbélbe saját farkát becsusszantó akrobata sztriptíztáncos, vagy a leharapott csiklócafat már csak egy enyhe levezetése az izgalmaknak…
És még számtalan képtelenebbnél képtelenebb kép…
Egyelőre ennyire emlékszem **és hát azt hiszem, a hajam égnek áll, de mindenesetre a buszon biztos nagyon megnéztek elkerekedett szemeim végett**…
Néha átéreztem ezt a hangulatot: „Kiszálltak és eltűntek a sötétségben, ahol csak a sötétséget látni.”
Amúgy van pár jó hírem, ha mindez eddig egy nagy katyvasz a szemedben:
van kedvenc történetem: nuuu, az orosz órásé, „aki visszaadta az embereknek a megjavított időt”
és van kedvenc szereplőm: Jonatán, a csirkéspultnál, ahogy eladja és megkopasztja a csirkéket, szárnyasokat… „a szépségről szóló tudomány nem létezik, mert a szépséget csak sejteni lehet, nem tudjuk definiálni.” (94)
az egyik kedvenc festményem (a címlapon láthatón kívül) is felbukkan a 49. oldalon: az il mondo – sienai palazzo Pubblicoban láttam rég, Ambrogio Lorenzetti-é:http://www.chometemporary.it/2011/03/30/buon-governo-carlotti-cosa-insegna-un-affresco-senese-del-300-alla-politica-milanese/
És az elmélkedést a mazochizmusról/szadizmusról is el tudom fogadni: „Csak a szadista szenved, aki rosszat tesz önmaga ellenére önmagának. A mazochista elmerül a fájdalomban, ami gyönyörrel tölti el (…) Mazochisták nincsenek, kizárólag önmagukat kínzó szadisták vannak…” (81)
És majd elfelejtettem: olvasásomat tisztelettel ajánlom: @csend_zenésze molytársamBolyongás a kelet-közép-európai kortárs irodalomban c. kihívásához, aki és kihívása nélkül nem jött volna kapóra ennek a könyvnek az olvasásra betervezése sem egyhamar… (kívánok még – magamnak – sok ilyen kapóra jövő olvasásokat hozó kihívásokat…)
Ajánlott bejegyzések: