egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Gyermekrajz -  Kémény és füst a gyermekrajzokon

Kémény és füst a gyermekrajzokon A természet közelségében élő ember számára a földről az ég felé szálló füst különös jelentéssel bírt; kapcsolatot teremtett Isten és ember között. Számos kultúrában fellelhetők az Istennek szentelt áldozatok füstje, amelyekkel étel-, ital- és illatszeráldozatokat „juttattak fel” az Istenhez...

Napjainkban is az ünnepi istentiszteletek kísérője az illatos tömjénfüst, amely az ember fohászával és hódolatával száll az ég felé. Az otthonokban gyújtott füstölő is az emberi lélek felemelkedésének, gyermekrajzok füstölgő kéménye a kiáradó érzelem képszerű megjelenítése.

Füst - mint őskép

Népi alkotások a füstöt, egyetemes jelentéstartalommal bíró ősképként őrzik. Példaként említsük a jukagir lány XIX. századi, nyírfakéregbe metszett szerelmes levelét, amelynek “olvasása” nem okozott gondot az ősképek jelentését még ismerő korondi fazekas feleség, írókázó asszony számára. Az embert fa képviseli, a kapcsolatról szalag, a kiáramló érzelemről pedig a füst „beszél”. Vajon mi értjük-e?

A jukagír hagyomány szerint fiatal lányok nem valhatták meg nyíltan szerelmüket, ennek viszont elfogadható formája volt a nyírfakéregbe vésett levél, amelynek szimbólumai az egyetem ősképek ismeretében olvashatók. A levél így szól:

"Te most elmégy. Egy orosz lányt szeretsz, aki nem enged hozzám. Majd jönnek a gyerekek, akiknek örülni fogsz. Én pedig örökké gyászolok és csak Rád gondolok, bár van egy másik férfi is, aki szeret."

Füstölgő kémények: érzelmekről vallanak

Az  ősképek  okán, a gyermekrajzok füstölgő kéményei is érzelmekről vallanak. Az egyre szaporodó kémény nélküli házak viszont az otthontalanság, az érzelem hiányának jelei. Vegyük észre a gyermekrajzok üzenetét, hogy világunkban megőrizhessük a lét  eredendő értelmét! Teremtő és teremtett.

Az óvodás kislány rajzán a földet beragyogó Nap sugara, és az ég felé szálló füst is túláradó. A királylány-alak és az égig érő fa teljes fényárban úszik, a kis virágok pedig sugárzó kis napokként szórják a Fényt a földi világba. A királylány kezében őrzött “kulcs” is Napot formáz, és háza benti asztalát virággal ékesíti, ami népünk nyelvén a “Nap földi kedve”. Válaszként vidám, boglyas-csigás füst száll a Nap felé, akár egy szerre két kéményből is, de még a dombra rajzolt műhely kéményéből is... Csodás párbeszéde ez a Teremtőnek és a teremtett világnak.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. őszi (II.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-08-21.

Forrás: http://lurkovilag.hu/index.php?gyermekrajz&r=5