Babay Bernadette: Helló, csokicsaj!
Az írónő már nem ismeretlen számomra, mert két gyerekkönyvét is olvastuk a gyerekekkel. Most új oldaláról, kamaszregényíróként is megismerhettem.
Úgy érzem, otthon van a témában, mert kamaszokról szóló történetében kamasz problémákat érint, amelyben természetesen a szerelem, az osztályközösség, a barátságok, sport stb. kap szerepet. Ideális a téma közegbe helyezése (iskola, osztály, sport-, ill. színészkör), mert itt aztán felvonultatható minden: kamasz-kamasz közti barátság, szerelem, ellenségeskedés, vetélkedés, utálat, fölényeskedés, kamasz-felnőtt közti viszonyok: tanár-diák, szülő-gyerek között bonyolultabb ill. egyszerűbb élethelyzetekkel tarkítva.
Igaza van az előttem értékelőnek: a könyv egyik (nagy) előnye, hogy fiú meséli el a történetet, és az ő látáspontjából ismerjük meg a szereplőket is, és eközben a saját érzéseit (pl. Caramella iránti vonzalma, Erik félreértékelt alakja, vélt és tévesen megítélt értékei), belső problémáit (pl. válófélben lévő szülők gyereke), őt feszélyező – általa képzelt – hibáit/hiányosságait (elvörösödés, pattanások, kellemetlen lehelet vagy egyéb szag) is elénk tárja.
Izgalmakat is tartogat a végére: egy túszejtő akciót – teljesen hihető a szituáció, mégis azt hiszem, már ez nem kellett volna a végére – izgalmas volt, de a saját hazautazásomat is izgalmassá tette, mert megfordult bennem a rossz érzés: csak nehogy ilyen helyzetre érjek haza…
Örülök a két főszereplő szerelmi szálának. Még ha a fiú amolyan butácska és szerencsétlenke is…
A könyvet @molyocska04 Olvassunk Babay Bernadette-től! c. kihívásra olvastam.
Ajánlott bejegyzések: