Benedek Elek: A táltos kecske
Népmesékből azt hiszem, sosem nőhet ki az ember…ehhez felnőttként csak annyit jó hozzátenni, hogy egyrészt nagyon jó volt visszajutni mesemondás közben a gyerekkori mesélés hangulatába, és egyúttal nagyon jó volt abból a mesekönyvből mesélni a gyerekeimnek, amiből nekem is mesélt a nagyapám…
a mesék jó része tetszett, de az állatos történeteket nem sikerült megkedvelnem…
a könyv érdekessége, hogy valahogyan hozzájuk került, egy is faluban laknak, és bele van írva, hogy F. S., Gy., Laktanya Páncélos utca – és most, miután ebben a városban építkeztünk, ez a P. utca itt van a mi utcánk, a L.u. tőszomszédságában…
Ajánlott bejegyzések: