Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában
Hát én nem is tudom…
…én nem is tudom, mit olvastam…
a szabadság, a korlátok közé nem kényszeríthetőség, a bárhol megtehető pisztrángfogás – ez az örök élmény, kivonulni a városból a természetbe, de még inkább egy olyan tiszta vizű patak mellé, amelyben a pisztrángok is megélnek, és várj…
Ha azt csinálod, amit akarsz, ha szabadon jársz-kelsz, ha szabadon akármikor, amikor csak akarod, felkerekedsz, és elmész pisztrángot fogni – akkor te nagyon szerencsés ember vagy.
A főhősnek nem nagyon nem is tudunk meg semmit a valós munkájáról, csak annyit, hogy szabadon tervezhet, és az van, amire időt szakít… (jó kis mese…)
Biztos nagyon jó fej lehetett ez a Brautigan, de ez alapján a könyve alapján, meg a karchoz csatolt képei alapján, ha személyesen találkozunk, és beszélgetnünk kellene, én nem tudnék vele mit kezdeni…
Többet talán később…
Ajánlott bejegyzések: