Gyermekrajz - Létra és fa
 |
|
Korábbi írásainkban láthattuk, hogy két-háromesztendős korban a Napot, férfiasságot idéző szálkarajzot meghatározóan fiúgyermekek formálják, míg a leánygyermekek az anyaságot idéző fészekrajzot vetik papírra. Óvodáskorra is megmarad e kettőség. Jelen írásunkban az óvodáskori fiúgyermek rajzok magasba vezető létra és fa rajzainak üzenetét elemezzük.
Létra
A fiúgyermekkel együtt születik a padlásra létrázó, örökösen kerítésre és fára mászó természete: föl a csúcs törékeny ágkettőséig, s onnan lélek ben, képzeletben még tovább… Hány kisfiú kedvence az égigérő fa meséje, amiben ő Jancsi, s őt viszi az aranyszőrű paripa a fa legteteje fölé, s szállás közben ő szakítja le és hozza a földi világba a fa leggyümölcsösebb ágát. A kockatorony építése során is, ha hagyjuk a kisgyermeket, s van miből építkeznie, a mennyezetig tornyoz…
A kőkori barlangrajzok létra alakjait az ember, föltehetően a férfi, már akkor karcolta, véste, amikor még el sem készítette. A mai óvodáskorú fiúgyermekek rajzain is gyakori elem az égig vezető létra; ez a fönti fényt, a teremtő-lény aranyát kereső gyermeki természet, különösen, ha fiúnak született. Ha kell, három létrát is „indít” hozzá a föld köldökéről, a dombról, hogy aranyos bimbókat hozzon lelke-kedve, Napig érő fája (1.rajz).
Vázlatos elemzésünk következő két rajzát egymás után készítette el alkotója, egy négy esztendős fiúgyermek. Első rajzán a torony kellős közepén ő a harangozó, a harangszó pedig a létra fölfelé. A második rajzon a torony csúcsában láthatjuk őt, oda „harangozta föl magát”.
Számos vidékünkön még ma is a harangszó hallatára ki-ki abbahagyja egy perce munkáját, fölegyenesedik, kalapját emeli, keresztet vet, fohászkodik – hagyja, hogy Isten a tenyerére emelje, s ott rendeződjék lelke.
Sok gyermekrajzon a padlásra vezetnek a létrák, s onnan még tovább! Hasonlóképp régen a nászágyat a padláson, „Istenhez közel” vetették meg, hogy áldott legyen, „fénymagot” foganó – az ölelkezés.A mai kor gyermeke is az osztatlan szent időben és térben él. Ők is ősképek rendszerét hozzák magukkal, birtokukban van a tudás: a világmin denség rendje, a tisztaság, a romlatlanság ereje. Ne tegyünk ezen erőszakot rajzfilmekkel, videóval, tévével!
A fiúgyermek fényt, szellemiséget őrző, s közvetítő toronnyá akar lenni, felnőttként a Teremtő fénymagot adó „tornya”, eszköze – ezért eget, Napot kereső létrás kedve örök és parttalan! Ezt tanúsítják rajzaik is!
Elemzés: Napig érő létra és fa
Valaha, emberöltők előtt, valahány emberlény születésekor társat, életfát kapott. A férfigyermeknek körtefát ültettek, a leánygyermek társa pedig alma- vagy diófa lett. Mert az ember társa volt a fa, szeme, lelke, fényessége, őre. Lombja, virága, termése együtt szépült vagy fonnyadt gazdája életével. A régiségben a fa és az ember misztikus módon együtt lélegzett: az életfában, a Teremtő okán az ember lénye-lelke-arca lakozott.
Az alábbi rajzot ötesztendős fiúgyermek rajzolta. A kép közepét ő, a földön már két lábon álló Nap vitéz uralja; pajzsán az égi fényes arcának pontos mása látható. Balján társa, az égigérő fa, törzsén létra vezet a fényt és életet adó Napig. A gyermeki tisztaságot idézik a létrafokok szélének pöttyei, ágak kifakadás előtti rügyei. A Napot és a fa csúcsát egy másik őskép, a fényt hozó madár köti össze (erről a későbbiekben bővebben írunk), népi műveltségünkben ez a Turul, galamb, pacsirta, fecske.
A létra legfelsőbb fokán fészket találunk, melyet a Nap vitéz kardot tartó és félig megrajzolt, lefelé nyúló karja átlósan köt össze a rajz jobb oldalán víz fölé hajló, virágot szedő királylánnyal. A férfi védelmező, óvó, és égi fényességet hozó feladatát beszéli el ez a rajz.
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. őszi (I.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2012-02-20.
Forrás: http://lurkovilag.hu/index.php?c=777
Ajánlott bejegyzések: