Nemere István: A titokzatos padlás (A fantasztikus nagynéni 3.)
Nekem ez a rész is tetszett, bár ez a nyár nem elsősorban a Balatonban telt, pancsolva, gondtalanul szórakozva, hanem dolgosan. Málika néni nyughatatlan természete ismét magával rántotta a csupa ismerősökből álló társaságot, és modern vállalkozásba fogtak, géemkázni kezdtek.
Nem kis örömömre visszatért Anikó is, és a kis csapat a felnőtt csapattal egyetemben kastélyfelújításba kezdtek. Ez a szuper kezdeményezés természetesen ellenérdekekbe ütközik, de sok akadályt sikerül legyőzni.
A munka gyümölcse pedig? Maga a kastély? Maga a titokzatos támogató? Talán a kincsek?
…
Szerintem maga a társaság, a kezdeményezés, az együttes összefogás, és az, hogy sohanemadjukfel-az-álmokat…
Sokáig rágódtam azon, hogy akkor most kincsek? Ezek kincsek? Aztán rájöttem, hogy mégiscsak ez volt a kastély szempontjából legmegfelelőbb megoldás. Tudom, tudom, mindenki drágakővel, ékszerekkel teli ládafiáról álmodik… de az inkább kalózhajókhoz illő befejezés lenne – egy nemes kastélyhoz nemes kincs dukál… így nemes lett maga a megoldás is…
Tetszett ez is…és…ezt sem olvastam gyerekkoromban.
Teljes lett a sorozat, örülök, hogy elolvastam…
(Talán egy kis szerelemecske hiányzott nekem, egy kis kamaszszerelem…)
A Delfines kihíváshoz
"– Nahát Ákos, hogy az a szürke bádogféreg essen beléd, amelyik olyan jóízűen fogyasztja az ereszcsatornákat! Az a rozsdamentes, lyukacsos, hétszínvirágú patakpartját neki; hát te nőgyűlölő vagy?"
Ajánlott bejegyzések: