egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz

Nem tudom hova tenni, de – bár külseje gyerekkönyvet sugall – inkább felnőtt könyv ez… ennyi kegyetlenséget!!! Csoda, hogy nem rettegtek a gyerekeim! Szigorúan egy mese (?) felolvasás esténként.
a kőszikla mögül leskelődő bunkósember, vagy a vén szipirtyóval fűszerezett emberevő koca még hagyján, de pl. a fenyőhajlító, az éjjel ágyról lelógó felesleget lenyiszatoló vagy a lábmosató már engem is elrémisztett…
Amúgy az ötlet nagyon jó, feleleveníti a görög drámák „stílusát"/hangulatát, "ízét” – formailag nem tudom, mert rég voltam gimis, de a görög írást idéző kardal a mesefejezetek végén, igazi kínrímes „csemege” – amin szétröhögöd magad, és feloldja a rémségeket…
A rajzokat sem tudom hová tenni; ill. de – nekem jópofák, viszont nem tudom, hogy tetszhetnek egy gyereknek? Bár azt már az elején megmondtam, hogy inkább nem gyerekkönyv ez…

Találkozhattam én már hasonló könyvvel???