Sven Nordqvist: Csetepaté a kiskertben
Ez az öreg Pettson annyira jó fazon!
Magányos, de nem tűnik a magány miatt zsémbes öregembernek, mert leköti magát különböző „programokkal”… Én nagyon szórakoztató öregnek tartom, és türelmes is a macskához – akinek aranyosan elmagyaráz mindent. Szó szerint igazi nagypapa – csak itt az unokát egy macska pótolja… Tök jó, ahogyan elmondja, hogyan kell ültetni, miért kell ásni és gereblyézni, mi történik, ha ilyen és ilyen mag kerül a földbe.
A csirkék örök ellenségek? vagy csak egyszerűen telhetetlenek, ha kiszabadulnak a baromfiudvarból? Régikeletű már a perlekedésük Pettsonnal vagy csak most jött elő? Prillan egy svéd keresztnév, vagy vmi más? Miért ez a neve a kakasnak?
Aranyosak ezek a szerkezetek, mint pl. ez a riasztóberendezés, amiket olykor Pettson kiötöl.
A történet most nem is annyira, de a rajzok nagyon lekötöttek…
PS: Mik azok a kis, zöld lények amik időről-időre feltűnnek a rajzokon társasoznak, meg szemlélődnek a létrák tetején, meg e nézelődésért még fizetnek is a kasszánál? Haláli az utolsó oldalon a „pillangó-csirke” meg a metszőollófejű-csirke, aki éppen csipegeti a füvet… vagy más oldalon a csiga, aki kaktusszá változik, meg a Ceruza-fa, vagy a kerekeken guruló játék Pettson, Findusz farkában békésen alukáló – gondolom – bolha, malac elől négylábon menekülő krumpli, behajtani tilos-tábla a csirkéknek, teázgató csirkék, – lehetetlen dolgok, de csak akkor látod meg, ha nem a szöveget olvasod fel, hanem egyszerűen csak böngészed a rajzokat, és nézelődsz a könyvben – Nordqvist kicsit más dimenzióban is élt, nemde? Hehhe…
Ajánlott bejegyzések: