HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2014.04.04. 15:20 Gelso

Padisák Mihály: Éljen a száműzetés! (Kanóc 1.)

Padisák Mihály: Éljen a száműzetés! (Kanóc 1.)

kanoc-szamuz.jpg

 

Örültem az (újra)olvasásnak, bár erre a könyvre már emlékeztem, hogy olvastam – halvány emlékeim vannak a könyvről kora kamaszkoromból.
Most nem varázsolt el annyira, de nem is volt olyan rossz. Gondolom azért, mert most már szülőként és anyaként olvastam ezt a könyvet. Most már azt láttam, amit egy szülő: aranyosan viselkedtek a gyerekek végig a történet során – klasszikusan, jólnevelt és bátor gyerekek – bár nekem a szülői szívem megállt a rettenetes kalandvágyuk és bizonyítási vágyuk miatt…frászt kaptam a magányos kalandjaiktól…nem is sejtették, mennyire veszélyes amit kiötöltek, és mennyi ismeretlen veszély leselkedik rájuk egyedül a végtelen tengeren…
Inkább ami szép volt – emlékezni a tavaly nyári családi nyaralásunkra Horvátországban – és ehhez a könyv segített hozzá: olvasva a könyvet, bár Kanóc és Mirella története Dubrovnik környékén játszódik, mégis elleptek a tavalyi emlékek… bár nem vagyok egy Horvátország-rajongó, mégis kedves a szívemnek, mert jól sikerült nyaralást mondhatunk magunkénak – sok élménnyel, ismerettel gazdagodtunk, és én is tudtam az olaszt gyakorolni, használni, hasznosítani…
Ami még jó volt az az, hogy villanásszerűen visszajöttek az ilyen koromban kopogtató pici szerelmek szikrái, bár úgy érzem, erre azért a könyv kevés volt… több remegtető pillanatot reméltem még akkor is, ha érzésem szerint egy kiskamasznak a szerelem bizsergető érzéséből nem is kell több ennél. De sajnáltam, hogy olyan nagyon hirtelen vége lett a történetnek, becsukva a könyvet, hiányérzetem volt, ezért újra elolvastam az utolsó fejezetet. Az is meglehet, az írói cél a hiánynak a keltése is lehetett akár, annak, amikor egy élményekkel teli nyár/hét után, ott kell hagynunk barátunkat…

Talán a többi Kanóc könyv jobb, mert én úgy emlékszem…

Ez az olvasás még mindig a Delfines kihívásra…

 

A tenger kék volt, mint apu valódi amerikai töltőtolltintája.
Csakhogy közelről nézve a víz átlátszott, s a móló külső oldalán a víz alá tolakodó napsugarak mintha csak a kíváncsi gyerekek kedvéért furakodtak volna a mélybe. Fénnyel cirógatták a moszatokkal bevont hatalmas termésköveket, melyek között kicsiny, szürkés halak fogócskáztak.

(első mondat)

 

kanoc-szamuz2.jpg

komment


süti beállítások módosítása