Finy Petra: Bögreúr meséi (Rufusz Rafael 2.) - Történetek rossz evőkről
Ez most nem tetszett annyira, mint a Lámpalány, de nem volt annyira rossz sem.
Abba a bajba esett vissza a kedves szerzőnő, amit már sokszor nehezményeztem neki, azt, hogy sok idegen szót használ. A gyerekek nem hiszem, hogy értik, ill. akarják is érteni az olyan szavakat, mint pl. egzotikus, gusztusos, energikus, ideális, miniatűr, cakkos, zsémbes, kajánul, fantázia, ötlet, de akár idesorolhatnám még az állkapocs, nádbuga, tolmács, kuruzsló, cukkini vagy az epekedik szavakat is, magamból kiindulva, én 5 év alatti koromban tuti biztos nem sejtettem ezeknek a jelentését…
Legkedvesebb mesék talán Tejivó királyfiról szóló, aki elmacskásodott, és a Nyúlról szóló mese, aki utálta a nyers zöldségeket. (azért is, mert előkerült "szundibarát" ). A többiben volt ami tetszett, de még sok volt az is, ami nem annyira… de a kicsi maradt, és hallgatta – szóval figyelemfelkeltésben jó…Szép lett volna a csokievő tündér is, de a Labdatündér miatt nem lett az mégsem…
Bögreúr pedig gyerekkorom Furfangos Frigyesére emlékeztet leginkább…
Ajánlott bejegyzések: