egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Első napi olvasmányom (2013.11.27.)
ROSZEN BOSZEV: Látható gondolatok
Bolgár író
(Fordította: Juhász Péter)

Ez a novella fiatalos hangulatú, könnyed hangvételű, a főhős stopposnak meséli el egy etapján tapasztaltakat. Ill. azt, hogy a főhős különleges képességére ébredt rá utazás közben, mégpedig arra, hogy látja mások gondolatait.
Mégsem ez a novella érdekessége, hanem az egzisztenciális szabadság és rabság szembeállítása.
A szabadság képviselője a stoppos srác, a mesélő, aki keresi nyaraló barátját – és ebben a keresgélésben nincs semmihez kötve. Nem függ semmitől és senkitől. Arra megy, amerre elviszik, ill. amerre sejti barátját. Büszke arra, hogy a kocsikat ő választja, és nem a kocsik választják őt.
A rabság, ill. a mástól/másoktól való függőség képviselője maga az az alkalmi pár(ocska), akik együtt utaznak, de csak látszólag tartoznak össze, szinte még gondolatban sem foglalkoznak egymással, nemcsak az igazi életben. A Mercedesz sofőrje függ a nőtől, függ a főnökétől, a munkájától – egész élete a függőség. A fiatal lány pedig függ az elhibázott választásától, az idős pasitól, akivel nem is tudja pontosan miért is van együtt.
Hát ennyi.
Nem túl izgalmas novella, bár a problémafeltevése értékes és semmiféleképpen nem elkerülendő, egy-egy társasági beszélgetésen felvetendő…

Nem túlzottan olvasok bolgár szerzőktől, most ezt is megkóstoltam, hála @Sapadtribizli novella-kihívásának és a novella műfajának, amit nagyon kedvelek, talán a kedvenc műfajom.